Az aktív turizmus: a magyar turizmuspolitika legnagyobb kihagyott lehetősége — vagy a NER által tudatosan háttérbe szorított alternatíva?
- Pakuts Tamás
- 23 perccel ezelőtt
- 4 perc olvasás
A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 egyik legérdekesebb és egyben legbeszédesebb ellentmondása az aktív turizmus szerepe — pontosabban annak hiánya, miközben ez Európa turizmusának egyik legdinamikusabban fejlődő területévé vált:
a kerékpáros turizmus,
a túra- és ökoturizmus,
a vízi turizmus,
a "slow tourism",
a természetközeli és élményalapú utazás.
Magyarországon az aktív turizmus továbbra is periférikus szerepet kapott a nemzeti turizmusstratégiában, ez annál is érdekesebb, mert az elmúlt években külön államtitkársági szintre emelték az „Aktív Magyarország” koncepcióját.
A kérdés tehát nem az, hogy a kormányzat felismerte-e az aktív turizmus jelentőségét, hanem az, hogy miért nem integrálta azt valódi súllyal a Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiába?
Egyértelmű, hogy itt már nem lehet kizárólag szakmai kérdésekről beszélni, az okok mélyebbre, a kormányzati körökhöz közel álló szereplőkhöz, a NER oligarcháihoz vezetnek.
Két stratégia — két teljesen eltérő gondolkodásmód
Az aktív turizmushoz kapcsolódó szakmai anyagok, az elkészült koncepciók meglepően korszerűek, strukturáltak, konkrétak, elemzik a nemzetközi trendeket és egy egészséges fenntarthatósági szemléletben gondolkodnak. Tartalmazzák a regionális együttműködések lehetőségeinek vizsgálatát, értelmezik a mobilitási és életmódváltozásokat illetve az azokkal való kölcsönhatásokat is.
A Nemzeti Aktív Turizmus Stratégia 2030-on érezhető a modern európai turizmusfejlesztési logika. Az aktív turizmus stratégiája pontosan érti és meg is fogalmazza, hogy a jövő turizmusa nem pusztán szállodákból áll, hanem:
mobilitásból,
élményláncokból,
természetből,
helyi szolgáltatókból,
közlekedési integrációból,
digitális rendszerekből,
közösségi élményekből,
és fenntartható regionális ökoszisztémákból.
Ezzel szemben az NTS2030 sokszor inkább kommunikációs és politikai dokumentumnak hat, mert túl sok benne a marketingpanel, a túlírt és erőltetett politikai retorika, az önigazoló kommunikáció és túl kevés a valódi rendszerlogika. Az NTS2030 gyakran felszínes, ismétlődő, helyenként kifejezetten locsogó stílusú, miközben számos kulcsterületen hiányoznak:
a konkrét megvalósítási modellek,
a közlekedési integráció,
a regionális klaszterek,
a multiplikátorhatások elemzése,
a vidéki gazdaságfejlesztési összefüggések,
vagy éppen a valid fenntarthatósági mérőszámok.
Míg az Aktív Magyarország Stratégia egy modern európai desztinációfejlesztési stratégiára emlékeztet, addig a Magyar Turizmus Ügynökség égisze alatt keletkezett NTS2030 inkább egy politikai prezentációra.
Az aktív turizmus problémája, hogy a NER számára túl decentralizált lett volna
Pontosan ebben találjuk meg a valódi okokat: az aktív turizmus ugyanis teljesen más gazdasági logikával működik, mint az a modell, amelyre az elmúlt évek magyar turizmuspolitikája épült, mivel az Aktív Magyarország stratégia
decentralizálna
a kisebb szolgáltatókat erősítené
vidéki gazdaságokat kapcsolna be,
a helyi közösségeket aktivizálná,
hosszabb vendégutakat generálna,
és sokkal szélesebb körben osztaná szét a turisztikai bevételeket.
Az Aktív Magyarország nem néhány kiemelt projektre épül, hanem hálózatokra és ez már politikai-gazdasági szempontból is érzékeny kérdés, mert az NTS2030 és különösen a Kisfaludy Program az elmúlt években egyre inkább egy centralizált turizmusfinanszírozási rendszerré vált, amelynek legnagyobb nyertesei jellemzően a NER-közeli befektetői körökhöz köthető cégek és projektek nagyszállodai fejlesztései, azon belül is prémium- és luxusprojektek, balaton-parti szállodai beruházások, kiemelt turisztikai ingatlanfejlesztések lettek.
A támogatási struktúrákban nagyon jól látható volt ez a koncentráció, ami a turisztikai piac torzulásához is vezetett.
Az aktív turizmus dominanciája viszont részben konkurenciát, sokaknak számára egészséges(ebb) alternatívát is jelenthetett volna ezzel az NTS2030-ban erőltetett modellel szemben, mivel egy sikeres aktív turizmus:
nem feltétlenül luxusszállodákra épül,
nem koncentrálódik néhány kiemelt régióba,
nem kizárólag nagy beruházók profitját növeli,
hanem sokkal szélesebb szolgáltatói kör számára termel bevételt.
És talán éppen ezért maradt sokszor inkább kommunikációs elem, mint valódi stratégiai pillér az aktív turizmus a NER alatt Magyarországon.
A szomszédos országok már régen az aktív turizmus felé terelnek
Szlovénia mára Európa egyik mintadesztinációja lett az aktív turizmus területén: a Soča-völgy, a Juliai-Alpok, a kerékpáros infrastruktúra, a túraútvonal-rendszerek és a fenntartható mobilitás egyetlen integrált turisztikai rendszerként működnek. Ők felismerték, hogy az aktív turizmus nem egy „kiegészítő program”, hanem a nemzetgazdasági stratégia szerves része és meghatározó eleme. Az ország turisztikai imázsát is már ez határozza meg.
Ausztria még ennél is tovább ment, ott az aktív turizmus nem külön szegmens, hanem már maga a turizmus. A vasút, a hegyi régiók, a sí- és túraturizmus, a wellness, a borturizmus, a gasztronómia és a szállodaipar egyetlen összehangolt ökoszisztémában működik.
Horvátország az elmúlt években tudatosan kezdett kilépni az „Adria = Horvátország” típusú egyoldalú turizmusmodellből és egyre nagyobb hangsúlyt helyez a kontinentális régiók, valamint az aktív és outdoor turizmus fejlesztésére.
A horvátok a hiking, kerékpáros, vízi és természetközeli turizmust nem különálló termékekként kezelik, hanem a gasztronómiával, borturizmussal, wellnesszel, helyi szolgáltatókkal és regionális közlekedéssel összehangolt, komplex desztinációfejlesztési rendszerként építik. Ebben egyre fontosabb szerepet kapnak a regionális repülőterek és a belföldi légiközlekedési kapcsolatok is, amelyek nemcsak a tengerpart, hanem a kevésbé ismert régiók elérhetőségét és turisztikai integrációját is támogatják. Ez a stratégia egyszerre segíti a szezonalitás csökkentését, a kevésbé fejlett térségek gazdasági stabilizálását és a turisztikai bevételek sokkal szélesebb társadalmi és regionális eloszlását.
Magyarország ezzel szemben továbbra is sokszor (csak) Budapest, a Balaton, a gyógyturizmus, a luxusszállodák, a konferenciaturizmus és az ezekhez köthető presztízsberuházások mentén gondolkodik.
Magyarország adottságai kiválóak az aktív turizmusra
A paradoxon az, hogy Magyarország földrajzilag és adottságait tekintve szinte ideálisabb lenne az aktív turizmus számára mint a szomszédos országok:
rövid távolságok,
biztonságos környezet,
folyók és tavak,
nemzeti parkok,
borvidékek,
gyógyvízkincs,
kulturális örökség,
viszonylag kedvező klíma,
jól kombinálható régiók.
Az aktív turizmus ráadásul tökéletesen összekapcsolható lenne a wellnesszel, a gyógy- és egészségturizmussal, a gasztronómiával, a borturizmussal, a kulturális turizmussal és a konferenciaturizmussal is.
Talán ez a legfontosabb: az aktív turista nem egyetlen szolgáltatást fogyaszt, hanem komplex élményláncban mozog: szállást foglal, éttermeket keres fel, bort kóstol, programokat és helyi termékeket vesz, általában a közösségi közlekedést használja és ha elégedett, akkor vissza is tér, azaz sokkal erősebb multiplikátor hatást generál, mint a klasszikus átutazó vagy wellnessvendég.
A valódi kérdés már nem az, hogy szükség van-e aktív turizmusra, hanem az, hogy képes lesz-e Magyarország kilépni abból a centralizált, beruházásközpontú turizmuspolitikai modellből, amely az elmúlt években kialakult.
Hosszú távon nem az a kérdés, hogy hány új luxusszálloda épül, hanem az, hogy mennyire lesz fenntartható, élhető és gazdaságilag kiegyensúlyozott a magyar turizmus.
Ehhez pedig az aktív turizmust nem külön államtitkársági projektként kellene kezelni, hanem a magyar turizmus egyik alapjaként, szoros szimbiózisban a hagyományos turizmussal együtt.
A szerzőről:
Pakuts Tamás lassan 35 éve vesz részt aktívan a légiközlekedésben és a turizmusban, több mint 25 éve pedig a szállodaiparban és a vendéglátásban is.
Vezetőként és tanácsadóként is több légitársaság működésére volt rálátása, ahogy szállodákéra, szállodaláncokéra és hajós társaságokéra is, ezek operatív működtetésében, válságkezelésében, fejlesztésében is sikeresen szerepet vállalva.
Jelenleg a világ számos országában van jelen kollégáival szakértőként, tanácsadóként, trénerként a szállodaiparban és a légiközlekedésben is, kollégáival számos új, nemzetközileg is figyelemre méltó projekt fejlesztésén munkálkodnak.
Hozzászólások