.png)
Szóban dőlt el, ki képviseli a magyar turizmust – öt szakmai olvasat a minisztérium válaszáról
A Gazdasági és Energetikai Minisztérium a törvényi határidő lejárta és a Szalloda.blog felszólítása után válaszolt közérdekű adatigénylésünkre. A levél azonban jóval többet árul el egy elkésett adatszolgáltatásnál. Kiderül belőle, hogy az ágazati szakmai egyeztetések résztvevőinek körét az MTÜ bevonásával, szóbeli egyeztetés keretében határozták meg, miközben a minisztérium kezelésében sem külön kiválasztási szempontrendszer, sem a résztvevők kiválasztásának indokait rögzítő dokumentum nem áll rendelkezésre. Ugyanazt a hivatalos választ politikai-szakpolitikai, kommunikációs és szervezetpszichológiai, gazdasági, jogi és turisztikai szempontból olvastuk végig.
Van olyan közérdekű adatigénylés, amelynek legfontosabb eredménye az a dokumentumhalmaz, amelyet végül átad az állam. És van olyan, amely ennél érdekesebb helyzetet teremt: nemcsak azt mutatja meg, milyen iratok léteznek, hanem azt is, mely döntési folyamatokról nincs olyan dokumentáció, amelyből azok utólag rekonstruálhatók lennének. A Gazdasági és Energetikai Minisztérium szeptember 29-én megküldött válasza ebbe a második csoportba tartozik.
A Szalloda.blog szeptember 11-én benyújtott közérdekű adatigénylésének előzménye egy hónapokon át húzódó szakpolitikai levelezés volt. Június 15-én 25, majd július 24-én további tíz turizmuspolitikai kérdést küldtünk a kormányzatnak. A minisztérium korábban azt jelezte, hogy a turizmust is érintő kormányzati átszervezés folyamatban van, a terület nagyobb súlyt kaphat, és hamarosan elindul a párbeszéd az ágazat szereplőivel. Az érdemi, átfogó válasz azonban nem érkezett meg, ezért szeptemberben már nem újabb szakmai véleményt kértünk, hanem azt akartuk megtudni: mi történt a kérdésekkel, milyen dokumentumok születtek, hogyan zajlik a szakmai előkészítés, és milyen elvek alapján dőlt el, kit tekint a kormányzat az ágazati párbeszéd résztvevőjének.
Az adatigénylés ezt kifejezetten rögzítette: nem új szakmai álláspontot, magyarázatot vagy elemzést kértünk, hanem a minisztérium kezelésében már meglévő adatokat és dokumentumokat. Azt is külön kértük, hogy amennyiben valamely adat vagy dokumentum nincs a minisztérium kezelésében, ezt az adott kérdésnél egyértelműen közöljék.
A válasz szeptember 29-én, a határidő eltelte és külön felszólításunk után érkezett meg. Hiba lenne azonban pusztán azt számolni, hány dokumentumot kaptunk és hányat nem. A levél ennél értékesebb forrássá vált: olyan működési mechanizmusokat tett láthatóvá, amelyekről korábban legfeljebb kérdéseink lehettek.
Három és fél hónappal később is még csak épül a rendszer a Minisztérium állításai szerint, de bizonyíték és dokumentum semmiről sincs
A minisztérium most maga rögzíti, hogy a Szalloda.blog június 15-i, 25 kérdést tartalmazó megkeresését június 17-én érkeztette a Gazdaságfejlesztésért Felelős Államtitkárság. A tárca szerint a turisztikai szakterület minisztériumon belüli kialakítása akkor még folyamatban volt, ezért korábban türelmet kértek az érdemi szakmai álláspontok kialakításáig. A szeptember 29-i levél azonban ehhez hozzátesz egy jóval fontosabb mondatot:
„A teljes turisztikai intézményrendszer szervezeti kialakítása, a kapcsolódó feladatok, folyamatban lévő ügyek és szakpolitikai kérdések áttekintése jelenleg is zajlik.”
A mondat súlyát az idő adja. Június közepén még természetes következménye lehetett egy átszervezésnek, hogy az új rendszerben nem alakult ki valamennyi szakmai álláspont. Szeptember végén azonban a minisztérium saját hivatalos dokumentuma arról számol be, hogy több mint három hónappal később is tart a teljes turisztikai intézményrendszer szervezeti kialakítása és a szakpolitikai kérdések áttekintése.
Közben viszont már történtek szakmai egyeztetések, meghatározták azok résztvevőit, és elindult a korábban bejelentett ágazati párbeszéd. Ezzel a kérdés fókusza megváltozik. Már nem az az érdekes, történt-e egyeztetés. Hanem az, hogyan épül fel egy még kialakuló intézményrendszer szakmai legitimációja, kik férnek hozzá közvetlenül a döntéshozatalhoz, és mennyire rekonstruálható utólag, hogyan jutottak be oda.
1. Politikai-szakpolitikai olvasat: az is döntés, hogy kit engednek be a döntéshozatal előszobájába
A minisztériumi válasz szakpolitikai szempontból legerősebb része mindössze két mondat. Az első szerint „a turisztikai ágazattal folytatott szakmai egyeztetések résztvevői körét a Magyar Turisztikai Ügynökség bevonásával, szóbeli szakmai egyeztetés keretében határozták meg”. A következő mondat pedig rögzíti, hogy a minisztérium kezelésében nem áll rendelkezésre külön szempontrendszer, sem a résztvevői kör kiválasztásának indokait rögzítő dokumentum.
Ez sokkal pontosabb és súlyosabb megállapítás annál, mintha egyszerűen azt állítanánk, hogy a kiválasztás szakmaiatlan vagy önkényes volt. A rendelkezésünkre álló dokumentum ilyesmit nem bizonyít. Azt viszont maga a minisztérium teszi dokumentálható ténnyé, hogy a kiválasztás logikája nem rekonstruálható egy nála meglévő írásos kritériumrendszerből vagy indokolásból.
Ez nem protokollkérdés. A közpolitikai döntéshozatalban a szakmai konzultáció résztvevőinek kiválasztása maga is döntés. Meghatározza, mely tapasztalatok, érdekek és problémák kerülnek első kézből a döntéshozó elé, melyek jutnak oda közvetetten, és melyek maradhatnak az asztalon kívül.
Amikor tehát később egy minisztérium azt mondja, hogy „az ágazattal”, „a szakmával” vagy „az érdekképviseletekkel” egyeztetett, ennek az állításnak a jelentése szükségszerűen attól függ, kiket tekintett az ágazat reprezentánsainak. Egy nagyvállalati érdekképviselet más problémákat hozhat az asztalhoz, mint egy vidéki KKV; a szállodaipar másokat, mint a vendéglátás, a fürdőszektor, a közlekedés vagy a munkavállalói oldal.
A Szalloda.blog ezért kérdezett rá kifejezetten arra, milyen szakmai, reprezentativitási, gazdasági, tagsági, területi vagy egyéb szempontok szerint határozták meg a résztvevőket, valamint arra is, vizsgálták-e további turisztikai, vendéglátóipari, munkavállalói, desztinációs, önkormányzati, oktatási, közlekedési vagy független szakmai szereplők bevonását.
A szóbeli kiválasztás ténye most már ismert. A dokumentált kiválasztási metodika nem.
2. Kommunikációs olvasat: amikor a folyamatnyelv lassan átveszi az eredménynyelv helyét
A válasz nyelvezete feltűnően következetes. A szervezeti kialakítás „jelenleg is zajlik”, a szakpolitikai kérdések áttekintése folyamatban van, a releváns felvetéseket a folyamatban lévő szakmai munka során veszik figyelembe, a szakmai párbeszéd nincs lezárva, miközben egy másik bekezdés szerint maguk a döntések is előkészítés alatt állnak.
Egy átalakuló szervezet természetesen kommunikálhat folyamatokról. A kérdés az, mennyi ellenőrizhető eredmény társul a folyamat kommunikációjához. Júniusban azt tudtuk meg, hogy zajlik az átszervezés, és hamarosan elindul az ágazati párbeszéd. Szeptember végére a párbeszéd valóban elindult, továbbra sem látható azonban, mely felvetések kerültek be a szakpolitikai munkába, melyekből lett konkrét döntési javaslat, melyeket vetettek el, ki felel az egyes ügyekért, milyen mérföldkövek vannak és mikor tekinthető lezártnak az átalakítás.
A kommunikáció így különös egyensúlyt teremt: folyamatos mozgást mutat, miközben kevés olyan fix pontot hoz létre, amelyen a mozgás eredménye kívülről mérhető lenne. A „figyelembe vesszük”, „folytatódik”, „áttekintjük” vagy „előkészítjük” típusú megfogalmazások aktivitást jeleznek, de nem feltétlenül válaszolják meg, ki mit végzett el, milyen eredménnyel és milyen határidőre.
Szervezetpszichológiai szempontból itt válik különösen érdekessé a válasz. A konkrét vállalás szervezeti kockázatot teremt. A határidő elmulasztható, az írásban rögzített kritérium megsérthető, a konkrét cél összevethető a tényleges eredménnyel. Egy tartósan nyitva tartott folyamat ezzel szemben jóval kevésbé falszifikálható: mindig lehet még folyamatban, további egyeztetés alatt vagy előkészítés alatt.
Ez nem bizonyítja, hogy a minisztérium tudatosan kerülte volna a számonkérhető vállalásokat. A kommunikáció funkcionális hatása azonban éppen ez: a cselekvés jelei láthatók, miközben az eredmény számonkérhetősége gyengébb marad.
Itt jelenik meg a hiányzó cselekedetek cselekvésként való kommunikálásának kockázata is. A szervezetnek nem szükséges azt mondania, hogy valami elkészült, ha már önmagában az „intenzíven dolgozunk rajta” állapot is képes az aktivitás képét fenntartani. Ha ez hosszabb távon működő kommunikációs mintává válik, a folyamat könnyen maga kezd el teljesítményként működni.
A dokumentálatlanság ugyanennek a logikának egy másik oldalát mutatja. Ami írásban rögzített, ahhoz később vissza lehet térni. Amihez mérce tartozik, azon ellenőrizhető, hogy a szervezet saját szabályát követte-e. A szóbeli döntési kultúra nagyobb mozgásteret hagy, viszont kevesebb olyan szervezeti emléket hoz létre, amelyhez a későbbi döntéseket hozzá lehet mérni.
A jogszabályi határidő elmulasztása ebből a nézőpontból szintén érdekes. A késedelem elsődlegesen jogi tény. Szervezeti szinten azonban azt is jelzi, mi történik, amikor egy külső szabály gyorsabb és konkrétabb választ vár el annál, amit a belső folyamat időben előállít. A késedelem mögötti szándékról a dokumentumok alapján nem lehet következtetést levonni. A funkcionális eredmény viszont az lett, hogy a konkrét írásos válasz később született meg, mint ahogyan azt a külső jogi keret megkövetelte.
Ebben a kontextusban még egy egészen apró részlet is beszédessé válik. A szeptember 29-i hivatalos válasz a kozadat@em.gov.hu címről érkezett, a feladó megjelenített neve pedig továbbra is „Közadat (EM)”, miközben az e-mail aláírásában és a válaszlevélben már Gazdasági és Energetikai Minisztérium szerepel. Önmagában ez természetesen semmilyen szakpolitikai teljesítményt nem mér. Egy szervezeti átalakulás kontextusában viszont apró indikátora annak, hogy az új intézményi identitás és az operatív infrastruktúra még nem minden ponton követte le egymást.
A mélyebb kommunikációs kérdés tehát nem az, hogy történik-e valami. Hanem az, mikor válik a történés eredménnyé.
3. Gazdasági olvasat: aki kiválasztja az inputot, részben a döntési képet is kiválasztja
Egy országos gazdasági ágazat irányításakor a szakmai egyeztetés nem udvariassági gyakorlat. Információs infrastruktúra. A döntéshozó képe a szektorról szükségszerűen attól függ, kitől kap közvetlen információt, mely problémák jutnak rendszeresen az asztalára, és mely csoportok tapasztalata csak áttételesen jelenik meg.
Turizmusban ez különösen fontos, mert egészen eltérő gazdasági valóságban működik egy budapesti nemzetközi szállodalánc és egy családi vidéki panzió; másként érzékeli az ágazatot egy étterem, egy fürdő, egy beutaztató, egy utazásszervező, egy kulturális attrakció vagy egy közlekedési szolgáltató. A munkaerő, az adózás, a szezonalitás, a beruházási igény, a finanszírozás, az infrastruktúra és a kereslet problémája mind más súllyal jelentkezhet náluk.
Egy professzionális stakeholder-modellben ezért vizsgálható lenne például a vállalatméret, gazdasági súly, foglalkoztatás, területi reprezentáció, Budapest és vidék aránya, az egyes alágazatok súlya, a KKV-k jelenléte, az érdekképviseleti tagság vagy a munkaerőpiaci érintettség. Ez nem azt jelenti, hogy minden szakmai megbeszélésnek statisztikai mintának kell lennie. Azt jelenti, hogy utólag legalább megállapítható, milyen logika alapján építették fel az információforrások körét.
A minisztérium közlése szerint ilyen külön szempontrendszer nincs a kezelésében. Ez nem bizonyítja, hogy a kiválasztás során gazdasági szempontok egyáltalán nem merültek fel. Azt viszont jelenti, hogy alkalmazásuk ma nem ellenőrizhető egy dokumentált módszertan alapján.
Gazdasági nézőpontból ezért a résztvevői lista nem egyszerű névsor. Szűrő. Meghatározza, milyen problémák kerülnek be elsőként a kormányzati látómezőbe, milyen információk erősítik meg egymást, és mely problémák maradnak kisebb zajszinten.
Az ágazatot reprezentáló beszélgetőpartnerek kiválasztása így közvetve magát a döntési képet is formálja.
4. Jogi olvasat: a nem hozzáférhető dokumentum és a nem létező dokumentum két külön világ
A jogi elemzésnél két, egymástól lényegesen különböző kategóriát kell elválasztani.
Az első, amikor egy dokumentum létezik, de nyilvánossága korlátozható. A minisztérium a választervezeteket, belső munkaanyagokat, szakmai álláspont-tervezeteket, vezetői feljegyzéseket és a belső szakmai egyeztetéseket az Infotv. 27. § (5) bekezdése alapján döntés megalapozását szolgáló adatoknak tekinti, ezért megismerhetőségüket korlátozza. Közérdekű adatigénylés - Pakuts… A törvény valóban külön szabályozza a döntés megalapozását szolgáló adatok hozzáférhetőségét. NJT
A második eset azonban egészen más: amikor maga a kért dokumentum nem készült el. A minisztérium külön rögzíti, hogy amennyiben valamely szempontrendszer, értékelés vagy egyéb dokumentum nem létezik, közérdekű adatigénylés alapján nem kötelezhető annak utólagos elkészítésére. Közérdekű adatigénylés - Pakuts… Ez önmagában fontos jogi határ: az információszabadság meglévő adatok megismerését szolgálja, nem arra kötelezi az adatgazdát, hogy az igénylő számára utólag új szakpolitikai tanulmányt állítson elő.
Csakhogy a Szalloda.blog adatigénylése éppen ennek elkerülése érdekében fogalmazott világosan: nem új elemzést kértünk, hanem már meglévő dokumentumokat, és azt is kértük, hogy a nem létező vagy nem kezelt adatokról ezt kifejezetten mondják ki.
Ezért válik kulcsfontosságúvá a minisztérium mondata arról, hogy nincs a kezelésében külön kiválasztási szempontrendszer és a résztvevők kiválasztását indokoló dokumentum. Ez már nem egyszerűen információszabadsági kivétel. Ez a döntési folyamat dokumentáltságára vonatkozó tény.
A hozzáférés megtagadása és a dokumentum hiánya jogilag és szervezetileg sem ugyanaz. Az első esetben van valami, amelyet a szerv szerint valamely törvényi okból nem ismerhetünk meg. A másodikban nincs olyan irat, amelyben az adott döntési logika rögzítésre került volna.
Ehhez társul a válaszadás ideje. A jelenleg hatályos Infotv. főszabálya szerint a közérdekű adatigénylést a lehető legrövidebb idő alatt, legfeljebb 15 napon belül kell teljesíteni. A szeptember 11-i igényre a minisztérium szeptember 29-i keltezésű választ küldött, vagyis a válasz a 15 napos főszabály szerinti határidő letelte után született meg.
A későbbi teljesítés nem változtatja meg azt a tényt, hogy az eredeti határidő eltelt.
5. Turisztikai szakmai olvasat: nincs egyetlen „ágazat”, amely automatikusan képviseli önmagát
A turizmus nem homogén gazdasági és szakmai közösség. Egy budapesti ötcsillagos szálloda, egy balatoni panzió, egy vidéki fürdő, egy étterem, egy utazási iroda, egy beutaztató, egy rendezvényszervező, egy múzeum vagy egy légitársaság ugyanannak a turisztikai ökoszisztémának a része, mégis teljesen eltérő működési problémákkal találkozik. Ugyanez igaz az önkormányzatokra, desztinációs szervezetekre, oktatási intézményekre és a munkavállalói oldalra.
Ezért szakmailag kevés önmagában az az állítás, hogy „az ágazattal egyeztettünk”. A lényegi kérdés az, hogy milyen modell alapján áll össze az a kör, amelyet az ágazat problémáinak és javaslatainak közvetítésére alkalmasnak tekintenek.
Az eredeti adatigénylésben ezért név szerint rákérdeztünk arra is, milyen szempontok alapján került a szakmai egyeztetések résztvevői közé a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége, a VIMOSZ, a MaReSz, a Magyar Utazási Irodák Szövetsége és a Magyar Beutaztatók Szövetsége. A kérdés nem e szervezetek szakmai legitimitásának vitatásáról szólt. Éppen ellenkezőleg: azt akartuk megérteni, milyen rendszer dönti el, hogy e releváns szereplők mellett kiknek kell még helyet kapniuk ahhoz, hogy a konzultáció a turizmus valós sokszínűségét tükrözze.
A minisztériumi válasz most már megmutatja az első lépést: az MTÜ bevonásával, szóbeli szakmai egyeztetés során alakították ki a résztvevői kört. Azt is tudjuk, hogy a minisztériumnál nincs erről külön kiválasztási szempontrendszer vagy a résztvevők kiválasztását indokoló dokumentum. Közérdekű adatigénylés - Pakuts…
Ez szakmailag azért fontos, mert az ágazati párbeszéd és az ágazati reprezentáció nem ugyanaz.
Lehet rendkívül hasznos konzultációt folytatni öt jelentős szakmai szervezettel anélkül, hogy ez a teljes turisztikai ökoszisztémát reprezentálná. Ezzel önmagában nincs probléma. A pontatlanság akkor kezdődik, amikor a szűkebb konzultáció eredménye és „az ágazat véleménye” ugyanabban a kommunikációs kategóriában jelenik meg.
A szakmai egyeztetés minőségét ezért nem az méri, hány szék van az asztal körül. Sokkal inkább az, hogy világos-e, miért éppen azok ülnek ott, milyen ágazati nézőpontot képviselnek, és milyen csatornán jutnak be azoknak a véleményei, akik nincsenek jelen.
Az MTÜ nemcsak része a rendszernek, hanem a belépési pont kialakításában is szerepet kapott
A minisztérium válasza egy további érdekes szerkezeti helyzetet is feltár: a résztvevői kör meghatározásába a Magyar Turisztikai Ügynökséget vonták be.
Ennek kézenfekvő szakmai oka lehet. Az MTÜ jelentős ágazati kapcsolatrendszerrel, információval és intézményi tapasztalattal rendelkezik, ezért természetes partner lehet annak megítélésében, kiket érdemes egy-egy kérdésben megszólítani.
Governance-szempontból ugyanakkor érdekes kettős szerep jön létre. A turizmus állami intézményrendszerének egyik meghatározó szereplője közreműködött annak eldöntésében, kik kerüljenek be abba a szakmai körbe, amellyel az állam többek között magának ennek az intézményrendszernek a jövőjéről is egyeztet.
Éppen ilyen helyzetben lenne különösen értékes egy világos, dokumentált kiválasztási metodika. Nem azért, mert az MTÜ bevonása önmagában problémás. Hanem azért, mert a formalizált kritérium teszi láthatóvá a különbséget a meglévő kapcsolatrendszer alapján kialakított meghívotti kör és egy tudatosan felépített, szélesebb reprezentációra törekvő konzultációs rendszer között.
A minisztériumi válaszból jelenleg az első mechanizmus létezése bizonyítható. A másodiké nem.
A levélből most már az is látszik, amit korábban csak kérdezni tudtunk
A válasz legfontosabb eredménye végül az, hogy több bizonytalan kérdést dokumentált ténnyé alakított.
Tudjuk, hogy a június 15-i 25 kérdéses megkeresést június 17-én érkeztette a minisztérium.
Tudjuk, hogy szeptember 29-én a teljes turisztikai intézményrendszer szervezeti kialakítása, a folyamatban lévő ügyek és a szakpolitikai kérdések áttekintése a minisztérium saját megfogalmazása szerint még folyamatban volt.
Tudjuk, hogy történtek szakmai egyeztetések.
Tudjuk, hogy ezek résztvevői körét az MTÜ bevonásával, szóbeli egyeztetés keretében határozták meg.
És azt is tudjuk, hogy a minisztérium kezelésében nincs külön kiválasztási szempontrendszer és nincs a résztvevők kiválasztásának indokait rögzítő dokumentum.
Amit továbbra sem lehet rekonstruálni a mostani válaszból, az az első résztvevői kör teljes szakmai és reprezentativitási logikája, az esetlegesen vizsgált további szervezetek köre, az egyeztetéseken megfogalmazott javaslatok teljes tartalma, azok szakpolitikai feldolgozása, illetve az, hogy az intézményrendszer átalakítása milyen konkrét végállapot és milyen ütemezés felé halad.
A minisztérium azt írja, hogy a szakmai párbeszéd nincs lezárva, és a továbbiakban is folytatódik. Ez azt is jelenti, hogy a jelenleg még nem látható kiválasztási, reprezentációs és dokumentációs elemek később még megjelenhetnek.
Nem az a legérdekesebb, amit nem adtak oda
A szeptember 29-i választ könnyű lenne egyszerűen hiányos közérdekűadat-válaszként kezelni. Ennél azonban többet ér. Nem az a legfontosabb, hogy melyik dokumentumot nem kaptuk meg, hanem az, hogy a minisztérium válasza közben milyen működési modellt tett láthatóvá.
Szeptember végén még folyamatban van a turisztikai intézményrendszer kialakítása és a szakpolitikai kérdések áttekintése. Közben már zajlik az ágazati párbeszéd. Ennek résztvevői körét az MTÜ bevonásával, szóbeli szakmai egyeztetésen alakították ki, miközben a minisztériumnál nincs külön dokumentált kiválasztási szempontrendszer és nincs a résztvevői kör kialakítását indokoló dokumentum.
Ebből nem következik, hogy rossz szervezeteket hívtak meg. Nem következik, hogy az eddigi egyeztetések szakmailag értéktelenek lennének, és az sem, hogy a háttérben ne folyna érdemi munka. A dokumentumból ennél pontosabb – és ezért sokkal erősebb – következtetés adódik: annak a döntésnek, hogy kik kaptak közvetlen helyet az ágazati párbeszéd első köreiben, a minisztérium saját közlése szerint nincs nála dokumentált külön szempontrendszere és dokumentált kiválasztási indokolása.
A modern közpolitika pedig nemcsak a végén meghozott döntésből áll. Legalább ennyire fontos az út, amely a döntéshez vezet: hogyan keletkezik az információ, kik férnek hozzá a döntéshozókhoz, milyen szempont alapján választják ki őket, milyen vállalások születnek, és utólag visszakövethető-e a folyamat a problémától az egyeztetésen át a konkrét kormányzati döntésig.
A dokumentáció ebben az értelemben nem adminisztratív melléktermék. Szervezeti memória, felelősség és intézményi önkontroll.
A szakmai párbeszéd értékét az átláthatóság nem csökkenti.
Éppen az átláthatóság teszi ellenőrizhetővé, hogy amikor az állam „az ágazattal” egyeztet, mennyire beszélhet valóban az ágazat egészéről.
Dokumentumok
A Szalloda.blog az eredeti közérdekű adatigénylést és a Gazdasági és Energetikai Minisztérium teljes válaszát is nyilvánosságra hozza. Így minden olvasó maga ellenőrizheti, pontosan milyen adatokat és dokumentumokat kértünk, és ezekre milyen választ kaptunk.
A Szalloda.blog 2026. szeptember 11-i közérdekű adatigénylése:
A Gazdasági és Energetikai Minisztérium 2026. szeptember 29-i válasza:
Források
Gazdasági és Energetikai Minisztérium: SEF/3515/2026-GEM – válasz a Szálloda.blog közérdekű adatigénylésére, 2026. szeptember 29.
Szalloda.blog: Közérdekű adatigénylés – ID_ME_ERK/664/2026 – a Szálloda.blog turizmuspolitikai megkereséseinek és az ágazati szakmai egyeztetéseknek a kezelése, 2026. szeptember 11.
Nemzeti Jogszabálytár: 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról. Az Infotv. a Nemzeti Jogszabálytárban
Az elemzés elkészítéséhez mesterséges intelligenciát is használtunk dokumentumelemzésre, szerkezeti összevetésre és szöveggondozásra. A következtetések alapjául szolgáló eredeti dokumentumokat teljes terjedelmükben közöljük.
2026. szeptember 30.
Hozzászólások