• Pakuts Tamás

Eljutni "gazdátlan" repterekre és utazni azok között: Budapest és Zákintosz, így indul a nyaralás...


A kaland akkor kezdődik, amikor valaki most el szeretne jutni a budapesti repülőtérre. A 6.kerületből, a Nyugati pályaudvar szomszédságából tervezzük az utazást, annak ideje 2021. június 20. A cél, hogy a Wizz Air 13:40-kor induló zákintoszi járatával elrepülhessünk az annyira vágyott szabadságra. A Nyugati pályaudvar melletti otthonunkból 10:35-kor léptünk ki.


Ugyan a 100E autóbusz a Deák térről már újra üzemel, de annak a menetrendje – 30 percenkénti indulással – már csökkenti is ennek a szolgáltatásnak az attraktivitását. A normál áras jegy helyetti 900 Ft-os ár, továbbá, hogy a Budapest-bérletek sem érvényesek ezekre a buszjáratokra, további ellenérvek egy olyan szolgáltatással szemben, ami komfortban sem nyújt semmi extrát, nincsenek garantálva az ülőhelyek és még a csomagjaidnak sincs hely, ráadásul nagyon sanszos, hogy a 40-50 perces utat végig is állhatod. Pár éve, amikor a BKK elindította a repülőtéri „gyorsjáratot”, volt még 1-2 busz, amin találtál valamiféle csomagtárolót, meg volt, amelyiken voltak oldalt repülőgépes matricák, de egyértelmű, hogy azok a termékfejlesztők, akik ezt így kitalálták nem veszik igénybe saját szolgáltatásukat a reptérre, de más reptereken sem a tömegközlekedést választják. Pedig ha ezt megfordítjuk (és a hozzánk érkező turista szemével nézzük), akkor ez is egy olyan szolgáltatás, ami elsők között alapozhatja meg a hozzánk érkezők véleményét hazánkról.


Gyakran gondolkodom el azon, hogy egy turisztikai rendőrség és egy országimázs rendőrség felállítása nem lenne-e szükséges. Itt a rendőrséget tessék azért képletesen a rend őreként érteni. A Magyar Turisztika Ügynökséghez kapcsolódhatna egy ilyen, hatósági jogkörökkel rendelkező és tanácsadói szemlélettel működő szervezet.



Mivel a Nyugati pályaudvar éppen zárva volt utazásunk idején felújítás miatt, így a MÁV valamelyik vonatával Kőbánya-Kispestig vagy Ferihegyig eljutni most nem tudtunk, értelemszerűen innen pedig a 200E busszal tovább a reptérig sem. Ennek az utazásnak a tervezhető ideje 45-55 perc lehetett volna, a költsége pedig a vonaton 310 Ft lenne, ehhez szintén a magyar vasút kinál 300 Ft-ért olyan csatlakozó jegyet, amely csak a 200E buszra érvényes a repülőtérig, azaz összesen 610 Ft a teljes út.


Sajnálatos, hogy a BKK és a MÁV applikációi nem működnek egymással együtt, ahogy az automaták is teljesen más elven működnek és őszintén szólva a BKK automatái egyáltalán nem utasbarátok, ráadásul az idegennyelvű opciók szűkösebbek mint a magyar nyelvűek, a MÁV esetében automatája válogatja, hogy mennyire könnyű azokat használni.


A Budapest Airportról mindenképpen hiányzik egy vasúti jegyeket áruló automata és egy információs pult.


Így maradt az M3-as metró használata a Nyugati pályaudvartól Kőbánya-Kispestig (vasárnap lévén szerencsésen végig a metrópótló busszal, a Nagyvárad téri átszállástól megkímélve bennünket), egy átszállójeggyel (530 Ft) illetve a Budapest-bérlet használatával. A teljes utazásra fordított időnk 1 óra 10 perc volt, ez egy Nagyvárad téri átszállással legalább 10-15 perccel nőtt volna. 10:45-kor szálltunk fel a metrópótlóra és a 200E buszra kőbánya-kispesti átszállással 11:50-kor érkeztünk meg a repülőtérre.


A miniBUD-ban már sikerült többször csalódni (időpont, árazás), így tettünk egy kísérletet, hogy telefonon elérjük a minibuszos szolgáltatót, de kiderült, hogy olyanja már nincs. Az ár velük 2 főre 5.936 Ft lenne, ha tudnánk egy olyan szolgáltatóban bízni, aki már a telefont se veszi fel… A miniBUD esetében ráadásul, ha elsőként vesznek fel bennünket és további utasokért kell még a kocsinak elmennie és ott várakozni, akkor a tömegközlekedésével azonos időtartammal számolhatunk.


A Budapest Airport hivatalos partnere, a Főtaxi weboldala szerint a Nyugati pályaudvar környékéről a taxival történő repülőtéri transzfer díja 7474 és 9135 Ft között várható. A menetidőt 37-45 perc közé tehetjük.


Összeségében megállapítható, hogy nem is olyan egyszerű és időigényes is a repülőtérre való kijutás Budapesten, ideje lenne egy közvetlenül a repülőtérre bekötött vasúti vagy más kötöttpályás közlekedési alternatíva kiépítésének, hiszen a nem megfelelő üzemeltetési szemlélet mellett, ez is komoly akadálya annak, hogy a Budapest Airport a régióban vagy európai szinten végre azon repülőterek közé tartozhasson, amelyek tényezőnek számíthatnak.


Mindaddig azonban, amíg a repülőtér menedzsmentje nem igényes az érkező és induló utasokat fogadó környezetre és porba, túlcsorduló szemetes kukák közé kell megérkezni vagy innen indulni, amíg az építési területek lezárása igénytelen és lelketlen, amíg a felújított mosdókba a leggagyibb csaptelepek kerülnek, ahol nem töltik fel a papírtörlő-adagolókat, addig hiába dolgoznak a járatfejlesztésen a repülőtéri szakemberek itt Budapesten, de az MTÜ is hiába fog érdemi turizmusfejlesztést végre hajtani. A környező országok pedig csendben, mosolyogva profitálnak az egészséges tulajdonosi szemléletet nélkülőző Budapest Airport szerencsétlenkedéseiből. Amíg Budapest képtelen volt egy épkézláb tengerentúli járatot újraindíttatni, addig a dubrovniki repülőtér 3 légitársaságot is kapott csak New Yorkból heti több alkalommal is.


Az érkezés után egyenesen a 2B terminálon lévő Wizz Air-es pultokhoz mentünk. A Wizz Air földi kiszolgálója Budapesten most éppen a Menzies. A több, nagyjából egy időben induló járatra 3 check-in pultot tartottak fenn, amiből csak 2 működött, abból is az egyik elvileg csak a „priority” utasoknak. A Wizz Air ugyan megkövetelte az online check-in-t, de csak érvénytelen beszállókártyát sikerült produkálnunk, mivel a görögországi beutazási feltételeknek való megfelelőségünket (oltási kártya angolul) a földi kiszolgálóval ellenőriztette a légitársaság. Az egyik sor egyáltalán nem haladt (pont a priority), amíg –ugyan priorityval rendelkeztünk mi is- a másik sorban 40 perc alatt sikerült beszállókártyát kapnunk.


Igazán pozitív élmény volt a biztonsági ellenőrzés gyorsasága, kedvessége és hogy végre nem kellett a laptopot kipakolni.



A terminál mosdóiról már írtunk. Sajnálatos módon a vendéglátóegységek közül pont azok még mindig nem nyitottak vissza, ahol jó kávét lehetne inni.


Furcsa látványt nyújtottak a sárga kukás mellényekben utasokra vadászó repülőtéri alkalmazottak, akik a terminál közepén lévő bódékhoz terelgették az éppen Frankfurt felé utazókat.


Kíváncsi lennék arra, hogy ki a Master Card lounge tényleges üzemeltetője (félek, hogy a Budapest Airport maga), ugyanis pont olyan gazdátlan és lepukkant mint a Budapest Airport általánosságban. Silány, íztelen szendvicsnek csúfolt félig száraz kiflidarabok, olyan spórolósan megtöltve valamivel, ahogy anno a menzás nénik lopták el a felvágottakat meg a szendvics-kencéket maguknak az iskolai uzsonnákból, hegesztett nehezen nyitható fóliában. Nehéz lehetett ennyire rosszat és igénytelent találni az amúgy megfelelő kínálattal bíró piacon. A palacsinta-automata jó ötlet lenne, ha a hozzá tartozó szirup- és kence-adagoló minőségi lenne és fel is lenne töltve. Eltűntek a régi édes és sós falatkák, a saláták, a levesek, a mogyoró és az egyéb rágcsák is és az italválaszték is megcsappant, legyen az üdítő vagy alkoholos ital. A kávégép egy igazi pozitívum, a Nespresso nagy gépe legalább kiszámítható minőséget produkál, ahogy a szűrt vizet készítő gép is. Szerintem a lounge lényege és színvonala azzal is tompul, hogy a mindent gyorsan lezabáló unokákat terelgető nagymamák itt tömhetik tele az útra még a hátizsákokat, míg mások meg éppen pelust cserélnek az üvöltő pár hónaposon.


Üdítő élmény volt ezek után, hogy a korábbi igénytelen karám helyett egy sokkal igényesebb, légkondicionált környezetből indulhattunk. Itt a Menzies képes volt a prioprity és a non-priority utasok elszeparálására, de arra már nem, hogy az utasok a közvetlenül a kijárattal szemben álló géphez biztonságban kijussanak. Reptéri buszok megállás nélkül dübörögtek keresztül a „zebrán”, miközben az agentek közül senki nem felügyelte kint a folyamatot, egy egyszerű ajtónyitással el is intézték a folyamatot.


A Wizz Air W62455-ös járata pontosan indult és még valamivel korábban is érkezett, és bár a fapadosok általános gyakorlata szerint a fix ülőhelyekért nem fizetőket szétültetik, volt annyi szabad hely, hogy ezt magunk menedzseljük és egymás mellett üljünk a légitársaság akarata ellenére is. A járatot a HA-LYS lajstromú Airbus 320 gép teljesítette. A gép makulátlanul tiszta volt, a beszállításkor már az utaskabin hőmérséklete kellemes volt. A tájékoztató szövegek érthető hangerővel és megfelelő, érthető angol kiejtéssel hangzottak el.


Az érkezés után a kiszállítás zökkenőmentes volt Zákintoszon, a gép és a terminál között buszos transzfer volt, az oltási igazolás ellenőrzése is flottul működött, más ellenőrzésre nem került sor.


Szálláshelyünkre a fix áras taxival (Radiotaxi Zakynthos) tudtunk eljutni (Airport-Laganas 17 Euró), más alternatíva erről a repülőtérről a bejutásra lényegében nincs. Mivel a kocsit a járathoz előrendeltük, lényegében VIP-érkezőként, a várakozók sorát megkerülve gyorsan eljutottunk szálláshelyünkre. A visszautat ugyanígy, előre szerveztük le, kiszámítható áron (Zákintosz belváros-Airport 13 Euró), időben pontosan, kényelmesen.


A zákintoszi repülőteret igazából a visszaúton sikerült kiismernünk. Ez egy a Fraport-csoport által koncesszió keretében működtetett repülőtér. Modernebb kiadásban a legrosszabb szovjet idők belföldi repülőtereinek színvonalát idézi sok helyen, a budapesti repülőtér rosszabb napjait is alulmúlva. A német igényességnek semmi nyoma. A repülőtér környezete igénytelen és nem tiszta. A check-in pultokhoz vezető sorok ideiglenes kordonokkal való kijelölésénél például valaki nem figyelt arra, hogy az oszlophoz vezet és káoszt generál. Számos üzlet illetve légitársasági iroda üresen áll, igénytelenül bedeszkázva. A biztonsági ellenőrzés egy szinttel feljebb történik, ahová mozgólépcső vezet és szervezetlen, a tömeget rosszul és késve irányították, az ellenőrző pozíciók csak harmada volt nyitva, a biztonsági ellenőrök annyian voltak, hogy már egymás munkáját akadályozták, ahelyett, hogy egy újabb átvilágító pontot megnyitottak volna.


Aki a zákintoszi repülőteret tervezte, annak biztos, hogy a diplomáját elvenném, de azokét is, akik ebben tanácsadóként, megrendelőként részt vettek illetve ezt elfogadták. Az épületben a funkciók egyértelműen csak arra koncentrálnak, hogy a tax free értékesítés sikeres legyen. Az utasok komfortjának azonban nem adtak semmilyen módon helyet. A mellékhelyiségek pozicionálása és a kabinok száma nem felel meg az egyszerre induló utasmennyiség igényeinek, így ott hosszú sorok voltak, ráadásul a higiénés viszonyok is komoly kívánnivalót hagytak maguk után. A kapuknál sincs elég hely, nemhogy az ülőhelyek száma elégtelen, de még az állóhelyek is szűken állnak rendelkezésre. Kétségbe vonnám annak a repülőtéri munkatársnak a szakmai hozzáértését is, aki a bevételek maximalizálása érdekében ilyen sűrűséggel illetve menetrendekkel engedélyezte ilyen nagy utaskapacitású repülőgépek egyidőben történő indulását. Egyértelmű, hogy a kapuk a hozzájuk tartozó területek és üléskapacitások alapján nem 200, hanem csak 50 fő szállítására alkalmas gépek fogadására/indítására lettek kialakítva.


A kapu környéke az Budapestre visszaindulásunk napján (június 27.) kifejezetten koszos, poros volt. Azt is nehéz volt eldöntenünk, hogy ki a Wizz Air tényleges földi kiszolgálója, mert a pultban a kapunál a Skyserv munkatársa ugyanúgy ott volt, ahogy a Swissport-é is, a géphez mindkét cég buszaiból indítottak egyet-egyet, ezek valószínű már más európai repülőtereken leselejtezésre kerültek volna, a Swissport busza kifejezetten koszos volt és láthatólag is csak a festék tartotta össze. Mivel a zákintoszi repülőtér weboldalára sem volt jellemző az igényesség és a tartalomgazdagság, így a Skyserv-et felhívtuk, hogy ők-e a Wizz Air járatainak gazdái ott: bizony nem, hanem a Swissport. A Swissport valószínű, hogy annyira nem büszke a Zákintoszon nyújtott szolgáltatásaira, hogy a weboldalán inkább fel sem tünteti Görögországot és Zákintoszt sem. Ezek szerint a svájci korrektség és precizitás is már a múlté. Kár.


A Wizz Air június 27-i W62456 Zákintosz-Budapest járata felüdülés volt, a légitársaság a HA-LXA Airbus 321 típusú gépével teljesítette, pontosan. A gép makulátlan tisztaságú volt. A szétültetés itt is működött, de a gép alacsonyabb kihasználtsága miatt szintén egymás mellett tudtunk ülni. A fedélzeti tájékoztató szövegek érthetősége és hallhatósága légiutaskísérőként ezen a járaton nagyon különböző volt, angolul voltak akik annyira túlartikuláltak, hogy azzal tették a mondandójukat érthetetlenné. Ez állandó vesszőparipám amúgy is, hogy a légiutaskísérők érthetősége biztonsági kérdés és kockázati tényező, amit folyamatosan kellene ellenőriznie kommunikációs és nyelvi tanácsadónak, illetve a hallhatóságot akusztikus szakembernek is.


A Menzies a budapesti érkezéshez buszokat küldött, amelyek olyan szégyenletes állapotban voltak, hogy ezzel nagyon rossz első benyomást keltettek azokban, akik hozzánk érkeznek, de azokban is, akik „csak” visszajönnek hazájukba. Az ülések sérülésveszélyesek, szakadtak és annyira koszosak voltak, hogy még a csövesek se ülnének ezekre.


A terminálépületnél a buszok érkeztetése és a sárga mellényes szerencsétlenkedő felügyelők szereplése is kijózanító volt. Több gépre összesen két határőr volt, akik a beutazás feltételeinek meglétét ellenőrizték. Amennyiben az oltási igazolvánnyal érkezőket már a terminálra való belépéskor elkülönítették volna azoktól, akik karanténkötelezettekké váltak, akkor a 22 perces értelmetlen várakozás helyett néhány pillanat alatt át lehetett volna érni. Ehhez azonban gondolkodni kellene, illetve a menedzsmentnek néha a napi működés szintjére leereszkedni a Budapest Airporton is.


A repülőtér és a Nyugati pályaudvar között a 200E autóbusz és a metrópótló busz kombinációja jól működött. A repülőtéri buszos indulás környezete, hát…


Célunk kritikáinkkal az, hogy az érintett cégek és vállalkozások javíthassanak azokon. Örömmel osztjuk meg reakcióikat, ha azok a panaszkezelési bullshittelés helyett valódi intézkedésekről szólnak.