Az utazási ipar megtanulta darabokra bontani azt, amit az utas egyetlen terméknek lát. A kérdés ma már nem az, lehet-e külön pénzt kérni poggyászért, ülőhelyért vagy takarításért, hanem az, mikor kell megmutatni, mennyibe kerül valójában az utazás.
Vietnámban privát fekvőfülkék, Japánban tizenegy kabinos prémium busz, Európában teljesen vízszintesre dönthető ülések jelentek meg. Az éjszakai busz lassan kilép az olcsó szükségmegoldás szerepéből, és önálló utazási termékké válik. A kérdés már nem az, hogy lehet-e aludni egy buszon, hanem az, hogy a hálóbusz képes-e betölteni azt az űrt, amelyet a drága repülés és Európa hiányos éjszakai vasúti hálózata között találunk.