LED-világítás, törölközőcsere csak kérésre, bambusz fogkefe és néhány növény a lobbyban. Sok szálloda fenntarthatósági kommunikációja még mindig nagyjából eddig jut. Pedig egy városi hotel környezeti és társadalmi hatása nem a fürdőszobai táblácskánál kezdődik – és nem is ott ér véget.
Ha ma belépünk egy modern étterembe vagy kávézóba, könnyen az az érzésünk támadhat, hogy a fenntarthatóság már megérkezett a magyar vendéglátásba.
Papírszívószálat kapunk a limonádéhoz. A cukrot lebomló tasakban szolgálják fel. A falon ott függ a „Support Local” felirat, az étlapon pedig büszkén szerepel néhány környékbeli termelő neve. A közösségi médiában egymást érik a „farm to table”, „zero waste”, „slow food” és „green dining” kifejezések.
Lezárt utcák, bedeszkázott kirakatok, rendkívüli biztonsági intézkedések és több száz ideiglenes munkás. Vajon arányban állnak a G7-csúcstalálkozó gazdasági és diplomáciai előnyei azokkal a társadalmi, környezeti és gazdasági költségekkel, amelyeket a helyi közösség visel?
.png)
