AZ ÖSSZES BEJEGYZÉS

Magyarország és Szlovénia földrajzi szomszédok. Mindkettő jelentős természeti, kulturális, gyógyászati és gasztronómiai értékekkel rendelkezik, egyik sem klasszikus tengerparti tömegdesztináció, és mindkettőnek erős regionális versenyben kell pozicionálnia magát. A két ország turizmusstratégiája mégis alapvetően eltérő gondolkodást tükröz.

Nem jegyeket, hanem egy teljes napot kaptunk A körutazás hátterében legalább három közlekedési vállalat, több település, eltérő infrastruktúrák és különböző szolgáltatók álltak. Vendégként ebből alig érzékeltünk valamit. Egy napijeggyel utaztunk, a hajón megebédeltünk, Vitznauban átszálltunk a történelmi fogaskerekűre, a hegy másik oldalán ereszkedtünk le, majd modern vonattal tértünk vissza Luzernbe. Ez a valódi desztinációmenedzsment.

A turizmusban gyakran hajlamosak vagyunk hazai keretek között gondolkodni és az elmúlt két évtized turizmusstratégiái is ezt sugallták. Hazai vendégéjszakák, hazai rekordok, hazai szállodapiac, hazai vendéglátás, hazai repülőterek (bár itt koncessziós okokból ugye csak Budapest számított és ért is valamit az eddigi kormányzati gondolkodásban), hazai fejlesztések, hazai problémák. Ez természetes, de veszélyes is lehet.

A Velencei-tó ügye 2026 nyarán már régen nem egyszerűen vízügyi kérdés és nem is környezetvédelmi probléma: ez már egy teljes térség bizalmi, kommunikációs és desztinációmenedzsment-válsága, negatív kihatásokkal a turisztikai desztinációra magára is.