Mostanáig a GEM csak „vetített” a turizmusirányításról. Aztán bevalotta: az még nincs is - de ezt is tőle megszokottan: homályosan

Elvesztette-e közben a turisztikai szakma bizalmát Kapitány István és csapata?

Májusban külön turisztikai államtitkárságot ígértek, nyáron új vezetőkről, új rendszerről és új szakmai párbeszédről beszéltek, miközben hónapokon át nem kaptunk választ arra, ki, milyen szervezetben és milyen mandátummal irányítja valójában a magyar turizmust.

Szeptember 22-én végül maga a Gazdasági és Energetikai Minisztérium közölte: a turizmus kormányzati irányításának szervezeti felépítése még mindig véglegesítés alatt áll.

Közben az MTÜ akkorára nőtt, hogy lassan nehéz eldönteni, ügynökségként működik-e még, vagy már egy ki nem mondott turisztikai minisztérium szerepét tölti be.

Május 11-én Kapitány István még meglehetősen világos képet rajzolt arról, milyen helyet kap majd a turizmus az új kormányban. Miniszterjelölti meghallgatásán külön turisztikai államtitkárság létrehozását jelentette be azért, hogy az ágazat „újra megfelelően legyen stratégiailag irányítva”. Ugyanezen a meghallgatáson kiszámítható szabályokat, tisztességes versenyt, átlátható támogatásokat és a legfontosabb szerződések, konstrukciók áttekintését is az első időszak feladatai közé sorolta. Az MTI korabeli beszámolója egyértelműen rögzítette az önálló turisztikai államtitkárság ígéretét. (MTI) MTI – Kapitány István miniszterjelölti meghallgatása, 2026. május 11.

Ez több volt egyszerű személyzeti bejelentésnél. Azt üzente, hogy a kormány felismerte: egy ekkora ágazatnak névvel, felelőssel, apparátussal és világosan azonosítható kormányzati hellyel kell rendelkeznie.

Négy hónappal később azonban már nem programbeszédet, Facebook-bejegyzést vagy sajtóközleményt olvastunk, hanem a Szalloda.blog közérdekű adatigénylésére adott hivatalos minisztériumi választ. A Gazdasági és Energetikai Minisztérium szeptember 22-i levelében szó szerint ez áll:

„A közérdekű adatigénylésnek a turizmus kormányzati irányításának szervezeti felépítésére vonatkozó részével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy annak véglegesítése még zajlik. A szervezeti struktúrára, egységekre és a kapcsolódó dokumentumokra vonatkozó adatok így jelenleg nem állnak rendelkezésre.”

Ebben a cikkben ezt nevezzük vetítésnek. Nem azt állítjuk, hogy az elmúlt hónapok minden kormányzati közlése valótlan volt, és azt sem, hogy közben ne dolgoztak volna emberek a turizmus ügyein. A vetítés azt a különbséget jelenti, amely a kommunikációban felépített kép és a dokumentálható intézményi valóság között keletkezett: miközben nyáron már új turizmusirányításról, új vezetésről, új szakmai párbeszédről és új alapokról szólt a történet, szeptember végéhez közeledve maga a minisztérium közölte, hogy a rendszer szervezeti felépítése még nincs véglegesítve.

A kommunikáció hónapokkal előrébb járt, mint az organigram.

A problémát nem szeptemberben fedeztük fel – hónapokon át ugyanoda jutottunk vissza

1. A szeptember 22-i minisztériumi válasz azért különösen beszédes, mert nem egy váratlan felismerésre érkezett. A Szálloda.blog már hónapok óta ugyanazt az alapvető kérdést járta körül: milyen kormányzati, szakpolitikai és intézményi rendszerben működik majd a magyar turizmus?

2. Április 28-án az A turizmus nem csak egy mellékes iparág: minden 7. forint kötődik a szektorhoz című írásunkban még alapvetően arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a turizmus gazdasági és társadalmi súlyához képest feltűnően kevés szó esik arról, milyen kormányzati helyet és hosszú távú szakpolitikai súlyt kap majd az ágazat. (Szallodablog) Korábbi cikkünk – A turizmus nem csak egy mellékes iparág

3. Június 15-én a Miért lett a turizmus az új Tisza-kormány mostohagyereke? című cikkben már 25 konkrét kérdést tettünk fel a kormánynak: az MTÜ jövőjéről, a turizmusstratégiáról, a támogatásokról, az NTAK-ról, a vidéki turizmusról, a mobilitásról, a szakemberképzésről és az ágazat kormányzati képviseletéről. (Szallodablog) Korábbi cikkünk – Miért lett a turizmus az új Tisza-kormány mostohagyereke?

   
   

4. A gazdaságfejlesztési államtitkárság részéről azt jelezték, hogy válaszolni fognak, az akkor zajló átvilágítások azonban elsőbbséget élveznek. Vártunk. Közben Csendes Olivér kinevezése után már azt is kérdeztük, milyen mandátumot kap az új MTÜ-vezetés, hogyan osztják meg a feladatokat az Ügynökség és a minisztérium között, és mikor érkeznek meg végre az első kérdéssorra megígért válaszok. Szeptember 13-i összegző írásunk az addigi kérdéseket, megkereséseket, válaszígéreteket és nyitva maradt ügyeket kronológiába rendezte. (Szallodablog) Korábbi cikkünk – A turizmusnak új, hozzáértő és gondos gazdára van szüksége!

   
   

5. Augusztus 2-án a Lehet-e egyáltalán sikeres a magyar turizmus modern, megújult stratégia nélkül? című elemzésünkben már túl is léptünk a személyi kérdéseken. Egy légitársaság hasonlatával fogalmaztuk meg a problémát: lehetnek kiváló pilóták, új vezérigazgató, modern flotta és új marketingkampány, ha közben senki nem tudja, hová repül a társaság. A cikk fő kérdése már nem az volt, ki vezeti a magyar turizmust, hanem hogy tudjuk-e egyáltalán, merre tart. (Szallodablog) Korábbi cikkünk – Lehet-e egyáltalán sikeres a magyar turizmus modern, megújult stratégia nélkül?

   
   

6. Augusztus 8-án A magyar turizmus megújulásának 12 pontja – és a ráadás című vitaindítónkban azt írtuk: nem új logó, nem új kampány és nem még egy támogatási program kell elsősorban, hanem egy másképp működő turizmus, amelyben a desztinációk, a közlekedés, a szakemberképzés, a vidék, a fenntarthatóság, az érdekképviselet és a kormányzati szerepvállalás nem különálló szigetek, hanem ugyanannak a gazdasági és társadalmi rendszernek a részei. (Szallodablog) Korábbi vitaindítónk – A magyar turizmus megújulásának 12 pontja – és a ráadás

7. Szeptember 13-án pedig az A turizmusnak új, hozzáértő és gondos gazdára van szüksége! című elemzésünkben már tételes leltárt készítettünk. A májusban beígért önálló turisztikai államtitkárság nem volt látható, a napi kormányzati irányítás és az MTÜ új vezetésének mandátuma további kérdéseket vetett fel, miközben több korábban feltett kérdésre továbbra is vártuk a minisztériumi választ. (Szallodablog)

8. Kilenc nappal később megérkezett a GEM hivatalos mondata: a véglegesítés még zajlik.

Ez sok korábbi hallgatásnak utólag más értelmet is ad. Elképzelhető, hogy egyes kérdésekre azért sem létezett kész válasz, mert maga a kész rendszer sem létezett még. Ez azonban nem feltétlenül megnyugtatóbb magyarázat.

Májusban államtitkárságot ígértek, szeptemberben még maga a minisztérium is „ideiglenes”

A GEM szeptember 22-i válaszát érdemes egy másik hivatalos dokumentummal együtt olvasni. A 2/2026. (IX. 4.) GEM utasítás már címében is a Gazdasági és Energetikai Minisztérium szervezeti és működési rendjének ideiglenes meghatározásáról szól. Az utasítás kimondja, hogy az átmeneti rend a minisztérium végleges szervezeti és működési szabályzatának hatálybalépéséig alkalmazandó. Az öt felsorolt államtitkári terület között parlamenti és társadalmi egyeztetés, közigazgatás, gazdaságfejlesztés, külgazdaság és energetika szerepel; önálló turisztikai államtitkárság nem. (NJT) 2/2026. (IX. 4.) GEM utasítás – Nemzeti Jogszabálytár

Önmagában egy ideiglenes SZMSZ természetesen nem rendkívüli. Egy új minisztérium szervezetének kialakítása időt igényel. A jelentőségét az előzmény és az időzítés adja: májusban már nem egyszerűen azt jelentették be, hogy majd keresik a turizmus helyét, hanem konkrét szervezeti megoldást ígértek. Közben vezetőket neveztek ki, szakmai egyeztetések kezdődtek, támogatási konstrukciók változtak, és az MTÜ új elnök-vezérigazgatójának hivatalos bemutatkozásában már az szerepel, hogy 2026 augusztusától „feladata elsősorban egy új turizmusirányítási rendszer kialakítása és sikeres megvalósítása”. (Magyar Turisztikai Ügynökség) MTÜ – Csendes Olivér hivatalos bemutatása

Ezzel eljutunk a történet egyik legérdekesebb intézményi fordulatához. A 90/2026. (V. 13.) kormányrendelet szerint a gazdasági és energetikai miniszter a Kormány turizmusért felelős tagja. A jogszabály a turizmust egyértelműen a miniszter feladat- és hatáskörébe utalja. (NJT) 90/2026. (V. 13.) Korm. rendelet – Nemzeti Jogszabálytár

Jogilag tehát nincs vákuum. Van felelős miniszter. A kérdés éppen ezért érdekes: miközben a miniszter felel a turizmusért, a végleges minisztériumi struktúra még készül, az új turizmusirányítási rendszer kialakítása pedig már az MTÜ elnök-vezérigazgatójának deklarált feladata. Ez nem feltétlenül jogi ellentmondás. Szervezeti és felelősségi kérdés azonban annál inkább: hol ér véget a politikai-közigazgatási irányítás, és hol kezdődik az ügynökségi szakmai szerep?

Az MTÜ-nek vannak jogai, de tényleg ez lenne a feladata?

A Magyar Turisztikai Ügynökség szerepéről könnyű rossz vitát nyitni. Nem igaz, hogy az MTÜ valamiféle jogalap nélkül működő párhuzamos minisztérium lenne. Saját hivatalos bemutatkozása szerint „a turizmus kormányzati csúcsszervezete”, és feladatai között az ágazat magas szintű, adatalapú irányítását, turizmusfejlesztési stratégiák meghatározását, a jogszabályi környezet versenyképességet támogató alakítását és az országmárka építését is felsorolja. (Magyar Turisztikai Ügynökség) MTÜ – Bemutatkozás

A kérdés ezért nem az, hogy az MTÜ-nek vannak-e jogai. Vannak, méghozzá kifejezetten szélesek. A kérdés az, hogy meddig egészséges ugyanannak az intézményi körnek a szerepét növelni, különösen akkor, amikor a minisztériumi turizmusirányítás végleges formája még nem látható.

Az MTÜ ma már messze nem egyszerű marketingügynökség. Hivatalos portfóliója szerint a Regionális Fejlesztési Holding felett azért gyakorol tulajdonosi jogokat, hogy az MTÜ turizmusfinanszírozási stratégiáját végrehajtsa; az RFH cégcsoportjához tartozik többek között a Kisfaludy Turisztikai Hitelközpont és a Kisfaludy Turisztikai Támogató Nonprofit Zrt. is. A Visit Hungary ugyancsak az MTÜ portfóliójának része. (Magyar Turisztikai Ügynökség) MTÜ – Portfólió

Ehhez társul az NTAK hatalmas adatállománya, a stratégiai tervezés, a szabályozási környezet alakításában vállalt szerep, a desztinációfejlesztés, a szakmai egyeztetés és immár maga az új turizmusirányítási rendszer kialakítása is. Az MTÜ saját bemutatkozása szerint az NTAK révén napi szinten lát rá az ágazat teljesítményére, miközben az adatalapú irányítás és a turizmusfejlesztési stratégiák meghatározása is a feladatai között szerepel. (Magyar Turisztikai Ügynökség)

Korábbi, szeptember 13-i elemzésünkben éppen ezért vetettük fel a szereptévesztés problémáját: nem azért, mert ezeknek a feladatoknak ne lenne jogi vagy szervezeti alapjuk, hanem azért, mert egyre több, egymástól nagyon eltérő természetű funkció sűrűsödik ugyanabban az intézményi rendszerben. (Szallodablog) Korábbi elemzésünk – A turizmusnak új, hozzáértő és gondos gazdára van szüksége!

Ez az igazi kockázat. Egy szervezet jelentős ágazati adatokkal rendelkezik, részt vesz a stratégia és a szabályozás formálásában, fejlesztéseket koordinál, finanszírozási és támogatási intézményekkel áll tulajdonosi kapcsolatban, szakmai párbeszédet szervez, és közvetlenül vagy cégcsoportján keresztül a marketingben is meghatározó. Minél több szerep kerül ugyanoda, annál fontosabb megmutatni, hol vannak a kontrollpontok, ki hozza meg a politikai döntést, ki hajtja végre, ki méri az eredményt és végül ki kérhető számon.

Egy erős MTÜ lehet versenyelőny. Egy mindent magába húzó MTÜ kockázat.

Ha az MTÜ-ből valóban szakpolitikai központ lesz, a Visit Hungary szerepét is újra kell gondolni

Ha a készülő modell valóban arra épül, hogy az MTÜ legyen a magyar turizmus stratégiai és szakpolitikai agyközpontja, akkor ennek lehet működési logikája. Az Ügynökség rendelkezik adatokkal, szakértői kapacitással, intézményi memóriával és országos ágazati kapcsolatrendszerrel. A minisztérium ebben a modellben megtarthatná a politikai és közigazgatási felelősséget, az MTÜ pedig lehetne az adat, a kutatás, a stratégia, a szakmai előkészítés és a fejlesztési koordináció központja.

Csakhogy ebből rögtön következik a Visit Hungary kérdése. Az MTÜ hivatalos portfólióleírása szerint a Visit Hungary tevékenységének középpontjában marketing- és üzletfejlesztési feladatok, az országmárka, a keresletépítés és a turisztikai piac fejlesztése áll. (Magyar Turisztikai Ügynökség) MTÜ – Visit Hungary és az MTÜ portfóliója

Ez lényegesen más működési logika, mint a szakpolitika. Egy szakpolitikai központnak arra kell választ adnia, milyen turizmust akar az ország, hol érdemes fejleszteni, milyen szabályozásra és intézményekre van szükség. Egy nemzeti turisztikai szervezet feladata ezzel szemben az, hogy az így létrehozott kínálatot eljuttassa a piachoz: országmárkát építsen, keresletet generáljon, üzleti kapcsolatokat fejlesszen és segítse az értékesítést.

Ha tehát az MTÜ valóban szakpolitikai központtá válik, szerintünk teljesen legitim felvetés, hogy a Visit Hungary marketing- és piacfejlesztési funkcióját világosabban el kellene választani ettől a szereptől. Nem azért, mert ez az egyetlen lehetséges szervezeti megoldás, hanem azért, mert tisztábbá tenné a felelősséget és a teljesítménymérést. Az MTÜ-nél azt lehetne kérdezni, javult-e a szabályozás, hatékonyabb lett-e a fejlesztési rendszer, kiegyensúlyozottabbak-e a térségek, jobb döntések születnek-e az adatokból. A Visit Hungarynél pedig azt, sikerült-e új piacokat nyitni, nőtt-e a vendégköltés, csökkent-e a szezonalitás, javult-e Magyarország pozicionálása és eredményesek-e a kampányok.

Más feladat, más szervezeti kultúra, más teljesítménymérés.

Lehet, hogy nemcsak a szervezetet, hanem a minisztériumhoz tartozás helyét is újra kell gondolni

A szeptember 13-i elemzésünk ennél is tovább ment. Ott már nem egyszerűen az elmaradt turisztikai államtitkárságot kértük számon, hanem felvetettük azt is: biztosan a Gazdasági és Energetikai Minisztérium a turizmus legjobb stratégiai otthona?

Saját szerkesztői álláspontunk szerint érdemes volna komolyan megvizsgálni, hogy a turizmus kormányzati irányítása nem lenne-e természetesebb helyen a vidék- és területfejlesztés mellett, önálló turisztikai államtitkársággal, miközben a GEM a beruházási, finanszírozási, kkv- és versenyképességi ügyek meghatározó partnere maradna. Ezt az alternatívát már szeptember 13-i írásunkban is felvetettük. (Szallodablog) Korábbi elemzésünk – A turizmusnak új, hozzáértő és gondos gazdára van szüksége!

Ennek az érvelésnek nem az az alapja, hogy a turizmus ne lenne gazdaság. Természetesen az: beruházás, munkahely, adóbevétel, vállalkozásfejlesztés, finanszírozás és exportjellegű bevétel egyszerre. Csakhogy a magyar turizmus jelentős része térségekben működik. A Balaton, a Tisza-tó, Tokaj, Hévíz, a Dunakanyar, egy fürdőváros vagy egy aktív turisztikai térség sikerét nem lehet kizárólag a szállodák mérlege, a kedvezményes hitelek vagy az országos vendégéjszakaszám alapján megérteni. Ugyanilyen fontos a közlekedés, a lakhatás, a munkaerő, a közszolgáltatások, a településfejlesztés, a vízgazdálkodás, a kulturális örökség, a természet, a helyi termelők és a helyi vállalkozói ökoszisztéma.

Korábbi cikkeink ezért újra és újra összekapcsolták a turizmust a mobilitással, a regionális fejlődéssel és a vidékkel. A június 15-i írásunk már arról beszélt, hogy az ágazat a közlekedéshez és a vidék fejlődéséhez is szorosan kapcsolódik, az augusztusi 12+1 pontos vitaindítónk pedig a turizmust kifejezetten egymásra épülő gazdasági és társadalmi rendszerként, nem elkülönült projektek halmazaként értelmezte. (Szallodablog)

A vidék- és területfejlesztési elhelyezés mellett ezért az szólhat, hogy egy ilyen kormányzati terület természeténél fogva térségekben, településekben, infrastruktúrában és helyi közösségekben gondolkodik. A GEM mellett viszont az az erős érv, hogy a turizmus nagy gazdasági ágazat, amely szorosan kapcsolódik a finanszírozáshoz, vállalkozásfejlesztéshez, beruházásokhoz és külgazdasághoz.

Ez valódi szakpolitikai vita – és pontosan azért érdemes most lefolytatni, mert a GEM saját közlése szerint a végleges turizmusirányítási struktúra még nincs készen.

Ha még nincs kész, akkor talán még nem késő feltenni azt a kérdést sem: biztosan azt kell véglegesíteni, amit májusban elkezdtek építeni?

A szervezeti bizonytalanság ára nem az organigramon, hanem a felelősségben jelenik meg

A turizmusirányításról szóló vita kívülről könnyen adminisztratívnak tűnhet. Államtitkár, helyettes államtitkár, MTÜ, Visit Hungary, főosztályok és cégcsoportok – egy recepciósnak, vendéglősnek vagy vidéki szállásadónak mindez távolinak látszhat. Pedig egy szervezeti rendszer minősége éppen akkor válik nagyon gyakorlativá, amikor valami nem úgy történik, ahogy tervezték.

Az erős forint, a folyami hajózás problémái, a vidéki repülőterek, egy utazási iroda összeomlása, egy turisztikai térség válsága vagy akár egy nagyobb nemzetközi zavar teljesen eltérő ügyek. Egy dolog azonban közös bennük: nem férnek bele egyetlen intézmény egyetlen fiókjába. Valakinek nemcsak a saját részfeladatát, hanem az egész problémát is látnia kell. Korábbi 12+1 pontos vitaindítónkban éppen ezt a rendszerszemléletet helyeztük az egyik központi gondolatává az ágazat megújításának. (Szallodablog)

Ha a stratégiai, végrehajtási, finanszírozási, támogatási, adat- és marketingfunkciók határai elmosódnak, a felelősség könnyen intézmények között vándorolhat. Egy erős ügynökség ilyenkor átvehet olyan koordinációs feladatot is, amelyet a napi gyakorlat megkövetel tőle, de ettől még nem válik politikailag elszámoltatható minisztériummá. A turizmusért viselt miniszteri felelősség közben jogszabály alapján megmarad. (NJT)

Ez a túldimenzionált MTÜ egyik legfontosabb kockázata. Nem pusztán az, hogy nagy a szervezet, hanem az, hogy nagyon sok, egymástól eltérő logikájú funkció gravitál ugyanahhoz az intézményi központhoz, miközben a minisztériumi ellensúly és felelősségi rend nem látszik ugyanilyen tisztán.

A következmény lehet erősebb döntési koncentráció, gyengébb külső kontroll, személyfüggőbb szakmai hozzáférés, kevésbé követhető egyeztetés vagy bizonytalanabb válságkezelési felelősség. Ezek nem bizonyított visszaélések, hanem szervezeti kockázatok. Éppen azért érdemes most beszélni róluk, mert a végleges rendszer a minisztérium szerint még készül.

A szakmai bizalom nem ott vész el, amikor hibáznak, hanem amikor nem lehet követni, hogy mi történik

Kapitány István és csapata elvesztette-e a szakma bizalmát? Erre ma nincs olyan reprezentatív adatunk, amely alapján felelősen igennel vagy nemmel lehetne válaszolni. A kérdést azonban egyre nehezebb nem feltenni.

A bizalom ugyanis nem elsősorban attól épül, hogy minden héten megjelenik egy új bejelentés. Attól épül, hogy a bejelentések mögött követhető intézményi valóság áll.

Ha májusban önálló turisztikai államtitkárságot ígérnek, de menet közben más modell mellett döntenek, annak lehet jó szakmai oka. Egy új kormány nem attól működik jól, hogy soha nem változtatja meg az első ötletét. A korrekció akár a jó kormányzás jele is lehet. A szakmai bizalom szempontjából azonban nem mindegy, hogy ezt a változást elmagyarázzák-e, vagy hónapokon át egyszerre marad életben a régi ígéret, az új kommunikáció és egy harmadik, még készülő intézményi valóság.

Ugyanez érvényes a szakmai egyeztetésre. A Svájc és Skócia példája: hogyan lesz a szakmai egyeztetésből rendszer, a rendszerből pedig valódi turizmusstratégia? című cikkünkben éppen azt vizsgáltuk, hogy nem elég időnként néhány szervezetet egy asztalhoz ültetni. Az a fontos, ki milyen felhatalmazással ül ott, kik maradnak ki, mi történik a javaslatokkal, és hogyan épül be a szakmai tudás a döntésekbe. (Szallodablog) Korábbi elemzésünk – Svájc és Skócia példája

A júniusban megígért minisztériumi válaszok hónapokig várattak magukra. Közben vezetőket neveztek ki, programokat jelentettek be és szakmai párbeszédről kommunikáltak. Szeptember 22-én legalább egy fontos ponton megszűnt ez az aránytalanság: a GEM végre leírta azt, amit hónapok óta próbáltunk tisztázni.

A szervezet még készül.

Ez nem oldja meg a problémát. De végre pontosan megnevezi.

A vetítés után nem újabb kép kell, hanem a tervrajz és a kész épületnek is állnia kellene már rég

Májusban azt mondták, külön turisztikai államtitkárság lesz. Nyáron már új turizmusirányításról, új vezetésről és új szakmai párbeszédről szólt a kommunikáció. Közben a Szálloda.blog újra és újra azt kérdezte: hol van az intézményi rendszer, mi az MTÜ mandátuma, ki irányít napi szinten, milyen stratégia alapján dolgoznak, hogyan választják el egymástól a szakpolitikát, a marketinget, az adatot, a fejlesztést, a finanszírozást és a támogatásokat.

Szeptember 22-én végül kiderült, hogy maga a szervezeti konstrukció sem végleges még.

Ettől a történet nem ér véget. Éppen most válik igazán érdekessé, mert több, egymástól lényegesen eltérő út is nyitva áll. Maradhat a turizmus a GEM-nél, de akkor szükség van egy valóban látható turisztikai apparátusra és tiszta felelősségi rendre. Épülhet olyan modell, amelyben a minisztérium kisebb politikai-közigazgatási központ, az MTÜ pedig deklarált szakpolitikai agyközpont – ebben az esetben viszont érdemes a Visit Hungaryt világosabban elkülöníteni, és tisztán marketing- és piacfejlesztési szervezetként mérni.

És továbbra is érdemes megvitatni azt az általunk már korábban felvetett alternatívát, hogy a turizmus stratégiai irányítása a vidék- és területfejlesztéshez kerüljön, miközben a GEM erős gazdaságpolitikai és finanszírozási partner marad. (Szallodablog)

Ezek között lehet és kell szakmai vitát folytatni. Mindegyik modellnek vannak előnyei, kockázatai és eltérő intézményi következményei. Amihez azonban négy hónap után már valóban kevés érv marad, az a meghatározatlanság.

A turizmusnak végleges felelősségi rendre van szüksége. Arra, hogy megismerhető legyen, hol van a minisztérium, hol az MTÜ, mi a Visit Hungary feladata, ki készíti elő a stratégiát, ki dönt, ki hajt végre, ki kezeli a támogatási és finanszírozási rendszert, ki dolgozik az adatokkal, ki értékeli az eredményeket – és ki vállalja a politikai felelősséget akkor is, amikor nem rekordokról kell beszámolni.

Májusban a kormány megmutatta a látványtervet. Szeptember 22-én kiderült, hogy a turizmus háza még fejben sincs kész. Pedig most már ideje lenne a tervrajzot nem a látni, hanem a kész házat.

A turizmusirányítás kríziséről szóló cikksorozatunkat holnap a szervezetfejlesztési, szervezetpszichológiai elemzéssel folytatjuk.

Kapcsolódó Szálloda.blog-elemzések

• A turizmus nem csak egy mellékes iparág: minden 7. forint kötődik a szektorhoz – elolvasom

• Miért lett a turizmus az új Tisza-kormány mostohagyereke? – elolvasom

• Lehet-e egyáltalán sikeres a magyar turizmus modern, megújult stratégia nélkül? – elolvasom

• A magyar turizmus megújulásának 12 pontja – és a ráadás – elolvasom

• Svájc és Skócia példája: hogyan lesz a szakmai egyeztetésből rendszer, a rendszerből pedig valódi turizmusstratégia? – elolvasom

• A turizmusnak új, hozzáértő és gondos gazdára van szüksége! – elolvasom

Forrásjegyzék

• Gazdasági és Energetikai Minisztérium, közérdekű adatigénylésre adott válasz, 2026. szeptember 22. A teljes idézett két mondat az eredeti válasz második oldalán található.

• MTI, 2026. május 11.: Kapitány István miniszterjelölti meghallgatása és a külön turisztikai államtitkárság bejelentése. forrás

• 90/2026. (V. 13.) Korm. rendelet: a gazdasági és energetikai miniszter feladat- és hatásköre, ezen belül a turizmusért viselt felelőssége. Nemzeti Jogszabálytár

• 2/2026. (IX. 4.) GEM utasítás: a Gazdasági és Energetikai Minisztérium szervezeti és működési rendjének ideiglenes meghatározása. Nemzeti Jogszabálytár

• Magyar Turisztikai Ügynökség – Bemutatkozás: az MTÜ saját meghatározása, az NTAK, az adatalapú turizmusirányítás, a stratégia és az országmárka. MTÜ

• Magyar Turisztikai Ügynökség – Menedzsment: Csendes Olivér és az új turizmusirányítási rendszer kialakítására vonatkozó feladat. MTÜ

• Magyar Turisztikai Ügynökség – Portfólió: Visit Hungary, Regionális Fejlesztési Holding, Kisfaludy Turisztikai Hitelközpont és a kapcsolódó turizmusfinanszírozási struktúra. MTÜ

• Szálloda.blog: a fent hivatkozott 2026. áprilisi, júniusi, augusztusi és szeptemberi elemzések.

2026. szeptember 23.

AI-transzparencia: A cikk elkészítéséhez mesterséges intelligenciát használtunk a Gazdasági és Energetikai Minisztérium közérdekű adatigénylésre adott hivatalos válaszának, a vonatkozó jogszabályoknak, a Magyar Turisztikai Ügynökség nyilvános dokumentumainak, valamint a Szálloda.blog 2026. április és szeptember között megjelent korábbi elemzéseinek összegyűjtésére, ellenőrzésére és kronológiai összevetésére. A „vetítés”, a szereptévesztés, az MTÜ intézményi súlyára, a Visit Hungary lehetséges elkülönítésére és a turizmus vidék- és területfejlesztési elhelyezésére vonatkozó részek szerkesztői elemzések és szakpolitikai vitaindítók; nem jogsértés vagy hatásköri túllépés megállapításai.