AZ ÖSSZES BEJEGYZÉS

Svájcban és Skóciában a turizmusstratégia nem szűk körű döntés, hanem demokratikus, széles szakmai részvételre épülő közös munka. Lehet ez végre példa Magyarország számára is?

A MABEUSZ, a MaReSz, a MUISZ, az MSZÉSZ és a VIMOSZ közös javaslatcsomagot tett le az MTÜ asztalára. Sok pontjával egyet lehet érteni, de minél alaposabban olvassuk, annál inkább az az érzésünk: ez nem a magyar turizmus egészének problématérképe, hanem egy meglehetősen szűk kör érdekeinek és prioritásainak lenyomata.

Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter szombaton Facebook-oldalán arról számolt be, hogy a héten a magyar turizmus „meghatározó szakmai szervezeteivel” egyeztetett, nevezetesen a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségével, a VIMOSZ-szal, a MaReSz-szel, a Magyar Utazási Irodák Szövetségével és a Magyar Beutaztatók Szövetségével, miközben a találkozón a Gazdasági és Energetikai Minisztérium mellett a Magyar Turisztikai Ügynökség is részt vett.

A magyar turizmus az elmúlt években látványosan változott. Szállodák épültek és újultak meg, desztinációk kaptak fejlesztési forrásokat, új marketingkampányok indultak, és rendszeresen hallhattunk rekordokról, növekvő vendégéjszakaszámokról vagy éppen új turisztikai beruházásokról. Mindez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy a magyar turizmus működési modellje is korszerűbbé, versenyképesebbé és fenntarthatóbbá vált.

Minden egyes elemzés végén ugyanoda jutottunk vissza. Nem ahhoz a kérdéshez, hogy ki legyen az MTÜ vezérigazgatója, ki vezesse a szakmai érdekképviseleteket, vagy melyik politikai erő milyen szervezeti átalakításokat tervez. Sokkal inkább ahhoz az alapvető dilemmához, amelyről meglepően kevés szó esik a hazai szakmai és politikai vitákban: tudjuk-e egyáltalán, milyen turizmust szeretnénk építeni Magyarországon tíz év múlva?

Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter július 21-én jelentette be, hogy Csendes Olivért kérte fel az MTÜ irányítására. A kinevezésről szóló közlések hangsúlyozták az új vezető stratégiai, innovációs és nemzetközi vállalatirányítási tapasztalatait, valamint korábbi turisztikai szerepvállalását. Arról azonban egyetlen szó sem esett, hogy milyen mandátumot kapott, milyen szervezeti és szakpolitikai változtatásokat várnak tőle, mely korábbi gyakorlatokat kell megszünt

Rekordév után néhány hét alatt zuhant össze a foglaltság, megroppant a légiforgalom, és kiderült: Dubai ereje ugyanaz, ami a sérülékenysége is. A város a nemzetközi mobilitásra, a biztonságérzetre és a folyamatos növekedésre épített. Most nem az a kérdés, hogy túléli-e a válságot, hanem az, milyen áron, milyen vendégekkel és milyen üzleti modellel építi újjá magát.

Magyarország és Szlovénia földrajzi szomszédok. Mindkettő jelentős természeti, kulturális, gyógyászati és gasztronómiai értékekkel rendelkezik, egyik sem klasszikus tengerparti tömegdesztináció, és mindkettőnek erős regionális versenyben kell pozicionálnia magát. A két ország turizmusstratégiája mégis alapvetően eltérő gondolkodást tükröz.

A turizmusról gyakran különálló témákban beszélünk: szállodák, éttermek, repülőterek, vendégéjszakák, rendezvények, munkaerő, marketing, fejlesztések, támogatások, árak, trendek. Mindegyik fontos, de önmagában egyik sem magyarázza meg, miért működik jól egy desztináció — vagy éppen hogy miért nem.

Az új kormány hivatalba lépése óta számos területen láthattunk személyi döntéseket, strukturális változásokat, stratégiai bejelentéseket és szakpolitikai prioritásokat. Az egészségügy, az oktatás, a közigazgatás, az európai uniós források, a gazdaságpolitika és a közlekedés rendszeresen szerepelnek a kormányzati kommunikációban. Van azonban egy ágazat, amely a magyar GDP jelentős részét adja, jelentős bevételt termel és számos vidéki térség gazdasági fejlődésének egyik legfon

Miközben a légitársaságok egyre több ülőhelyet kínálnak, a regionális repülés, a konnektivitás és sok esetben maga a turizmus fenntarthatósága került veszélybe

A valódi kérdés már nem az, hogy szükség van-e aktív turizmusra, hanem az, hogy képes lesz-e Magyarország kilépni abból a centralizált, beruházásközpontú turizmuspolitikai modellből, amely az elmúlt években kialakult. Hosszú távon nem az a kérdés, hogy hány új luxusszálloda épül, hanem az, hogy mennyire lesz fenntartható, élhető és gazdaságilag kiegyensúlyozott a magyar turizmus.