AZ ÖSSZES BEJEGYZÉS

Svájcban és Skóciában a turizmusstratégia nem szűk körű döntés, hanem demokratikus, széles szakmai részvételre épülő közös munka. Lehet ez végre példa Magyarország számára is?

Saját fotók, nyugták és helyszíni mérések alapján hasonlítottuk össze a fagylalt árát Ventimigliában, Nizzában, Cannes-ban, Antibes-ban, Genfben és Budapesten. Nemcsak azt néztük meg, mennyit kell fizetni, hanem azt is, mekkora adagot kapunk, milyen élmény társul hozzá, és hány perc munkával lehet megkeresni az árát az adott országban.

A turizmusban különösen könnyű összetéveszteni az adottságot a teljesítménnyel. Egy tó, egy hegyvonulat, egy történelmi város, egy gyógyforrás vagy egy látványos panoráma kétségtelenül érték, de önmagában még egyik sem turisztikai termék. A vendég számára akkor válik azzá, amikor el tud jutni hozzá, érti, mit érdemes ott csinálnia, egyszerűen össze tudja kapcsolni más élményekkel, megbízható szolgáltatást kap

Nem jegyeket, hanem egy teljes napot kaptunk A körutazás hátterében legalább három közlekedési vállalat, több település, eltérő infrastruktúrák és különböző szolgáltatók álltak. Vendégként ebből alig érzékeltünk valamit. Egy napijeggyel utaztunk, a hajón megebédeltünk, Vitznauban átszálltunk a történelmi fogaskerekűre, a hegy másik oldalán ereszkedtünk le, majd modern vonattal tértünk vissza Luzernbe. Ez a valódi desztinációmenedzsment.

Ezért a referendum tétje jóval nagyobb annál, mint hogy Svájc lakossága 10 millió fő alatt marad-e. A valódi kérdés az, hogy ki fog dolgozni a svájci kórházakban, idősotthonokban, éttermekben, szállodákban, építkezéseken, közlekedési vállalatoknál és turisztikai szolgáltatóknál a következő évtizedekben.

Lezárt utcák, bedeszkázott kirakatok, rendkívüli biztonsági intézkedések és több száz ideiglenes munkás. Vajon arányban állnak a G7-csúcstalálkozó gazdasági és diplomáciai előnyei azokkal a társadalmi, környezeti és gazdasági költségekkel, amelyeket a helyi közösség visel?