A GEM turizmusirányítási kísérletei nem állták ki a bizalom próbáját

Pakuts Tamás

51 perccel ezelőtt

10 perc olvasás

Szalloda.blog szervezetpszichológiai elemzésE a vezetői kinevezésekről, az átláthatóság hiányának kockázatairól és arról, miért helyeznénk át a turizmust a Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumba.

Turizmus 360 | Pakuts Tamás | 2026. szeptember 24.

Kapitány István májusban, a kinevezése előtt a Parlamentben, a bizottsági meghallgatáson fennhangon még önálló turisztikai államtitkárságot ígért az ágazat stratégiai fontosságát kihangsúlyozva, talán ez volt részéről az első és az utolsó alkalom is ebben a fennállásban és ezzel a fókusszal.

A kormány később közzétett államtitkári névsorában azonban ilyen tisztség már nem szerepel. Vajon ki és miért húzta le a pozíciót? Miért nem volt ennek érthető, megérthető, transzparens kommunikációja?

Azóta ráadásul több fontos turisztikai szervezet élére új vezető került, az MTÜ pedig már egy új turizmusirányítási rendszer kialakítását nevezi meg elnök-vezérigazgatója feladataként, ugyanakkor a Kapitány féle minisztérium Csendes Olivér mandátumáról a közérdekű adatigénylésre vonatkozó kötelmek ellenére is hallgat. A kérdés nem az, hogy történt-e valami. Bizonyára igen, legalábbis a miniszteri sikerpropaganda szerint. A kérdés sokkal inkább az, hogyan még tudnak-e ezek és a jövőbeni lépések az eredetileg megígért stratégiai képviselethez elvezetni, illetve hogy milyen mérce alapján lehet majd számon kérni az új rendszert, mert hogy az egyenlet ezen része is többismeretlenes.

A turizmusban egy kinevezés sohasem pusztán személyi ügy. Szállodák, éttermek, fürdők, utazási irodák, attrakciók, közlekedési szolgáltatók és térségek csak akkor tudnak érdemben együttműködni a központi szervezetekkel, ha értik, ki dönt, milyen felhatalmazással, kiket hallgat meg, és milyen szabályok szerint mérlegel. Ha a döntési folyamat nem látszik, minden későbbi döntés akadálypályán halad és el is akadhat.

A bejelentés nem számol el az eredeti ígérettel

Lehet szakmai érv amellett, hogy a turizmus önálló államtitkárságot kapjon. Lehet érv egy másik szervezeti megoldás mellett is. Amit nem lehet elhagyni, az a váltás magyarázata: ki döntött róla, milyen szempontok alapján, hol helyezkedik el a szakpolitikai felelősség, és hogyan működik együtt a minisztérium az MTÜ-vel.

Fábián Ágnes a GEM gazdaságfejlesztési államtitkára. Kapitány István közben személyesen kommunikálta a turisztikai szervezetek vezetőváltásait. Az MTÜ elnök-vezérigazgatója, Csendes Olivér az ügynökség saját bemutatása szerint az új irányítási rendszer kialakításán dolgozik. Ebből a három tényből a szakma számára még nem rajzolódik ki egyértelműen, hol végződik a politikai irányítás, hol kezdődik a szakpolitikai döntés, és melyik szervezet milyen eredményért felel. Kapitány áll be Fábián elé, hogy az államtitkár láthatatlan és súlytalan a turizmus területén, nem tudni, hogy ezt féltésből vagy félelemből teszi.

Ez a bizonytalanság a napi munkában sokáig elfedhető. Válságoknál, támogatási vitáknál és stratégiai irányváltásoknál már kiemelt jelentősége lesz. Ha a felelősség több szinten oszlik meg, de az egyes szintek döntési joga nem közérthető, minden szereplő könnyebben várhat és mutogathat is a másikra. A késlekedés végül úgy jelenik meg az ágazatban, hogy senki sem tudja, kihez forduljon a megoldásért.

A látható minta: cselekvés van, a döntési lánc kevésbé látható

A jelenlegi helyzetet nem egyetlen elmaradt ígéret alapján érdemes megítélni. Az eredeti vállalást, az új intézményi szerkezetet, a kinevezéseket és a döntések indokairól szóló tájékoztatást együtt kell nézni.

A minta eleme	Ami a turizmus ügyében látható	Amit még tisztázni kell
Nagy vállalás	Kapitány István önálló turisztikai államtitkárságról beszélt a miniszterjelölti meghallgatásán.	Mikor és miért változott meg ez a terv?
Eltérő megvalósulás	A kinevezett államtitkárok hivatalos névsorában nincs önálló turisztikai államtitkár.	Ki kapott helyette világos szakpolitikai mandátumot és felelősséget?
Új vezetői döntések	Az MTÜ és több, a portfóliójához tartozó szervezet élén új vezetők állnak.	Milyen feladatprofil, kiválasztási szempont és mérhető cél kapcsolódik az egyes kinevezésekhez?
Akadozó visszacsatolás	A szalloda.blog beszámolója szerint a kinevezésekről benyújtott adatigénylésnél a hosszabbítás csak a határidő lejárta és a mulasztás jelzése után érkezett.	Hol keletkeztek a döntés-előkészítő iratok, és hogyan ismerhetők meg?

Az első két pont a nyilvános ígéret és a kormányzati névsor összevetésén alapul. A vezetői szerepeket az MTÜ teszi közzé; az adatigénylés menetéről saját, korábban dokumentált tapasztalatunk alapján írunk. A táblázat nem állítja, hogy belső mérlegelés nem történt. Azt mutatja meg, mely kérdésekre nincs a nyilvánosság számára világos válasz.

A szervezeti védekezés először a kellemetlen kérdéseket szorítja ki, legalábbis próbálja meg elkerülni

Chris Argyris szervezetkutató a védekező rutinok fogalmával írta le, amikor egy szervezet a számára kellemetlen tények feldolgozása helyett a feszültséget csökkenti, és ezzel saját tanulását akadályozza. Meyer és Rowan kutatása egy másik kapcsolódó veszélyre mutatott rá: a formálisan rendezett szerkezet és a tényleges működés elválhat egymástól. Ezek nem személyekről felállított pszichológiai diagnózisok, hanem olyan keretek, amelyekkel a turizmusirányítás működése vizsgálható illetve jellemezhető.

Mi történik, ha egy vezetés vállalhatatlant ígér, majd mással és másképp kísérli meg pótolni? A tanuló szervezet megnevezi az eltérést, elmagyarázza a döntését, és vállalja, hogy az új megoldást az eredeti célhoz mérik. A védekező szervezet könnyebben az új bejelentésekre tereli a figyelmet. Egy kinevezés, egy támogatási program vagy egy látványos egyeztetés valódi intézkedés lehet, de egyik sem válaszolja meg önmagában, miért nem valósult meg a korábbi vállalás. Pont ezt teszi a GEM: elfed és terel. Önmagát csapja be a minisztérium, miközben elsikkad és a valós történesek felett, az önáltatással pedig olyan kockázatokat gerjeszt, amik elkerülhetők lettek volna.

A lehetséges szervezeti folyamat így írható le:

Ez a folyamat nem azért veszélyes, mert a GEM minden bejelentése hamis lenne. A veszély az, hogy a minisztérium nem a szakma által feltett kérdésre válaszol: a GEM azt próbálja elhitetni, hogy tett valamit, a szakma azt szeretné tudni, miért éppen azt tette, milyen alternatívák közül választott, és ki felel az eredményért. Ha ez a párbeszéd ilyen módon válik értelmezhetetlenné és értelmetlenné, az ágazat egyre kevésbé tud érdemben visszajelezni és elszigetelődik, a vezetés pedig megközelíthetetlenné és hiteltelenné válik.

A szalloda.blog augusztusban közérdekű adatigénylést nyújtott be a turisztikai vezetők kiválasztásának előkészítéséről. Korábbi cikkünkben dokumentáltuk, hogy az eredeti határidőig nem érkezett érdemi válasz vagy hosszabbítás, és a hosszabbítást a mulasztás jelzése után közölték. Az ezt követő válaszokkal kapcsolatban is nyitott maradt, pontosan hol keletkeztek a kiválasztás és az alkalmasság mérlegelésének iratai.

Egy minisztérium tanulási képességéről sokat elárul, hogyan válaszol akkor, amikor nem a sikereiről, hanem a döntései alapjáról, megalapozottságáról kérdezik és számonkérik rajta a transzparenciát, amit nem követ és tart magára nézve kötelezőnek.

A késői és felháborítóan, a jogszabályok semmibevételével adott hiányos válasz önmagában nem bizonyít szándékos megtévesztést, de szándékosságot mindenképp. A szakmai hatása ennek azonban ettől függetlenül valós: ha az információhoz nehéz hozzájutni, az ágazat találgatással tölti ki az üres helyeket, a kinevezőnek rövid távon kevesebb nyilvános vitára kell számítania, a kinevezetteknek hosszú távon annál többre.

A zárt kinevezés árát a kinevezett vezető is megfizeti

Az MTÜ hivatalos portfólióoldala szerint a Visit Hungary élén Boros Botond, a Kisfaludy Turisztikai Támogató Nonprofit Zrt. élén Róna Andrea, az EXPO 2027 Kiállítás Nonprofit Kft. élén Tóth Andrea áll. Csendes Olivér az MTÜ elnök-vezérigazgatója. E négy vezető feladata és szakmai háttere különböző. Ugyanaz a kérdés azonban mindegyiküknél felmerül: mi volt a szerephez előre meghatározott követelmény, volt-e más jelölt, hogyan történt az alkalmasság és az esetleges érdekütközések vizsgálata, milyen eredményt várnak tőlük?

Az áttekintett nyilvános bemutatásokból nem áll össze teljes kiválasztási dokumentáció. Ebből nem következik, hogy belül nem mérlegeltek jelölteket, vagy hogy bármelyik kinevezés jogellenes lenne. A nyílt verseny és a közvetlen kinevezés egyaránt ismert a közszférában, de ezek módszertanára sem adott a GEM választ, így a szakmában terjedő pletykák csak felerősödnek azzal kapcsolatban, hogy nem találtak jobbakat és másokat, hogy többen nem vállalták és a minisztériumra irányuló erősödő figyelem miatt az utolsó pillanatban előhúztak a kalapból erre vállalkozókat.

Az OECD szerint még a nagy kinevezési mozgásteret adó rendszerekben is erősíti a vezetést, ha világosak a szakmai követelmények és átlátható a döntés.

A szervezetpszichológiai veszteség az eljárási igazságosságnál kezdődik: az emberek nemcsak a döntés eredményét, hanem az eljárás tisztességét is mérlegelik. Ha utóbbit nem ismerik, egy vezetőnek minden szakmai lépésnél újra meg kell küzdenie a saját felhatalmazásáért, a GEM pedig a transzparencia teljes hiányával ezt érte el. A jó döntésre is könnyebb azt mondani, hogy „a miniszter embere döntött így”; a rossz döntés pedig az egész kiválasztási folyamat, egyben a minisztérium és vezetőivel kapcsolatos kritikát erősíti.

A hiányos kiválasztási magyarázat lehetséges hatása	Mit jelenthet a kinevezett vezető munkájában?
Kölcsönkapott legitimitás	A szakma elsősorban a kinevező miniszter emberének láthatja, ezért döntései önállóságát külön kell bizonyítania.
Állandó eredetvita	A szakmai teljesítmény helyett újra és újra a kiválasztás körülményei kerülhetnek előtérbe.
Óvatos vezetés	A kényes döntéseket és nyílt szakmai vitákat könnyebb elhalasztani, ha a vezető saját felhatalmazását vitatottnak érzékeli.

Csendes Olivér helyzete különösen érzékeny, hiszen ő a pont felszámolni kívánt Gullner-éra egyik meghatározó és stabil oszlopa volt. Az MTÜ saját szövege az adatvezérelt, transzparens működést és a szolgáltatókkal folytatott érdemi párbeszédet nevezi az új rendszer alapjának. Ezt az ígéretet az ügynökség vezetője akkor tudja hitelesen képviselni, ha a szervezet a saját döntéseiről is érthetően beszél(het).

Róna Andrea esetében a támogatáskezelés miatt a kiválasztási és összeférhetetlenségi szempontok nyilvánossága különösen fontos: ez az ő szakmai tekintélyét is védené a részrehajlás látszatától, hiszen a neve összefonódik a Questorral és Tarsoly Csabával többszörösen, a Demján-féle Trigránittal, a Mészáros Lőrinccel fémjelzett Hunguest csoporttal és az Opus-szal, de még a Rahimkulov családdal is, akik a RONA Consultinget viszik tovább. Egy ilyen esetben a hallgatás és a halogatás is bűn, ahogy a minisztérium egy hosszabbítás után, azaz 30 nappal később jön rá, hogy nem ő az adatkezelő és hivatalból sem továbbította annak, azaz a hozzátartozó MTÜ-höz.

Boros Botond országmárka- és marketingdöntéseit, illetve Tóth Andrea EXPO-feladatait pedig világos célokhoz, költségekhez és eredményekhez kellene kötni, de ők is megérdemeltek volna legalább valamilyen méltatást, hiszen szintén maradók és visszatérők a Gullner-időszakból.

Az „ötök”-kel való látványos első szakmai egyeztetés hamis látszatot teremtett

A GEM első körben öt, régóta jelen lévő szakmai szervezettel egyeztetett. A kiválasztás szervezetpszichológiai kockázata, hogy a vezetés az ágazat véleményének hiheti egy szűk kör visszajelzését. Az ismerős partnerekkel gördülékenyebb a tárgyalás, miközben a kimaradó szereplők problémái el sem jutnak az asztalig.

Így alakulhat ki a hamis egyetértés: a tárgyalóteremben mindenki ugyanarról beszél, ezért a vezetés úgy érzékeli, hogy jól ismeri az ágazat helyzetét. A fürdők, az idegenvezetők, a vidéki kisvállalkozások vagy a független szolgáltatók eltérő tapasztalatai közben hiányoznak a döntés előkészítéséből. A kritikus hangok kizárása vagy háttérbe szorulása végül rosszabb döntéseket eredményezhet, mert éppen a rendszer hibáira figyelmeztető információ vész el.

A bizalomhiány végül a turizmus teljesítményét is érinti

A kockázatok nem ott érnek véget, hogy rosszul néz ki egy kinevezési hír. A magyar turizmus szereplői pénzt, időt, adatot és szakmai tapasztalatot tesznek a közös rendszerbe.

Ha úgy érzik, hogy a döntésekhez csak szűk kör fér hozzá, kevésbé fognak őszintén beszélni a problémákról. A szervezeti csöndről szóló kutatások szerint az elhallgatott, kellemetlen információ éppen a hibák felismerését és kijavítását nehezíti.

Ennek a magyar turizmusban több útja lehet. A rendszeresen meghívott szereplők visszajelzése aránytalanul nagy súlyt kaphat, miközben a kisebb vállalkozások, a vidéki térségek vagy az ágazat kevésbé látható részei később jutnak szóhoz. A támogatási döntések akkor is bizalmatlanságot válthatnak ki, ha szakmailag indokolhatók, amennyiben a jogosultsági és mérlegelési szempontok nehezen követhetők. A felelősség elmosódása pedig lassíthatja azokat a döntéseket, amelyekhez a minisztérium, az MTÜ és a cégcsoport több szereplőjének együttműködése kell.

Az alábbi értékelés minőségi kockázatbecslés, nem megállapított kár vagy számszerű valószínűség.

Kockázat	Fok	Hogyan jelentkezhet a magyar turizmusban?
A szakmai visszajelzés beszűkülése	Magas	A rendszeresen bevont szereplők hangja erősödik, a kisebb vállalkozások, térségek és eltérő szakterületek problémái későn jutnak el a döntéshozókhoz.
Bizalmatlanság a forráselosztással szemben	Magas	A nehezen megismerhető mérce miatt még a szakmailag jó támogatási döntéseket is kapcsolatokon keresztül értelmezhetik.
Elmosódó felelősség	Magas	Nehéz megállapítani, hogy a miniszter, az államtitkárság, az MTÜ vagy egy leányvállalat vezetője döntött, és ki javítja ki a hibát.
Rövid távú, bejelentésközpontú irányítás	Közepes–magas	A könnyen kommunikálható intézkedések előnyt kaphatnak a lassabb, rendszerszintű munkával szemben.
A vezetők mozgásterének szűkülése	Közepes–magas	A kinevezetteknek több energiát kell fordítaniuk hitelességük védelmére, és kevesebbet a nehéz szakmai döntések nyílt megvitatására.
Gyengébb stratégiai alkalmazkodás	Közepes	Ha a kellemetlen adatok és ellenvélemények nem jutnak át a vezetési szinteken, a rendszer később korrigálhatja a hibás irányt.

Azt sem lehet egy kinevezés átláthatóságából automatikusan levezetni, hogy egy későbbi pályázatban vagy beszerzésben nincs verseny. A két kérdést külön kell vizsgálni. Ugyanakkor minél kevesebbet tudunk az első döntés indokairól, annál nagyobb jelentősége van annak, hogy a következőknél minden szabály, eredmény és összeférhetetlenségi kontroll ellenőrizhető legyen.

Mi változna, ha a sikertörténet főszereplője helyett a szorgalmas „hangya” vezetne?

A turizmusirányításnak nem feltétlenül karizmatikusabb és nagyhangú vezetőre van szüksége. Lehet, hogy éppen olyanra, aki kevésbé kíván minden eredmény arcává válni. A különbség abban mérhető, mi történik, amikor egy korábbi ígéret nem teljesül, egy döntés vitát vált ki, vagy a szakma kellemetlen adatokat tesz az asztalra.

A saját sikerképéhez erősen kötődő vezetés könnyen fenyegetésként élheti meg ezeket a helyzeteket. Ilyenkor a szervezet figyelme a hiba kijavításáról a vezető tekintélyének védelmére csúszhat át: magyarázat helyett újabb bejelentés születik, a kritika ellenségeskedésnek látszik, a munkatársak pedig megtanulják, melyik rossz hírt nem érdemes továbbítani. Nem az a döntő kérdés, hogy a vezető szereti-e a sikert. Az, hogy elbírja-e a tényt, amikor valami nem sikerült.

Egy agilis, okos és szorgalmas „hangya” típusú vezető másként kezdene hozzá. Összegyűjtené a meg nem válaszolt kérdéseket, tisztázná a felelősségi köröket, közzétenné a kinevezések és támogatási döntések mércéjét, majd rendszeresen visszatérne arra, mi valósult meg és mi nem. Az agilitás itt gyorsabb tanulást jelentene: a vezetés képes volna a szakmai visszajelzés alapján módosítani a tervét, és megindokolni a változtatást.

Ettől a kinevezett vezetők helyzete is megváltozna. Csendes Olivér nyilvános mandátum alapján építhetné fel az MTÜ új működését. Róna Andrea munkáját megismerhető összeférhetetlenségi szabályok és támogatási mércék védenék. Boros Botond és Tóth Andrea eredményeit előre rögzített célokhoz lehetne mérni. A vezetők így egy kinevezési történet szereplőiből önállóan számon kérhető szakmai döntéshozókká válhatnának.

A „hangya” vezetőnek nincs szüksége arra, hogy minden vitát megnyerjen. Arra van szüksége, hogy a szervezet időben észrevegye, ha rossz irányba halad. Amy Edmondson kutatása szerint azok a csapatok tanulnak jobban, amelyekben biztonságos jelezni a hibát és kérdezni; a vezetői alázatról szóló kutatások pedig a példamutatás és a csapatteljesítmény kapcsolatát mutatják meg. A magyar turizmus számára ennek gyakorlati jelentése van: egy vidéki szolgáltató, egy fürdővezető vagy egy utazásszervező akkor is kapjon figyelmet, amikor megmutatja, hogy a rendszer valamelyik része nem működik.

A tücsök és a hangya két vezetési logikát jelöl. Az egyiknek a bejelentés a teljesítmény bizonyítéka. A másik úgy szervezi meg a teljesítményt, hogy a hibák, az ellenvélemények és az eredmények is ellenőrizhetők legyenek. A turizmusnak az utóbbiból lenne több haszna.

A turizmusnak tárcát kell váltania

Mindezek alapján a saját következtetésünk egyértelmű: a turizmusnak ki kell kerülnie a Gazdasági és Energetikai Minisztériumból, és a Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumhoz kell kerülnie. Az ágazatnak önálló, számon kérhető szakmai irányításra van szüksége egy olyan tárcán belül, amelynek mindennapi feladata a települések, térségek és helyi közösségek fejlesztése. A fogadó tárca élén Lőrincz Viktória áll, és külön vidék- és területfejlesztési államtitkárság működik benne.

A tárcaváltás önmagában semmit sem oldana meg, ha ugyanaz a zárt kinevezési és döntési gyakorlat költözne át egy másik épületbe. Az új helyen világos turisztikai mandátumot, nyilvános vezetői követelményeket, valódi ágazati részvételt és ellenőrizhető támogatási döntéseket kell kialakítani. A Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium most elindított, részvételi alapú térségi programja azt mutatja, hogy a helyi szereplők bevonása és a nyílt kiválasztás ott már megjelent egy konkrét program gyakorlatában. Ezt a szemléletet a turizmus egészére kellene kiterjeszteni.

Ez Budapest és a nemzetközi turizmus számára is fontos. Egy ország turisztikai ereje a főváros, a vidéki térségek, a közlekedés, a vendéglátás és a helyi szolgáltatások együttműködéséből áll össze. Az ágazat irányításának ezért a területi különbségeket és a helyben felhalmozott tudást is be kell építenie a döntésekbe.

A turizmusnak új lakhely kell. A GEM helyett a Vidék- és Településfejlesztési Minisztériumban látjuk a helyét — önálló szakmai képviselettel, nyitott döntéshozatallal és olyan vezetéssel, amelynek a következő jobb döntés fontosabb a tévedhetetlenség látszatánál.

Források

AI-transzparencia: A források felkutatásához, összevetéséhez és a szöveg szerkesztéséhez mesterséges intelligenciát használtunk. Az értelmezés és a következtetések a szalloda.blog szerkesztői álláspontját tükrözik. A nyilvános források állapotát 2026. szeptember 24-én ellenőriztük.