Vegán, vegetáriánus, flexitáriánus – trend vagy új alapkövetelmény a vendéglátásban?

TERÍTETT ASZTAL

A rántott sajt már nem vegetáriánus koncepció – felkészült a vendéglátás az új étkezési igényekre?

A húsmentes kínálat ma már nem gesztus, hanem szolgáltatási minimum. Csakhogy néhány grillezett zöldség, egy száraz saláta és egy túlárazott növényi burger még nem jelent valódi választékot.

Amikor egy vendég húsmentes fogást kér, a magyar vendéglátás egy részében még mindig ugyanaz a reflex működik: rántott sajt, rántott gomba, grillezett zöldség vagy valamilyen saláta. Ha a vendég vegán, a sajtot elhagyják, a tejfölös öntetet leveszik, a tésztáról lemarad a parmezán, és máris elkészült az étel „vegán változata”. Az ár természetesen nem változik, csak a tányérról tűnik el egyre több összetevő.

Ez azonban nem vegetáriánus vagy vegán kínálat, hanem egy rosszul berögzült gasztronómiai menekülőút és nem is koncepció, hanem kényszermegoldás, amely azt üzeni a vendégnek, hogy az étterem ugyan hajlandó megetetni, de valójában nem készült fel az érkezésére.

A kérdés ma már nem az, hogy divatos-e a veganizmus, és nem is az, hogy néhány év múlva mindenki lemond-e a húsról. Sokkal fontosabb, hogy a vendéglátás képes-e kiszolgálni az egyre differenciáltabb étkezési igényeket úgy, hogy az étel közben élvezetes, táplálkozás szempontjából értékes, gazdaságosan előállítható és lehetőség szerint fenntartható is maradjon.

Mert a vendéget nem érdekli, hogy a konyha számára mindez bonyolultabb. Ő ugyanazért érkezik, amiért mindenki más: jól szeretne enni.

Nem a vegánok száma a legfontosabb

A növényi étkezés körül évek óta egymásnak ellentmondó állítások jelennek meg. Egyik héten azt halljuk, hogy elérkezett a vegán forradalom, a következőn pedig azt, hogy összeomlott a növényi húspótlók piaca. Mindkét megközelítés leegyszerűsíti a valóságot.

A Nutrition Hub és az EIT Food 2025-ös táplálkozási trendriportjában megkérdezett szakértők 82 százaléka úgy ítélte meg, hogy a növényi és flexitáriánus étkezés tovább erősödik. A változást nem egyetlen motiváció hajtja: egyszerre van jelen az egészségtudatosság, a környezetvédelem, az állatjólét és az új ízek iránti kíváncsiság.

A vendéglátás szempontjából azonban nem feltétlenül a szigorúan vegán vendég a legfontosabb célcsoport, hanem a flexitáriánus. Ő nem mondott le teljesen a húsról, nem feltétlenül keres kizárólag vegán éttermet, és nem akar mindenáron húspótló termékeket enni. Egyszerűen tudatosan csökkenti az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását, és rendszeresen választ növényi fogásokat – feltéve, hogy azok valóban jók.

A Good Food Institute Europe 2025-ös németországi kutatása szerint a német felnőttek 39 százaléka flexitáriánusnak tekinthető, miközben mindössze 5 százalék követ vegetáriánus vagy vegán étrendet. Németországban és az Egyesült Királyságban egyaránt a válaszadók 51 százaléka szeretne több növényi élelmiszert, illetve kevesebb húst és tejterméket fogyasztani.

Üzletileg ez sokkal fontosabb annál, mint hogy pontosan hány vendég nevezi magát vegánnak. A potenciális piac nem egy szűk, ideológiailag egységes csoportból áll, hanem mindazokból, akik egy adott napon szívesebben választanának egy jól elkészített zöldségalapú fogást, mint egy újabb csirkemellet vagy hamburgert.

A piac növekszik, de a hangzatos bejelentéseknél jóval összetettebben

A Circana 2026 áprilisában publikált elemzése szerint a növényi élelmiszerek és italok kiskereskedelmi forgalma 2025-ben hat nagy európai piacon – az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban és Hollandiában – elérte a 16,3 milliárd eurót. Ez 5,1 százalékos éves növekedést jelentett, miközben a kategória továbbra is csak a teljes élelmiszer- és italforgalom 2,4 százalékát képviselte.

A számok egyszerre cáfolják a növényi étkezés összeomlását és a mindent elsöprő vegán forradalom képét. A piac növekszik, de még mindig viszonylag kis részét adja a teljes élelmiszer-fogyasztásnak. Ráadásul a növekedés egyre kevésbé kizárólag a húsnak álcázott növényi termékekhez, sokkal inkább a természetesebb, hétköznapi és funkcionális növényi élelmiszerekhez kapcsolódik.

A vendéglátásnak ezért nem feltétlenül újabb „vegán terméket” kell keresnie a nagykereskedő katalógusában. Sokkal inkább újra meg kellene tanulnia zöldséget, hüvelyeseket, gabonákat, gombákat, magvakat és fermentált alapanyagokat főzni.

A növényi fogás ugyanis nem attól lesz jó, hogy a lehető legpontosabban utánozza a húst, hanem attól, hogy saját íze, textúrája, karaktere és gasztronómiai indokoltsága van.

A fogalmi káosz nemcsak kínos, hanem veszélyes is lehet

A vegetáriánus nem eszik húst és halat, de általában fogyaszt tojást és tejterméket. A vegán ételben nincs szándékosan felhasznált állati eredetű összetevő. A „plant-based”, vagyis növényi alapú megjelölés ennél rugalmasabb gasztronómiai fogalom lehet, amely azt jelzi, hogy a fogás középpontjában növényi alapanyagok állnak. A flexitáriánus pedig nem kizár, hanem csökkent és tudatosan válogat.

Ezeket a kategóriákat a vendéglátásban gyakran összekeverik. A laktózmentes étel nem feltétlenül tejmentes. A tejmentes étel nem automatikusan vegán. A gluténmentes étel nem feltétlenül húsmentes. A vegán fogás pedig nem automatikusan allergénmentes.

Az Egyesült Királyság hivatalos élelmiszer-jelölési útmutatója külön is figyelmeztet arra, hogy a vegán megjelölés nem garantálja például a tej, a tojás, a hal, a rákfélék vagy a puhatestűek allergénjeinek teljes hiányát. A vegán ételek ugyanis olyan környezetben is készülhetnek, ahol keresztkontamináció történhet, miközben az allergénmentes vagy „free-from” állításhoz lényegesen szigorúbb folyamatokra van szükség.

Ez nem nyelvészeti vita, hanem élelmiszer-biztonsági kérdés. Ha a felszolgáló nem tudja, hogy a zöldségleves húsalaplével készült-e, van-e vaj a rizottóban, tojás a friss tésztában, halas szósz az ázsiai öntetben vagy állati eredetű zselatin a desszertben, akkor nem tájékoztatni fogja a vendéget, hanem találgatni.

A probléma a nemzetközi szállodákban és éttermekben az eltérő kulturális, vallási és étkezési szokások miatt még összetettebb. Ahogyan a Szalloda.blog Nem elég közös nyelvet beszélni című cikkében is bemutattuk, az étel nem pusztán termék, hanem identitás, családi emlék, vallási szabály és közösségi élmény is lehet. A munkatársnak ezért nem elég néhány kategóriát bemagolnia: értenie kell, hogy a vendég kérése mögött életmódbeli választás, egészségügyi kockázat, vallási előírás vagy ezek kombinációja is állhat.

A vegán fogás nem a húsos étel kivonásos változata

A rossz növényi étlapfejlesztés rendszerint egy meglévő fogásból indul ki, majd elkezdi eltávolítani belőle az összetevőket. A burgerből kivesszük a húspogácsát és a sajtot, a salátáról elhagyjuk a csirkét, a rizottóból a vajat és a parmezánt, a reggeli tányérról pedig eltűnik a tojás és a felvágott. A végeredmény formailag lehet vegán, gasztronómiailag azonban hiányos marad.

Egy jól felépített növényi főételnek ugyanúgy szüksége van fehérjére, zsiradékra, savasságra, textúrára, umamira, hőmérsékleti kontrasztra és megfelelő adagméretre, mint bármely más ételnek. A bab, a lencse, a csicseriborsó, a tofu, a tempeh, a gomba, a hajdina, a köles, a diófélék és a magvak nem díszítőelemek, hanem az étel szerkezetének részei.

A növényi konyha egyik legnagyobb tévedése éppen az lehet, ha állandóan azt próbálja bizonyítani, hogy képes lemásolni a húst. A vendég nem feltétlenül szójafehérjéből készült „marhapogácsát” szeretne. Lehet, hogy sokkal jobban örülne egy füstölt padlizsánnal, fermentált káposztával, sült gombával, mogyoróval vagy karakteresen fűszerezett lencsével felépített fogásnak.

A londoni Plates London 2025-ben az Egyesült Királyság és Írország első teljesen növényi éttermeként kapott Michelin-csillagot. Nem azért, mert sikerült elrejteniük, hogy nincs hús az ételben, hanem azért, mert a növényi alapanyagokat önálló gasztronómiai nyelvként kezelik.

Természetesen nem minden étteremnek kell Michelin-csillagos növényi degustációs menüt készítenie. A tanulság nem a fine dining másolása, hanem az, hogy a növényi fogás ne büntetés, szükségmegoldás vagy másodosztályú helyettesítő legyen, hanem önmagában is kívánatos választás.

Egy szállodában nem elég egyetlen vegán főétel

Egy önálló étterem még mondhatja azt, hogy két növényi főétellel megoldotta a feladatot. Egy szálloda azonban a vendég teljes tartózkodásáért felelős, ezért a növényi kínálatot nemcsak a vacsoraétlapon, hanem az egész vendégúton végig kell gondolnia.

A reggelinél nem elegendő kitenni egy kancsó zabitalt a tehéntej mellé. Van-e megfelelő növényi fehérjeforrás, meleg fogás, vegán péksütemény, kenyérfeltét és egyértelmű jelölés? A munkatársak tudják-e, melyik kenyérben, margarinban, müzliben vagy granolában lehet tejpor, méz, tojás vagy más állati eredetű összetevő? A növényi ital természetes része az ajánlatnak, vagy külön feláras luxuscikk?

A bankett még összetettebb. Egy konferenciavendég nem feltétlenül maga választotta ki a helyszínt vagy a menüt. Ha a húsos menüsor három gondosan felépített fogásból áll, a vegán résztvevő pedig grillezett zöldséget kap rizzsel, akkor a szálloda nem alternatívát biztosított, hanem látványosan különbséget tett a vendégek között.

Ugyanez igaz a kávészünetre, a koktélfogadásra, a minibárra, a reggeli csomagra és a room service-re. Könnyű délután hatkor növényi fogást kínálni, amikor a teljes konyhai csapat dolgozik. Sokkal beszédesebb, hogy mit rendelhet a vendég este tizenegykor, mit kap korai induláskor, vagy mit szolgálnak fel neki egy kétszáz fős gálavacsorán.

A felkészültség tehát nem egy zöld levél ikon az étlapon, hanem beszerzés, dokumentált receptúra, allergénkezelés, mise en place, személyzeti képzés, értékesítés és minőségbiztosítás.

Mindezt ráadásul egy olyan ágazatnak kellene megvalósítania, amely már most is jelentős munkaerőhiánnyal, fluktuációval és egyre nemzetközibb személyzettel működik. A Ki szolgálja ki holnap a vendéget? című korábbi elemzésünkben arról írtunk, hogy megfelelően képzett és motivált személyzet nélkül a legalapvetőbb szolgáltatási színvonal sem tartható fenn. Egy új étrendi kínálat bevezetése ezért nem ér véget a séf receptjével: a beszerzőnek, a reggeliztetőnek, a bankettfelszolgálónak és az éjszakai műszaknak is értenie kell hozzá.

Fenntarthatóbb lehet, de nem automatikusan az

A növényi alapú étkezés mellett az egyik legerősebb érv a környezeti terhelés csökkentése. Joseph Poore és Thomas Nemecek közel 38 000 gazdaság adataira épülő, a Science folyóiratban megjelent kutatása azt mutatta, hogy a növényi fehérjeforrások környezeti hatása általában lényegesen alacsonyabb az állati eredetű termékekénél. A vizsgálat az üvegházhatású gázok kibocsátása mellett többek között a földhasználatot, a vízterhelést és az eutrofizációt is figyelembe vette. Ebből azonban nem következik, hogy minden vegán fogás automatikusan fenntartható.

Egy erősen feldolgozott, többszörösen csomagolt és távolról szállított húspótló termék nem feltétlenül jobb vendéglátóipari döntés, mint egy helyi, szezonális, kevésbé feldolgozott alapanyagokra épülő fogás. A télen repülővel érkező zöldség, a pazarló adagolás, az egyszer használatos csomagolás, a magas energiaigényű feldolgozás vagy a konyhában kidobott alapanyag nem válik fenntarthatóvá attól, hogy nincs benne hús.

A veganizmus, az egészségesség és a fenntarthatóság három egymást átfedő, de nem azonos kategória. Egy növényi burger lehet vegán, miközben magas a só- és zsírtartalma. Egy avokádós fogás lehet húsmentes, miközben sem helyi, sem szezonális. Egy importált vegán desszert lehet állati összetevőktől mentes, miközben több réteg műanyag csomagolásban érkezik a szállodába.

Ahogyan a Szalloda.blog A papír szívószál még nem fenntarthatósági stratégia című cikkében is megfogalmaztuk, a fenntarthatóság nem egyetlen látványos intézkedés, hanem működési kultúra, amely a beszerzésben, az étlaptervezésben, az energiafelhasználásban, a hulladékkezelésben, a munkatársak megbecsülésében és a gazdasági döntésekben egyszerre jelenik meg.

Ugyanezt a rendszerlogikát vizsgáltuk a Mitől fenntartható egy városi szálloda – és mikor csak greenwashing? című elemzésben is. Egy szálloda működése nem választható szét külön energia-, beszerzési, vendéglátási, közlekedési és munkaerő-fejezetekre, mert ezek ugyanannak az operációs rendszernek a részei.

A fenntartható növényi konyha ezért nem egyszerűen helyettesít, hanem rendszerszinten gondolkodik: szezonális kínálattal, helyi beszállítókkal, rövidebb étlappal, több fogásban használható alapanyagokkal, pontosabb készletgazdálkodással, kisebb hulladékkal és olyan receptúrákkal, amelyekben a zöldség teljes értékű alapanyag, nem pedig dekoráció.

Amikor a szállodalánc nem kampányt, hanem rendszert épít

A nemzetközi szállodacsoportok egy része már nem egyetlen vegán fogással vagy időszakos kampánnyal próbálja kipipálni a feladatot, hanem mérhető vállalásokat kapcsol a beszerzéshez, a receptfejlesztéshez és a munkatársak képzéséhez.

Az Accor célja, hogy 2030-ra éttermi és cateringkínálatának 35 százaléka plant-forward legyen. A program nem kizárólag vegán és vegetáriánus ételekről szól, hanem arról, hogy a növényi alapanyagok kerüljenek a tányér középpontjába. A Novotel és a Culinary Institute of America együttműködésében a munkatársak képzést is kapnak a plant-forward konyha fejlesztéséhez.

A Scandic Hotels 2030-ra 60 százalékra kívánja növelni a növényi élelmiszerek arányát, és ehhez digitális képzéseket biztosít a szakácsoknak és az éttermi munkatársaknak. Ez különösen fontos, mert megfelelő tudás nélkül egy százalékos vállalás könnyen beszerzési vagy adminisztratív gyakorlattá silányulhat.

A Hilton már 2023-ban közel harminc brit szállodájában bevezette az egyes fogások karbonlábnyomának jelölését. A Klimatóval közös program nem moralizált, hanem összehasonlítható információt adott: a vendég alacsony, közepes vagy magas környezeti terhelésű fogásként láthatta az ételeket. A program első tapasztalatai szerint az alacsonyabb karbonlábnyomú fogások népszerűsége nőtt, az új étlap ételeinek több mint 85 százaléka pedig az alacsony vagy közepes kategóriába került.

Ezek a példák azért fontosak, mert túlmutatnak a „van vegán opciónk” típusú kommunikáción. Beszerzést, receptfejlesztést, mérést, képzést és vendégtájékoztatást kapcsolnak össze.

A technológia segíthet, de nem főz helyettünk

A növényi kínálat üzleti sikeréhez tudni kellene, melyik fogást rendelik meg, miből keletkezik hulladék, mely alapanyagok használhatók több ételben, hogyan változik a kereslet vendégösszetétel, rendezvény, időjárás vagy szezon szerint, és mely receptúrák váltak veszteségessé.

A Szalloda.blog A mesterséges intelligencia nem veszi el a szállodai munkahelyeket, a rosszul szervezett munkát viszont igen című cikkében részletesen írtunk arról, hogy az AI a korábbi fogyás, a foglalások, a vendégösszetétel és az aktuális készletek alapján segítheti a beszerzést, a food cost ellenőrzését, a készletveszteség felismerését, az élelmiszer-pazarlás csökkentését és a menü jövedelmezőségének elemzését.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy algoritmusnak kell megírnia az étlapot. Az adatok megmutathatják, hogy a vendégek nem rendelik meg a száraz vegán burgert, de az okot továbbra is a séfnek, az étteremvezetőnek és a felszolgálóknak kell megérteniük. Lehet rossz az íz, túl magas az ár, gyenge a megnevezés, hibás a tálalás, vagy egyszerűen minden más étel kívánatosabban hangzik.

A technológia képes felismerni a problémát, de a gasztronómiai és vezetői tudást nem helyettesíti.

A leggyakoribb rossz gyakorlatok

Az első a kivonásos módszer: az étterem eltávolítja a húst, a sajtot és a szószt, de nem tesz semmit a helyükre. A vendég kevesebbet kap, gyakran változatlan áron.

A második a kötelező növényi burger, amely az étterem stílusától függetlenül megjelenik a bisztróban, a szállodai lobby bárban, az olasz étteremben és néha még a regionális konyhára hivatkozó helyeken is. Nem azért kerül az étlapra, mert illeszkedik a koncepcióba, hanem mert könnyen kivehető a fagyasztóból.

A harmadik az árképzési büntetés. A növényi italért felárat kérnek, a néhány zöldségből álló főétel többe kerül, mint egy összetettebb húsos fogás, vagy a vendég ugyanannyit fizet egy olyan ételért, amelyből több alkotóelemet egyszerűen elhagytak. Egy jó növényi ételnek természetesen lehet magas a munkaerő- és alapanyagköltsége, de az árat nem a „vegán” szó, hanem a tényleges érték alapján kell meghatározni.

A negyedik a személyzeti bizonytalanság: „szerintem nincs benne tej”, „úgy tudom, a séf nem tesz bele vajat”, „a húslevestől eltekintve vegán”. Ezek a mondatok nemcsak szakmailag kínosak, hanem allergén vagy vallási okból követett étrend esetén komoly kockázatot is jelenthetnek.

Az ötödik a növényi fogások száműzése egy szűk „egészséges” vagy „vegán” blokkba. Ez azt sugallja, hogy ezek az ételek kizárólag egy külön célcsoport számára készültek. Sokkal hatékonyabb, ha természetesen beépülnek az étlap szerkezetébe, és a mindenevő vendég is azért rendeli meg őket, mert étvágygerjesztőek.

A hatodik a fenntarthatósági kommunikáció túlhangsúlyozása. Ha az étel íztelen, a vendéget nem fogja vigasztalni a karbonlábnyoma. Az íz nem a fenntarthatóság versenytársa, hanem annak előfeltétele. Amit a vendég nem rendel meg újra, abból nem lesz tartós változás.

A kizárólag vegán modell sem automatikus üzleti siker

A növényi étkezés térnyerése nem jelenti azt, hogy minden kizárólag vegán étterem sikeres lesz. Az üzemeltetési költségek, a munkaerőigény, az árérzékenység, a lokáció, a vendégkör mérete és a fogások minősége ugyanúgy meghatározza a működést, mint bármely más étteremnél.

A New York-i Eleven Madison Park 2021-ben teljesen növényi étlapra váltott, és 2022-ben három Michelin-csillagot kapott az állati eredetű összetevők nélküli kínálatára. Daniel Humm azonban 2025 augusztusában bejelentette, hogy 2025. október 14-től a növényi menü mellett ismét megjelennek választható húsos és halas fogások is. A séf indoklása szerint a teljesen növényi megközelítés miközben új kulináris nyelvet teremtett, egyes vendégeket akaratlanul is kizárt, a választás visszaadása pedig lehetővé teszi, hogy többen üljenek egy asztalhoz.

Ez fontos üzleti és vendéglátás-filozófiai tanulság. Az étteremnek nem ideológiai tisztasági versenyt kell nyernie, hanem olyan kínálatot kell létrehoznia, amelyben különböző étrendet követő vendégek együtt is jól érzik magukat, anélkül hogy bárkinek kompromisszumos vagy gyengébb minőségű ételt kellene elfogadnia.

A legtöbb szálloda és étterem számára ezért nem a teljesen vegán működés, hanem a plant-forward modell lehet reális. Ebben a zöldség nem köret, a növényi fogás nem szükségmegoldás, a hús pedig nem tűnik el feltétlenül, de elveszíti automatikus főszerepét.

A kiváló szakmai teljesítmény önmagában egyébként sem garantál gazdasági fenntarthatóságot. Erről részletesen írtunk A Michelin-csillag nem fizeti ki a számlákat című elemzésünkben is: az éttermi koncepciónak nemcsak szakmailag, hanem a lokáció, a fizetőképes kereslet, a működési költségek és a desztináció egészének szempontjából is életképesnek kell lennie.

A magyar konyhának nem kellene mindent külföldről megtanulnia

A magyar gasztronómiában bőségesen találhatók olyan alapanyagok és ételtípusok, amelyekből korszerű vegetáriánus vagy vegán kínálat építhető. Bab, lencse, sárgaborsó, káposzta, burgonya, gomba, paprika, padlizsán, hajdina, köles, mák, dió, szilva, alma és számos fermentált vagy savanyított termék áll rendelkezésre.

Nem szükséges mindenáron avokádót, quinoát és importált húspótlót tenni az étlapra. A főzelékek, a lecsó, a gombapaprikás, a töltött zöldségek, a rakott ételek, a dödölle vagy a különböző hüvelyes fogások megfelelő konyhatechnológiával, korszerű tálalással és karakteres ízesítéssel izgalmas, regionális és gazdaságosan előállítható ajánlattá alakíthatók.

Ehhez azonban el kell hagyni azt a szemléletet, hogy a vegetáriánus vendégnek elég bármi, amiben nincs hús. A kihívás nem elsősorban az alapanyagok hiánya, hanem a fantázia, a tudás, a következetes receptúra és sok esetben a valódi szándék hiánya.

Egy egyszerű szállodai stresszteszt

Egy szálloda vagy étterem akkor tekintheti magát valóban felkészültnek, ha nemcsak ebéd- és vacsoraidőben tud legalább két különböző, teljes értékű növényi főételt kínálni, hanem a reggelinél, a banketteken, a kávészüneteken és a room service-ben is van valódi választék.

Ha a fogások receptúrája és allergéntartalma dokumentált; a felszolgáló nem a konyhában próbálja utólag kideríteni az összetevőket; a vegán vendég adagja és gasztronómiai élménye nem gyengébb a többiekénél; a növényi ital nem luxusfeláras különlegesség; a konyha pedig méri, hogy mit rendelnek meg, miből keletkezik hulladék, és melyik étel marad rendszeresen a tányéron.

A valódi kérdés tehát nem az, szerepel-e egy levél alakú piktogram az étlapon. Hanem az, hogy a mögötte lévő fogást a séf, a felszolgáló és az üzemeltető is ugyanolyan komolyan veszi-e, mint az összes többit.

Nem a vegán vendég a probléma

A húsmentes kínálat ma már nem kedves gesztus egy kis létszámú, különleges vendégcsoport felé. Szolgáltatási minimum, üzleti lehetőség és egyre inkább fenntarthatósági követelmény.

Egyetlen vegán, vegetáriánus, flexitáriánus vagy ételérzékeny vendég akár egy egész család, baráti társaság vagy konferenciacsoport étteremválasztását meghatározhatja. Ha ő nem talál megfelelő ételt, könnyen lehet, hogy nem egyetlen vendég távozik, hanem az egész asztal máshol foglal.

A vendéglátásnak ezért nem azt kellene kérdeznie, hogy megéri-e egy kisebbség kedvéért külön ételt készíteni. Azt kellene felismernie, hogy az étkezési igények sokfélesége már nem kivétel, hanem a mindennapi működés része.

A vegán vendég nem kihívás. A felkészületlen konyha, a tájékozatlan személyzet, a fantáziátlan étlap és a „jó lesz ez neki” hozzáállás az. A rántott sajt pedig lehet szerethető étel, csak ne nevezzük vegetáriánus koncepciónak.

A szerzőről:

Pakuts Tamás lassan 35 éve vesz részt aktívan a légiközlekedésben és a turizmusban, több mint 25 éve pedig a szállodaiparban és a vendéglátásban is.

Vezetőként és tanácsadóként is több légitársaság működésére volt rálátása, ahogy szállodákéra, szállodaláncokéra és hajós társaságokéra is, ezek operatív működtetésében, válságkezelésében, fejlesztésében is sikeresen szerepet vállalva.

Jelenleg a világ számos országában van jelen kollégáival szakértőként, tanácsadóként, trénerként a szállodaiparban és a légiközlekedésben is, kollégáival számos új, nemzetközileg is figyelemre méltó projekt fejlesztésén munkálkodnak.