A turizmusban gyakran hajlamosak vagyunk hazai keretek között gondolkodni és az elmúlt két évtized turizmusstratégiái is ezt sugallták. Hazai vendégéjszakák, hazai rekordok, hazai szállodapiac, hazai vendéglátás, hazai repülőterek (bár itt koncessziós okokból ugye csak Budapest számított és ért is valamit az eddigi kormányzati gondolkodásban), hazai fejlesztések, hazai problémák. Ez természetes, de veszélyes is lehet.
Lezárt utcák, bedeszkázott kirakatok, rendkívüli biztonsági intézkedések és több száz ideiglenes munkás. Vajon arányban állnak a G7-csúcstalálkozó gazdasági és diplomáciai előnyei azokkal a társadalmi, környezeti és gazdasági költségekkel, amelyeket a helyi közösség visel?