top of page
Keresés

A turizmusnak új, hozzáértő és gondos gazdára van szüksége!

Szerző képe: Pakuts Tamás
Pakuts Tamás
7 perccel ezelőtt
14 perc olvasás

Rossz minisztériumba került a turizmus – Kapitány István számokat és támogatásokat lát, miközben az ágazat emberekből és térségekből áll



Kapitány István májusban még a turizmus nemzetgazdasági súlyához méltó, önálló államtitkárságot ígért. Négy hónappal később nincs önálló államtitkárság, nincs látható turisztikai helyettes államtitkár, nincs nyilvános stratégia, nincs érdemi válságkezelés, és nincs válasz a szakma számos, hónapok óta feltett kérdésére.


A mostani leltár: Van napi, időnként naponta többszöri sikerjelentés. Van néhány homályos körülmények között kinevezett vezető. Van egy előző kormánytól megörökölt és kisajátított támogatási program új névvel. És van egy olyan Magyar Turisztikai Ügynökség, amely továbbra is egyszerre szeretne marketingügynökség, stratégiai központ, adatgazda, támogatásközvetítő, szabályozó és hatóság lenni.


A turizmus nem azért került rossz helyre a Gazdasági és Energetikai Minisztériumban, mert a gazdasághoz nincs köze, hanem azért, mert a turizmus ennél sokkal több: emberek, települések, térségek, közlekedés, kultúra, természeti értékek és helyi közösségek egymásra épülő rendszere.

Egy eleve túlterhelt, gazdaságfejlesztéssel, energetikával, iparpolitikával, beruházásokkal, vállalkozásfejlesztéssel és számos más területtel foglalkozó minisztériumban a turizmus szükségszerűen hátrébb csúszik, nem is csoda, hogy pontosan ez is történt.



Felfújt ígéretek. Kipukkadt turizmuspolitika.


Kapitány István a május 11-i parlamenti bizottsági meghallgatásán azt hangsúlyozta, hogy a turizmust a nemzetgazdasági súlyának megfelelően kell kezelni, ezért a terület önálló államtitkárságot kap. Erről a szakmai és az országos sajtó is beszámolt; a kijelentést nem háttérbeszélgetésen, hanem miniszterjelölti programjának részeként tette.


Az ígéret egyértelmű volt. Nem főosztályról, nem egy másik államtitkárság alá betolt részterületről és nem egy később megnevezendő helyettes államtitkárról szólt. Kapitány István külön turisztikai államtitkárságot ígért.


Néhány nappal később azonban megkezdődött a hátrálás. A Magyar Közlönyben megjelent államtitkári névsorban nem szerepelt önálló turisztikai államtitkár. A közbeszédben előbb Zolnay Judit neve jelent meg lehetséges turisztikai vezetőként, végül azonban ő a külgazdasági területet kapta meg.


Május 26-án már arról szóltak a szakmai hírek, hogy a turizmus mégsem kap önálló államtitkárságot. A területet Fábián Ágnes gazdaságfejlesztési államtitkárságához sorolták, miközben azt közölték, hogy az operatív irányítást majd egy külön helyettes államtitkár végzi. Ennek a vezetőnek a személyét azonban nem nevezték meg, és szeptember közepéig sem vált világossá, ki tölti be ténylegesen ezt a pozíciót.

Az önálló államtitkárság ígéretét tehát előbb egy helyettes államtitkárság ígérete váltotta fel, majd ezt is elnyelte a minisztériumi csend.


Fábián Ágnes elveszett Kapitány István árnyékában


Fábián Ágnes gazdaságfejlesztési államtitkár turisztikai területen történő működése eddig teljesen súlytalan. Nincs nyilvánosan megismerhető turisztikai programja, nincs érdemi szakmai kommunikációja, alig van önálló megjelenése és nem kapcsolódik hozzá egyetlen olyan turizmuspolitikai kezdeményezés sem, amelyből kiderülne, milyen irányba akarja vezetni az államtitkár az ágazatot.


A turizmus hivatalosan Fábián Ágneshez tartozik, politikailag és kommunikációsan azonban Kapitány István személyes portfóliójának látszik. Az államtitkár eltűnik a miniszter árnyékában, ez pedig nemcsak neki, hanem az egész ágazatnak rossz. A szakma nem tudja, kihez fordulhat, ki hozza a döntéseket, ki viseli a felelősséget és ki képviseli a turizmus érdekeit a kormányzaton belül.


Júniusban a Szálloda.blog 25, majd a témák bővülésével 35 kérdést juttatott el a minisztériumhoz. A gazdaságfejlesztési államtitkárság írásban is megerősítette, hogy válaszolni fog. A válaszok soha nem érkeztek meg.


A hallgatás azért is beszédes, mert kérdéseink nem politikai lózungokra, hanem a turizmus irányítására, a szervezeti struktúrára, a stratégiára, a felelősségi körökre és a szakmai egyeztetésekre vonatkoztak. Vagyis pontosan azokra az információkra, amelyek egy átláthatóan működő minisztériumban nem lehetnének titkok.



„Kineveztem” – Kapitány István one-man-showja


Kapitány István az új turisztikai vezetők bemutatását is következetesen egyes szám első személyben kommunikálta: „felkértem”, „kineveztem”. Ez nem puszta kommunikációbeli kérdés. A miniszter szóhasználata egy vezetési modellt mutat meg: a döntések középpontjában a miniszter maga áll, miközben sem a kiválasztási folyamat, sem a szakmai szempontok, sem az előzetes egyeztetések nem láthatók.


A turizmus azonban nem egy benzinkúthálózat, amelyet központilag, egységes értékesítési és teljesítménymutatók alapján lehet vezényelni. Szállodák, éttermek, utazási irodák, idegenvezetők, attrakciók, fürdők, közlekedési vállalatok, települések, desztinációk, rendezvényszervezők, repülőterek és több százezer munkavállaló együttműködésére épül.


A turizmust nem lehet egyszemélyes vállalatként irányítani. Az ágazatnak párbeszédre, csapatmunkára, bizalomra és egymástól nagyon különböző szereplők összehangolására van szüksége.


Ebből a rendszerből már kaptunk ízelítőt Guller Zoltán idején. Nem újabb, egy személy köré épülő turizmusirányításra van szükség, hanem nyitott, vitaképes és számonkérhető intézményrendszerre.


Egyre zavaróbb Kapitány István naponta többszöri közösségimédia-sikerkommunikációja is. A látvány természetesen modern, a köntös színes, a módszer azonban a kommunista filmhíradók világát idézi: minden látogatás eredmény, minden tárgyalás áttörés, minden támogatás történelmi siker a Facebook-on, a Tik-Tok-on.


A sikerjelentések mennyisége azonban nem pótolja a kormányzati teljesítményt. Minél hangosabb a kommunikáció arról, ami elkészült, annál feltűnőbb a hallgatás arról, ami elmaradt.



Új vezetők, régi körök és homályos kiválasztás


Augusztusban Kapitány István „nagytakarítást” jelentett be a turizmusirányításban és három szervezet élére nevezett ki új vezetőt. A személyi döntések körülményeiről azonban a bejelentésekből alig lehetett megtudni valamit.


Csendes Olivér visszatért az MTÜ élére. Személye nem választható el attól a rendszertől, amelyben korábban dolgozott: rávetül Guller Zoltán, Orbán Ráhel és a korábbi NER-es turizmusirányítás árnyéka. Kapitány István nem ismertette, hogy Csendes milyen új mandátumot kapott, miben kell másképp működtetnie az MTÜ-t, és mely korábbi gyakorlatokat kell felszámolnia.


Róna Andrea kinevezése a legvitatottabb. Szakmai múltján egyszerre hagyott nyomot a Quaestor és Tarsoly Csaba, Demján Sándor üzleti környezete, valamint a Hunguest Hotels és Mészáros Lőrinc érdekeltségi rendszere. Korábbi tanácsadó cége később a Rahimkulov család érdekeltségébe került. Most a turisztikai támogatások kezelésében meghatározó szervezet vezetője lett, miközben a minisztérium nem magyarázta el, milyen kiválasztási, átvilágítási és összeférhetetlenségi szempontok alapján esett rá a választás.


Tóth Andrea visszatérő szereplő, és a három kinevezés közül szakmailag az övé magyarázható a legközvetlenebbül. Korábban az MTÜ-nél és az Expo 2020 Dubai magyar megjelenésének előkészítésében is dolgozott. Ettől még az ő kinevezésének folyamata, mandátuma és teljesítményelvárásai sem váltak nyilvánossá.


A hallgatás a kinevezetteknek sem kedvez. A nyilvánosság ugyanis magyarázat híján a korábbi kapcsolatokból, pozíciókból és üzleti környezetből próbál következtetni. A transzparens kiválasztás nem támadás a vezetők ellen, hanem az első számú védelmük lenne.



Közérdekű adatigénylés: válasz helyett utólagos hosszabbítás


A Szálloda.blog augusztus 16-án közérdekű adatigényléssel fordult a GEM-hez az új turisztikai vezetők kiválasztásáról, a döntések előkészítéséről, a pályázati vagy kiválasztási folyamatról, a szakmai alkalmasság vizsgálatáról és a kinevezések dokumentumairól.


A törvényes válaszadási határidő augusztus 31-én lejárt. A minisztérium addig sem érdemi választ, sem határidő-hosszabbításról szóló értesítést nem küldött. Szeptember 1-jén figyelmeztettük a tárcát a mulasztásra. Erre válaszul érkezett meg a határidő meghosszabbítása.


Ez nem technikai apróság. A határidő-hosszabbítás célja nem az, hogy a közfeladatot ellátó szerv a törvényes határidő lejárta után, az adatigénylő felszólítására nyerjen magának további időt.


A történet pontosan megmutatja a GEM transzparenciához való viszonyát: amíg senki nem kérdez, nincs mit megmagyarázni; ha valaki kérdez, előbb hallgatnak, majd időt kérnek.

A nyitott kérdés továbbra is ugyanaz: volt-e valódi, dokumentált kiválasztási folyamat, kik vettek részt benne, milyen jelölteket vizsgáltak meg, milyen alkalmassági és összeférhetetlenségi szempontokat alkalmaztak, és milyen teljesítményt várnak el az új vezetőktől?



Miért éppen az „ötök” és kit képviselnek valójában?


A GEM az ágazati párbeszéd első körében öt nagy szervezetet vont be: a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségét, a VIMOSZ-t, a MaReSz-t, a MUISZ-t és a MABEUSZ-t.

Ezek fontos szervezetek, de együtt sem jelentik a teljes magyar turizmust. Vezetőik, meghatározó tagjaik és gazdasági hátterük több ponton kapcsolódik ahhoz a NER-korszakban is döntési helyzetben lévő turisztikai elithez, amely 2018 óta folyamatosan ott ül a kormányzati tárgyalóasztaloknál.


Kapitányék akár közvetlenül Csányi Sándorral, Garancsi Istvánnal vagy Szíjj Lászlóval is leülhettek volna tárgyalni, hiszen az öt szervezet vezetőin, meghatározó vállalkozásain és tagjain keresztül ezer szállal kötődnek ezekhez az üzleti körökhöz is.


Ettől még az öt szervezet véleménye fontos. De miért ők voltak az elsők? Ki döntötte el, hogy ők képviselhetik az ágazatot? Miért nem került az első körbe a vidéki kisvállalkozások, az idegenvezetők, a fürdők, az attrakciók, az aktív turizmus, a falusi turizmus, a hajózás, a regionális repülés, a turisztikai technológiai vállalkozások és a független szolgáltatók képviselete?


Sem a minisztérium, sem az öt szervezet nem hozta nyilvánosságra pontosan, milyen sorrendben és kikkel egyeztettek, mi volt a megbeszélések napirendje, milyen javaslatok hangzottak el, milyen eredmények születtek, és mi következik ezekből.


A párbeszéd nem attól válik ágazativá, hogy a minisztérium öt régi ismerőst meghív egy tárgyalóasztalhoz. Attól válik azzá, hogy nyilvános a kiválasztás, sokszínű a részvétel, követhető a folyamat és számonkérhető az eredmény.


A legfontosabb kérdés ezért nem az, miről beszéltek az ötök. Hanem az, ki maradt ki, miért maradt ki, és ez tudatos döntés vagy egyszerű felkészületlenség eredménye volt-e.



A nyár válságaira sem az MTÜ, sem a GEM nem reagált


A magyar turizmus 2026 nyarán egyszerre több, egymást erősítő problémával szembesült. Az erős forint rontotta a magyar szolgáltatók árversenyképességét, miközben a forintban jelentkező költségek tovább emelkedtek. A szállodák egy részénél romlott a jövedelmezőség, szűkült a mozgástér és nőtt a fizetőképességi kockázat.


A beutaztatásban az erős forint mellett az elmaradó dunai hajós forgalom is érezhető veszteséget okozott. A csoportos vendégforgalom gyengülése nemcsak a szállodákat, hanem az autóbuszos vállalkozásokat, éttermeket, attrakciókat és idegenvezetőket is sújtotta.


Az idegenvezetők a nyári szezon közvetlen áldozatai közé kerültek, mégsem láttunk tőlük szóló, célzott minisztériumi intézkedést. Kevesebb csoport, elmaradó hajók, rövidebb programok és kiszámíthatatlan megrendelések mellett sokan úgy veszítettek munkát és bevételt, hogy közben a hivatalos kommunikáció rekordokról és sikerekről szólt.


A vidéki repülőterek helyzete ugyancsak megoldatlan maradt. Pécs-Pogány, Hévíz-Balaton, Debrecen és a többi regionális légikikötő problémája nem kezelhető egyszeri támogatásokkal és alkalmi járatbejelentésekkel. Hálózatban, térségi gazdaságfejlesztésben, turisztikai keresletben és hosszú távú elérhetőségben kellene gondolkodni.


A Szálloda.blog ezeket az elemzéseket rendszeresen eljuttatta a GEM-hez. A tárca mégsem adott érdemi szakpolitikai választ. Az árfolyam szállodákra gyakorolt kedvezőtlen hatásával később a Pénzcentrum is részletesen foglalkozott augusztus 20-án és augusztus 22-én.


A minisztérium nyári teljesítménye a turizmussal kapcsolatban nem válságkezelés volt, hanem válsághallgatás.


Robinson Tours: amikor már az utas sem tudja, melyik állam védi meg


A Robinson Tours ügye minden korábbinál világosabban mutatta meg, hogy a magyar turizmusnak jelenleg nincs működő válságkezelési és felelősségi rendszere. Miközben utasok százai próbálták megtudni, mi lesz a befizetett pénzükkel és az elmaradt utazásokkal, a GEM nem szólalt meg. Nem adott helyzetértékelést, nem ismertette a kormányzati felelősséget és arról sem beszélt, szükség van-e a szabályozás és az ellenőrzés átalakítására, illetve, hogy egyeztet-e a bolgár társminisztériummal.


Az iroda bolgár bejegyzésű utazásszervezőként végzett határon átnyúló tevékenységet, miközben ténylegesen szinte kizárólag a magyar piacra dolgozott. A magyar nyilvántartást vezető engedélyezési hivatal a számára biztosított jogaival és lehetőségeivel nem élt.


A társaságot csak a működés összeomlása után törölték a magyar nyilvántartásból. A törlésről a fővárosi kormányhivatal közlése alapján az MTI is beszámolt.


A történtek azt mutatják, hogy a határon átnyúló szolgáltatás szabadsága nem jelentheti az ellenőrzés alóli mentességet. A magyar fogyasztókat kiszolgáló utazásszervező tevékenységét akkor is érdemben ellenőrizni kell, ha a vállalkozás székhelyét egy másik uniós tagállamban jegyezték be.


A Robinson-ügy egy másik szerkezeti képtelenséget is megmutatott: országos utazási hatósági feladatokat a Budapest Főváros Kormányhivatalán belül működő Idegenforgalmi és Közraktározás-felügyeleti Osztály lát el.


A közraktározás és az utazásszervezés egyetlen osztályba gyömöszölése önmagában jelzi, milyen súlyt kap az államigazgatásban a turizmus fogyasztóvédelme. Ezeknek a feladatoknak országos hatáskörű, megfelelő létszámmal, szakértelemmel és komoly ellenőrzési jogosítványokkal rendelkező turisztikai hatóságnál lenne a helyük.


Ez a hatóság nem lehet az MTÜ és nem lehet szakmai érdekképviselet sem. A stratégiai irányításhoz kapcsolódó, de attól szervezetileg és döntéseiben független, számonkérhető állami intézményre van szükség.



Az 5+5 előkerült a cilinderből


A nyár végére egyre látványosabbá vált, hogy a minisztériumnak kevés kézzelfogható turisztikai eredménye van. Gyorsan fel kellett mutatni valamit, ezért előkerült a cilinderből az 5+5 program: kedvezményes finanszírozás és vissza nem térítendő támogatás a turisztikai kisvállalkozásoknak.


A konstrukció hasznos lehet, és sok vállalkozásnak valódi segítséget jelenthet. A bejelentés szerint mintegy 800 vállalkozás juthat összesen négymilliárd forint hitelhez és négymilliárd forint támogatáshoz.


A probléma nem a támogatás léte, hanem annak politikai kisajátítása. Az 5+5 konstrukciót az előző kormányzati ciklusban készítették elő. Kapitány István minisztériuma megörökölte, átnevezte Ganz Ábrahám Programnak, majd saját sikerként mutatta be. Ez politikailag ügyes, de szakmailag és kommunikációsan tisztességtelen eljárás.



A program részleteiről közérdekű adatigényléssel fordultunk a GEM-hez, az MTÜ-höz és a Kisfaludy-szervezetekhez. A válaszadási határidő még nem járt le, a támogatást elnyerő vállalkozások listája azonban továbbra sem nyilvános.


Ha közpénzt osztanak, nem elég megmutatni a program nevét és a keretösszeget. Nyilvánosságra kell hozni, kik kaptak támogatást, milyen szempontok alapján, milyen döntéshozatali folyamatban és milyen ellenőrzési rendszer mellett.


Az MTÜ továbbra is feladattévesztésben van


A Magyar Turisztikai Ügynökséget az előző rendszer olyan jogosítványokkal ruházta fel, amelyek nem illenek egy turisztikai marketing- és fejlesztési ügynökséghez. Az MTÜ egyszerre próbál piacot építeni, kampányokat szervezni, adatot gyűjteni, támogatást közvetíteni, stratégiát alkotni, szabályozást előkészíteni és a piaci szereplőket ellenőrizni.

Ez nem erős turizmusirányítás, hanem intézményi összeférhetetlenség.


Az MTÜ és intézményhálója nem lehet hatóság, ugyanígy szakmai képviseleteket sem szabad hatósági vagy kvázi hatósági jogosítványokkal felkenni. Akit egy szervezet képvisel, azt ugyanaz a szervezet nem ellenőrizheti közhatalmi erővel.


Az MTÜ feladata az ország turisztikai marketingje, a piacépítés, a kutatás, a termékfejlesztés támogatása és a szakpolitikai döntésekhez szükséges szakmai elemzések elkészítése lehetne. Ehhez képest a szervezet jelenlegi portfóliója továbbra is túl széles, nehezen áttekinthető és több ponton összemossa az állami, piaci és hatósági szerepeket.


Az NTAK kezelése sem az MTÜ elsődleges feladata lenne. Egy országos, kötelező adatszolgáltatásra épülő statisztikai rendszer fő adatgazdájának és szakmai felügyelőjének a Központi Statisztikai Hivatalnak kellene lennie. Az MTÜ partnerként és felhasználóként hozzáférhetne az adatokhoz, elemzéseket készíthetne és használhatná azokat a turisztikai döntések megalapozására. Az adatgyűjtés, a piacfejlesztés, a támogatás és az ellenőrzés azonban nem összpontosulhat ugyanazon szervezet kezében.



A szálláshely-minősítésnek és a hatósági jogköröknek vissza kell kerülniük az államhoz


A szálláshely-minősítésnek és minden más, piaci szereplők működését közvetlenül befolyásoló hatósági jogkörnek vissza kell kerülnie az államhoz. Ezeket a feladatokat nem lehet sem az MTÜ-re, sem szakmai érdekképviseletekre, sem az „ötöket” is magában foglaló, egymással személyileg és üzletileg összekapcsolódó körre bízni.


A szakmai szervezetek feladata az érdekképviselet, a javaslattétel, a tudásátadás és a szolgáltatók támogatása. Nem a szabályalkotás, a kötelező minősítés és azoknak a vállalkozásoknak az ellenőrzése, amelyeket közben képviselnek is.


A közhatalom gyakorlása állami felelősség, világos jogorvoslattal, nyilvános eljárásrenddel, egységes követelményekkel és számonkérhető döntéshozókkal. A jelenlegi szálláshely-minősítési rendszer jogszabályi keretét a 40/2025. (III. 11.) kormányrendelet adja, de a szabályozás megléte önmagában nem oldja fel a működési és összeférhetetlenségi problémákat.


A szakmai érdekképviselet véleményezzen, az állam szabályozzon, a független hatóság ellenőrizzen. Ezt a három szerepet nem szabad többé összekeverni.


Már működött olyan államtitkárság, amely jó helyen volt



Az előző kormányzati rendszerben működött egy valóban hasznos és szakmailag jól felépített államtitkárság: az Aktív Magyarországért Felelős Államtitkárság.




A Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztériumhoz tartozott és azért is működhetett eredményesen, mert a turizmust nem pusztán vendégéjszakákban, hanem térségekben, útvonalakban, infrastruktúrában, helyi közösségekben és életminőségben értelmezte.


Szakmán belüli információink szerint az ott dolgozó kollégák egy része jelenleg a Belügyminisztérium szervezetében kapott helyet. A korábban felépített tudást nem szabad szétszórni és elrejteni: vissza kell hozni a turizmus megújított állami irányításába.


Ez a tapasztalat azt is bizonyítja, hogy a vidék- és területfejlesztési elhelyezés nem elméleti konstrukció. Magyarországon már működött olyan államtitkárság, amely a turizmus egyik fontos ágát területi, közlekedési és közösségi összefüggéseiben kezelte.



Miért lenne jobb helyen a turizmus a vidék- és területfejlesztésnél?


A magyar turizmus jelentős része Budapesten kívül működik. Balaton, Tisza-tó, Velencei-tó, gyógyfürdők, borvidékek, történelmi városok, falusi szálláshelyek, aktív turisztikai útvonalak, nemzeti parkok, regionális repülőterek és határon átnyúló térségek alkotják.


Ezek problémái nem oldhatók meg kizárólag vállalkozásfejlesztési programokkal. Közlekedés, egészségügy, munkaerő, lakhatás, közszolgáltatások, településfejlesztés, vízgazdálkodás, tájvédelem és helyi gazdaság egyszerre határozza meg, működik-e egy desztináció.


A vidék- és területfejlesztés mentalitásában közelebb áll a turizmus valóságához, mint egy számokra, finanszírozási programokra és vállalati teljesítménymutatókra épülő gazdasági csúcsminisztérium.


Ez nem azt jelenti, hogy a GEM-nek ne lenne feladata a turizmusban. A finanszírozás, a kkv-politika, az adózás, a beruházások, a termelékenység és a digitalizáció területén továbbra is nélkülözhetetlen partner maradna. A stratégiai gazdának azonban a vidék- és területfejlesztési tárcának kellene lennie, önálló turisztikai államtitkársággal.


Szakmai forrásaink szerint a turizmus problémája kormányüléseken is napirendre került, részben annak a nyilvános szakmai vitának köszönhetően, amelyet a Szálloda.blog cikkei is erősítettek. A vidék- és területfejlesztési oldal pedig jelezte, hogy kész lenne átvenni a terület stratégiai irányítását.


Ezt a lehetőséget nem személyes presztízskérdésként, hanem szervezeti korrekcióként kellene kezelni. Egy rossz döntés kijavítása nem vereség, hanem kormányzati felelősség.



A Szálloda.blog hónapokon át jelezte, hogy baj van


A problémákat nem utólag találtuk ki. Áprilistól szeptemberig folyamatosan elemeztük a turizmus gazdasági súlyát, az elmaradó stratégiai fordulatot, az aktív turizmust, a közlekedést, a vidéki repülőtereket, a szállodák jövedelmezőségét, a munkaerőt, a szabályozást, az érdekképviseleteket és a Robinson Tours ügyét.


A kronológia önmagában megmutatja, hogy a figyelmeztetések, kérdések és javaslatok hónapok óta a minisztérium asztalán vannak:


Ez nem néhány elszigetelt kritika. Ez egy öt hónapon át dokumentált szakmai folyamat, amelyre a GEM érdemi válaszok helyett hallgatással, késedelmes kommunikációval, zárt ajtók mögötti egyeztetésekkel és egy megörökölt támogatási program újracsomagolásával reagált.


Ugyanazok a hibák Kapitányéktól, amelyekért a NER-t hangosan bírálja a TISZA és a kormányfő


A GEM által elkövetett hibák kísértetiesen hasonlítanak azokhoz, amelyekért a TISZA az Orbán-kormányt és a NER-t folyamatosan és élesen bírálta: egyszemélyes döntések, homályos kinevezések, ugyanazoknak a bennfentes köröknek az előnyben részesítése, visszatartott dokumentumok, megválaszolatlan kérdések, központosított hatalom és folyamatos sikerpropaganda.


A változást nem az bizonyítja, hogy más logó kerül a minisztériumi háttérfalra, más nevet kap egy régi program, vagy más politikus mondja el ugyanazt a sikerjelentést. A működésnek kellene bizonyítania.


Kapitány István túl sokat látszik, miközben a turizmus irányítása túl kevéssé. Fábián Ágnes túl keveset látszik ahhoz, hogy a szakma elhiggye: valóban van felelős államtitkára. Az MTÜ továbbra is túl sok, egymással össze nem egyeztethető szerepet tart a kezében. A minisztérium pedig túl sok más feladattal foglalkozik ahhoz, hogy a turizmusnak figyelmes és gondos gazdája lehessen.


Sok még a teendő, és jól látszik, hogy Kapitányék a terület mélyebb ismerete nélkül, felkészületlenül vágtak neki a turizmus kormányzati irányításának. Ezt nem újabb kommunikációs kampánnyal, hanem szerkezeti korrekcióval lehet helyrehozni.


A turizmust ki kell emelni a túlterhelt Gazdasági és Energetikai Minisztériumból, és önálló államtitkárságként a vidék- és területfejlesztéshez kell helyezni, mert a magyar turizmusnak nem újabb gazdátlan hónapokra, nem látványos posztokra, nem régi programok átnevezésére és nem kiválasztott belső körökre van szüksége, hanem új, hozzáértő és gondos gazdára van szüksége.




Források és kapcsolódó dokumentumok

A cikkhez felhasznált jogszabályi, hatósági, iparági és nemzetközi információk a 2026. szeptember 12-i állapotot tükrözik, az összegyűjtéshez, az összevetéséhez és a rendszerezéséhez mesterséges intelligenciát is használtunk (ChatGPT, Claude); a végső szerkesztés, az értelmezés és a következtetések a Szálloda.blog szerkesztői álláspontját tükrözik. A cikkhez készülő egyes illusztrációk és infografikai elemek létrehozásában AI-alapú alkalmazásokat is használtunk.

Hozzászólások

bottom of page