• Pakuts Tamás

Nem OK - Okay Itália - csak bevállalósoknak

Frissítve: jan 5

Szinte kifogástalan ételek és italok, döcögő és gyenge kiszolgálás.




Pünkösd hétfőn este (2020.június 1.) a budapesti, Szent István körúti Okey Itália étteremben jártunk kettesben. Igazi olasz tésztaételt szerettünk volna enni vacsorára és hittünk a Tripadvisor-nak. Nem kellett volna.


Az Okay Itália a Szent István körúton kicsit zajos, forgalmas környezetben helyezkedik el, ezt ellensúlyozhatná az igazi olaszos fogadtatás és hangulat, meg néhány, a forgalmat takaró zöld növény is, de egyikkel sem találkoztunk.


Az étterem szokatlanul üres volt -ez kellett volna, hogy legyen az első gyanús jel- bent szinte senki nem ült, de a teraszon is bőven volt szabad hely, végül ott ültünk le. A pincérnő miután elfoglaltuk a nekünk legszimpatikusabb helyet, előttünk törölte és takarította le az asztalt és megkaptuk a kopott és piszkos étlapokat, ezek nem voltak higiénikusak.


Az étlapon található ételkínálat megegyezett a weboldalon elérhetővel, tartalmában és áraiban is. Sajnálatos módon a weboldalon megtalálható ital- és borlap nem volt azonos az éttermiével, árban is volt eltérés. Ez már rossz jel, amolyan belvárosi turistás, lehúzós feelingje van, csak remélni merjük, hogy figyelmetlenségből elmaradt ezek frissítése a weben.


A rendelésfelvétel nagyon hosszasra sikerült, mintegy 15 percet vártunk, mire ránk tudtak figyelni, addig közben voltak az utcáról beköszönő olasz ismerősök, céges "értekezlet", azaz traccsparti a háttérben, másik vendégek fizettetése, mindez úgy, hogy rezzenéstelen arccal mindkét pincér vagy 7-8 alkalommal elment előttünk. Már az érkezésünkkor is azt éreztük, hogy valamit megzavarhattunk, nem fogadtak bennünket kitörő örömmel, pedig nem a záróra előtti pillanatokban jöttünk. Ez kellett volna, hogy legyen a második intő jel, de még mindig bíztunk a Tripadvisorban, ugyanis sok helyen valóban korrektek voltak a tapasztalataink az értékelésekkel.


A megrendelt italok közül a Campari adott okot némi bizonytalanságra, hangos ide-oda kiabálással végül sikerült kideríteni, hogy van-e az üzletben. Az Aperol Spritz nem okozott ekkora gondot. A Campari jégre öntve érkezett, az Aperol Spritz ízre, színre, hőfokra is rendben volt. A Tenor Red Bocelli vörösbor a várakozásunknak megfelelt, nagy kehelyben, megfelelő hőfokon kaptuk meg. A San Pellegrino ásványvíz kellemesen hideg volt, az üveget a pincér azonban felbontatlanul, egy pohár kíséretében tette le az asztalra. Nem merült fel a kérdés, hogy szeretnénk-e még jeget vagy citromot.




Az italokhoz kaptunk egy kenyérkosarat, amiből a magyaros zsemle volt viszonylag friss, a pizzakenyér-csíkok viszont hidegek és szárazak voltak, így olívaolajjal sem voltak igazán ehetők. Az elvárható kistányér ehhez természetesen ezen az estén szintén elmaradt. Az olaj- és ecettartók, a só- és borsszórók tisztasága is kétes volt az asztalokon.


Az egyszerű, egyszínű barna stelázsipapír mint asztalterítő a gyengébb gyorséttermek színvonalát juttatták eszünkbe. A praktikus alátétekkel nincs bajunk, de egy népszerű, magára valamit adó étteremtől ebben a műfajban is többet várunk el.


A megrendelt ételek gyorsan elkészültek. A remek ízek, a tálalás valamelyest kompenzáltak bennünket minden másért, amit ezen az estén az Okay Itáliában megéltünk.



A Paglia e Fieno ai Due Prosciutti al Forno (két sonkás kemencében sütött házi tészta), de a Paglia e Fieno Mare e Monti (a tenger és az erdő találkozása a tésztán) is jó választásnak bizonyult.


A két sonkás sült paszta étel cserépedényben került felszolgálásra, de figyelmünket például nem hívták fel arra, hogy az a kemencéből került ki és vigyázni kellene vele, mert forró. A sonkákból bőven került a pasztába, az étlapon feltüntetett összetevőkből a parmezán kevésbé volt érezhető. A tenger és az erdő találkozása a két különböző színű, friss, házi vékonymetélten is kulináris örömöt okozott, úgyis, hogy fagyasztott garnélából és konzerv gombából készülhetett.


A pincérek nem kínáltak friss borsot vagy parmezánt (azt később vettük észre, hogy egyébként ennek extra ára van az étlapon).


Kávét, desszertet, digestivet nem fogyasztottunk, a kérdés sem merült fel a pincérekben, hogy kérnénk-e.


A kellemetlen meglepetés a bankkártyás számla volt, ahol kaptunk 12 adag 100 forintos "szervízt", ami az étterem részéről a borravaló önkényes megelőlegezése volt, mivel a szervízdíjat és annak a mértékét sem a weben, sem az étteremben az étlapokon nem tüntették fel, de ezt legalább közölték, amikor a számlát jobban megnéztük.


Ez a "figyelem" ezek szerint készpénzes fizetésnél nem jár.


Az önkényes "szervíz" ha valójában szervízdíj lenne, akkor megörökölné annak a szolgáltatásnak az áfáját, amihez kapcsolódik (azaz az 5%-os tételek 5%-ot, míg a 27%-os tételek 27%-ot), így az étterem még a saját személyzetét is megrövidíti.


Elgondolkodtató, hogy azért alkalmazza-e az étterem ilyen arrogánsan a "szervíz"-t, mert tisztában vannak azzal, hogy a barátságtalan, kelletlen kiszolgálást nem, vagy csak nagyon szűkmarkúan honorálná a kedves vendég.


Ezt a helyet, az Okay Itália Szent István körúti éttermét csak komoly fenntartásokkal ajánljuk azoknak, akik egy jó étel miatt mindezt bevállalják.








A szerzőről:


Pakuts Tamás lassan 35 éve vesz részt aktívan a légiközlekedésben és a turizmusban, közel 20 éve pedig a szállodaiparban és a vendéglátásban is.

Vezetőként és tanácsadóként is több légitársaság működésére volt rálátása, ahogy szállodákéra, szállodaláncokéra és hajós társaságokéra is, ezek operatív működtetésében, válságkezelésében, fejlesztésében is sikeresen szerepet vállalva.


Jelenleg a világ számos országában van jelen kollégáival szakértőként, tanácsadóként, trénerként a szállodaiparban és a légiközlekedésben is, kollégáival számos új, nemzetközileg is figyelemre méltó projekt fejlesztésén munkálkodnak.

Ha szeretnéd, hogy a postafiókodban landoljanak bejegyzéseink, iratkozz fel itt!


1261 megtekintés0 hozzászólás