AZ ÖSSZES BEJEGYZÉS

Az easyJetnél négy év alatt több mint kétszeresére nőtt az ötven feletti légiutas-kísérők száma, a hatvan felettieké pedig csaknem megnégyszereződött. A KLM külön hálózatot épített az 50+ munkatársak tudására, a Finnair 54 éves pályaváltót mutat be büszkén. Közben az európai szálloda- és vendéglátóipar továbbra is munkaerőhiányra panaszkodik. Érdemes lenne megnézni, kit hagyunk ki a keresésből.

Rekordot dönt az európai turizmus – mindeközben kilenc ország már mínuszban van

27 ország, 27 eltérő, de merev szállodaminősítési rendszer - ideje egységesíteni és vendégközpontúvá tenni az európai szabályozást

250 euró késés miatti kompenzáció egy 20 eurós repjegyért: kártérítés az utasnak, büntetés a légitársaságnak – vagy csak egy rosszul működő rendszer tünete?

84 írás, több mint 81 ezer közösségi megjelenés, közel 20 ezer oldalmegtekintés, országos és szakmai sajtómegjelenések, rádióinterjúk és podcastok. Hatvan nap alatt sok minden történt velünk, de talán nem is a számok a legfontosabbak. Hanem az, hogy egyre több olvasó, szakmabeli, újságíró, szakember és szakértő jelzi vissza: érdemes folytatnunk.

Az utazási irodák, utazásszervezők, beutaztatók és idegenvezetők ma nem egyetlen átmeneti nehézséggel, hanem egymásra rakódó költség-, forgalmi és bizalmi válsággal küzdenek. A kiutaztató vállalkozásokat a repülőjegyárak és a kerozinpótdíjak emelkedése, a szálláshelyek drágulása, a légterek lezárása, a járatok törlése vagy kerülő útvonalra terelése, az iráni és a tágabb közel-keleti helyzet, valamint hazai és külföldi utazásszervezők, légitársaságok és más partnerek fizetéské

Svájcban és Skóciában a turizmusstratégia nem szűk körű döntés, hanem demokratikus, széles szakmai részvételre épülő közös munka. Lehet ez végre példa Magyarország számára is?

A MABEUSZ, a MaReSz, a MUISZ, az MSZÉSZ és a VIMOSZ közös javaslatcsomagot tett le az MTÜ asztalára. Sok pontjával egyet lehet érteni, de minél alaposabban olvassuk, annál inkább az az érzésünk: ez nem a magyar turizmus egészének problématérképe, hanem egy meglehetősen szűk kör érdekeinek és prioritásainak lenyomata.

Gyerekbarát, gyerekmentes és felnőttbarát éttermek – pro és kontra, jó és rossz gyakorlatok Kevés olyan kérdés van a vendéglátásban, amely pillanatok alatt képes két táborra osztani az embereket, mint a gyerekek jelenléte egy étteremben.

Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter szombaton Facebook-oldalán arról számolt be, hogy a héten a magyar turizmus „meghatározó szakmai szervezeteivel” egyeztetett, nevezetesen a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségével, a VIMOSZ-szal, a MaReSz-szel, a Magyar Utazási Irodák Szövetségével és a Magyar Beutaztatók Szövetségével, miközben a találkozón a Gazdasági és Energetikai Minisztérium mellett a Magyar Turisztikai Ügynökség is részt vett.

Minden egyes elemzés végén ugyanoda jutottunk vissza. Nem ahhoz a kérdéshez, hogy ki legyen az MTÜ vezérigazgatója, ki vezesse a szakmai érdekképviseleteket, vagy melyik politikai erő milyen szervezeti átalakításokat tervez. Sokkal inkább ahhoz az alapvető dilemmához, amelyről meglepően kevés szó esik a hazai szakmai és politikai vitákban: tudjuk-e egyáltalán, milyen turizmust szeretnénk építeni Magyarországon tíz év múlva?

Jegyet vásárolni ma már néhány kattintás. A légitársaság rendszere felismeri az útvonalainkat, dinamikusan változtatja az árat, poggyászt, ülőhelyet, elsőbbségi beszállást, szállást és bérautót ajánl, majd másodpercek alatt levonja a pénzt a bankkártyánkról. Amikor azonban járattörlés, jelentős késés, visszautasított beszállás, hibás átfoglalás vagy vissza nem térített költség miatt a légitársaságnak kellene fizetnie, ugyanez a digitális intelligencia feltűnően gyakran elvesz

Rekordév után néhány hét alatt zuhant össze a foglaltság, megroppant a légiforgalom, és kiderült: Dubai ereje ugyanaz, ami a sérülékenysége is. A város a nemzetközi mobilitásra, a biztonságérzetre és a folyamatos növekedésre épített. Most nem az a kérdés, hogy túléli-e a válságot, hanem az, milyen áron, milyen vendégekkel és milyen üzleti modellel építi újjá magát.

Gyors, olcsó, látványos – és lehetőleg egészséges is: hogyan írja át a Z és az Alfa generáció a fast food világát?

LED-világítás, törölközőcsere csak kérésre, bambusz fogkefe és néhány növény a lobbyban. Sok szálloda fenntarthatósági kommunikációja még mindig nagyjából eddig jut. Pedig egy városi hotel környezeti és társadalmi hatása nem a fürdőszobai táblácskánál kezdődik – és nem is ott ér véget.

A háromórás kártérítési küszöb megmarad, szigorodnak az átfoglalás szabályai, átláthatóbbá kell tenni a kézipoggyászt tartalmazó árakat, és gyorsabb ügyintézésre kényszerülnek a légitársaságok. Az IATA csak nevében reformról, az A4E elszalasztott lehetőségről, a Ryanair „bürokratikus zagyvaságról”, a regionális légitársaságok pedig veszélybe kerülő összeköttetésekről beszélnek. De valóban az utasok fogják megfizetni erősebb jogaik árát?

Interkulturalitásról akkor beszélhetünk, amikor ezek az emberek kommunikálnak, együtt dolgoznak, szolgáltatást nyújtanak vagy vesznek igénybe, konfliktusokat kezelnek, alkalmazkodnak egymáshoz, és közben valamilyen közös működési rendet alakítanak ki.

A turizmusban különösen könnyű összetéveszteni az adottságot a teljesítménnyel. Egy tó, egy hegyvonulat, egy történelmi város, egy gyógyforrás vagy egy látványos panoráma kétségtelenül érték, de önmagában még egyik sem turisztikai termék. A vendég számára akkor válik azzá, amikor el tud jutni hozzá, érti, mit érdemes ott csinálnia, egyszerűen össze tudja kapcsolni más élményekkel, megbízható szolgáltatást kap

Magyarország és Szlovénia földrajzi szomszédok. Mindkettő jelentős természeti, kulturális, gyógyászati és gasztronómiai értékekkel rendelkezik, egyik sem klasszikus tengerparti tömegdesztináció, és mindkettőnek erős regionális versenyben kell pozicionálnia magát. A két ország turizmusstratégiája mégis alapvetően eltérő gondolkodást tükröz.

A vendéglátás a turizmus egyik leglátványosabb területe. Egy szépen tálalt étel, egy jó pohár bor, egy figyelmes felszolgáló, egy izgalmas éttermi tér vagy egy emlékezetes vacsora könnyen válik az utazás egyik legemlékezetesebb pillanatává, amire sok vendég emlékszik vissza először.