AZ ÖSSZES BEJEGYZÉS

A kormány 5,5 milliárd forint többletforrást biztosít Debrecen, Hévíz–Balaton és Pécs–Pogány repülőterének 2026-os működésére. A döntés szükségesnek tűnik, hiszen támogatás nélkül a három légikikötő működése is veszélybe kerülhetett volna. Az összeg azonban nem repülőtér-fejlesztési program, hanem mindenekelőtt mentőöv, ezért most nemcsak azt kell megkérdezni, hogy szükség volt-e erre a pénzre, hanem azt is, mire kellene elkölteni, meddig lehet vele eljutni, és mi következik

A magyar turizmus az elmúlt években látványosan változott. Szállodák épültek és újultak meg, desztinációk kaptak fejlesztési forrásokat, új marketingkampányok indultak, és rendszeresen hallhattunk rekordokról, növekvő vendégéjszakaszámokról vagy éppen új turisztikai beruházásokról. Mindez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy a magyar turizmus működési modellje is korszerűbbé, versenyképesebbé és fenntarthatóbbá vált.

Jegyet vásárolni ma már néhány kattintás. A légitársaság rendszere felismeri az útvonalainkat, dinamikusan változtatja az árat, poggyászt, ülőhelyet, elsőbbségi beszállást, szállást és bérautót ajánl, majd másodpercek alatt levonja a pénzt a bankkártyánkról. Amikor azonban járattörlés, jelentős késés, visszautasított beszállás, hibás átfoglalás vagy vissza nem térített költség miatt a légitársaságnak kellene fizetnie, ugyanez a digitális intelligencia feltűnően gyakran elvesz

Rekordév után néhány hét alatt zuhant össze a foglaltság, megroppant a légiforgalom, és kiderült: Dubai ereje ugyanaz, ami a sérülékenysége is. A város a nemzetközi mobilitásra, a biztonságérzetre és a folyamatos növekedésre épített. Most nem az a kérdés, hogy túléli-e a válságot, hanem az, milyen áron, milyen vendégekkel és milyen üzleti modellel építi újjá magát.

A háromórás kártérítési küszöb megmarad, szigorodnak az átfoglalás szabályai, átláthatóbbá kell tenni a kézipoggyászt tartalmazó árakat, és gyorsabb ügyintézésre kényszerülnek a légitársaságok. Az IATA csak nevében reformról, az A4E elszalasztott lehetőségről, a Ryanair „bürokratikus zagyvaságról”, a regionális légitársaságok pedig veszélybe kerülő összeköttetésekről beszélnek. De valóban az utasok fogják megfizetni erősebb jogaik árát?

A szalloda.blog mától új ritmusban, megújuló arculattal folytatódik 7 nap, 7 nézőpont – új napi tematika a szalloda.blog-on

Amikor egy új menetrend szerinti járat indul valamelyik magyar vidéki repülőtérről, néhány napra ismét reflektorfénybe kerül a magyar légiközlekedés. Ünneplnek, ott a sajtó, interjúk készülnek és optimista nyilatkozatok hangzanak el. Ha azonban néhány hónappal vagy néhány évvel később ugyanaz a járat megszűnik, a hangulat szinte egyik napról a másikra megváltozik. A közbeszéd gyorsan ítéletet mond: a repülőtér ismét kudarcot vallott.

Az új kormány hivatalba lépése óta számos területen láthattunk személyi döntéseket, strukturális változásokat, stratégiai bejelentéseket és szakpolitikai prioritásokat. Az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás, az európai uniós források, a gazdaságpolitika és a közlekedés rendszeresen szerepelnek a kormányzati kommunikációban. Van azonban egy ágazat, amely a magyar GDP jelentős részét adja, jelentős bevételt termel és számos vidéki térség gazdasági fejlődésének egyik legfon

Ezért a referendum tétje jóval nagyobb annál, mint hogy Svájc lakossága 10 millió fő alatt marad-e. A valódi kérdés az, hogy ki fog dolgozni a svájci kórházakban, idősotthonokban, éttermekben, szállodákban, építkezéseken, közlekedési vállalatoknál és turisztikai szolgáltatóknál a következő évtizedekben.

Lezárt utcák, bedeszkázott kirakatok, rendkívüli biztonsági intézkedések és több száz ideiglenes munkás. Vajon arányban állnak a G7-csúcstalálkozó gazdasági és diplomáciai előnyei azokkal a társadalmi, környezeti és gazdasági költségekkel, amelyeket a helyi közösség visel?

Miközben a légitársaságok egyre nagyobb repülőgépeket rendeltek, a repülőterek pedig új utasforgalmi rekordokat ünnepeltek, Európa csendben elveszítette regionális légiközlekedésének jelentős részét és repülőterek maradtak menetrendszerinti járatok nélkül. Korábban jól működő regionális összeköttetések szűntek meg. A 30, 50, 70 vagy 100 üléses repülőgépek szerepe fokozatosan háttérbe szorult. A legtöbb esetben ezek a döntések teljesen logikus üzleti érvek mentén születtek.

Miközben a légitársaságok egyre több ülőhelyet kínálnak, a regionális repülés, a konnektivitás és sok esetben maga a turizmus fenntarthatósága került veszélybe

A 2026.05.30-i Bajnokok Ligája döntője Budapesten ismét megmutatta, hogy egy világesemény sikeres lebonyolítása nem a stadion kapuinál kezdődik és nem is ott ér véget. A valódi teljesítmény egy teljes város, sőt egy teljes ország összehangolt működésében mérhető.

A Tisza-kormány első hivatalos külföldre utazó delegációja ugyanis jellemzően nem kormányzati különrepülőgépekkel, hanem menetrendszerinti légijáratokkal és vasúton utazott. Önmagában ez talán apró részletnek tűnhet, valójában azonban olyan gesztus, amely számos európai országban már tudatos politikai és közlekedéspolitikai üzenetnek számít.

A Pécs–Pogány Repülőtér története lassan két évtizede ugyanazt a mintázatot ismétli: nagy reményekkel induló nemzetközi légijáratok, rövid optimizmus, majd csendes visszavonulás vagy látványos kudarc. Most ismét fordulóponthoz érkezett a történet, a Skyhub PAD 2026.június 10. napjával felfüggeszti működését, ami közvetlenül érinti a Pécs–München kapcsolatot. A frissen a Lufthansa-rendszerébe integrált, a ténylegesen a DAT által üzemeltetett járatok gazdasági okok miatt két hé

Európa legversenyképesebb turisztikai régiói ma már nem az autós turizmusra épülnek, hanem a mobilitás maga is nagyon tudatosan az élmény részévé vált. A modern turista egyre kevésbé akar vezetni, parkolót keresni, forgalomban és dugókban ülni, ráadásul egyre fontosabb számára a fenntarthatóság és a környezettudatosság. Magyarország lemarad vagy felzárkózik - ez most a legfontosabb kérdés.

A valódi kérdés már nem az, hogy szükség van-e aktív turizmusra, hanem az, hogy képes lesz-e Magyarország kilépni abból a centralizált, beruházásközpontú turizmuspolitikai modellből, amely az elmúlt években kialakult. Hosszú távon nem az a kérdés, hogy hány új luxusszálloda épül, hanem az, hogy mennyire lesz fenntartható, élhető és gazdaságilag kiegyensúlyozott a magyar turizmus.

A magyar turizmus előtt álló legfontosabb kérdés ma már nem az, hogy hány új szálloda épül még, hanem az, hogy képesek leszünk-e valódi, fenntartható és integrált desztinációként működni. A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 kapcsán írt elemzésemben a Budapest–Balaton–gyógyturizmus tengely, a szezonális működés problémái, a munkaerőhelyzet, a közlekedési infrastruktúra hiányosságai, valamint a luxusturizmus és a regionális fejlesztés közötti egyensúly kérdéseit vizsg

2020-ban indult a szalloda.blog. Turbulens és csendes idők voltak egyszerre, mára már szinte feledésbe merültek a COVID következményei, akkor azonban megtépázták a turizmust, a vendéglátást, a szállodaipart és minden kapcsolódó szolgáltatást, szükség volt a szakmai párbeszédre, egymás támogatására, ösztönzésére. Ezzel a szándékkal indultunk. 2021 nyarára egy valódi szakmai platform lett ebből a kezdeményezésből. Egy-egy bejegyzést átlagban több mint 5000-en olvastak — döntően

Zákintosz vagy Balaton? Egy hét vakáció: itthon vagy külföldön olcsóbb?