AZ ÖSSZES BEJEGYZÉS

Hamvas Zoltán megszólalt a Bocuse d’Or támogatásának megszüntetéséről, Asztalos István pedig annak ellenére állt ki mellette, hogy saját bevallása szerint ő és szakmai közössége korábban megtapasztalta, milyen érzés az ajtó másik oldalán állni. Ez több egy támogatási vitánál: a szakmai becsületről, a magyar gasztronómia politikától való függetlenségéről és arról is szól, miért volna végre szükség egy teljes magyar gasztropiramisra és annak valódi gazdájára.

Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter szombaton Facebook-oldalán arról számolt be, hogy a héten a magyar turizmus „meghatározó szakmai szervezeteivel” egyeztetett, nevezetesen a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségével, a VIMOSZ-szal, a MaReSz-szel, a Magyar Utazási Irodák Szövetségével és a Magyar Beutaztatók Szövetségével, miközben a találkozón a Gazdasági és Energetikai Minisztérium mellett a Magyar Turisztikai Ügynökség is részt vett.

Magyarország és Szlovénia földrajzi szomszédok. Mindkettő jelentős természeti, kulturális, gyógyászati és gasztronómiai értékekkel rendelkezik, egyik sem klasszikus tengerparti tömegdesztináció, és mindkettőnek erős regionális versenyben kell pozicionálnia magát. A két ország turizmusstratégiája mégis alapvetően eltérő gondolkodást tükröz.

A turizmusban gyakran hajlamosak vagyunk hazai keretek között gondolkodni és az elmúlt két évtized turizmusstratégiái is ezt sugallták. Hazai vendégéjszakák, hazai rekordok, hazai szállodapiac, hazai vendéglátás, hazai repülőterek (bár itt koncessziós okokból ugye csak Budapest számított és ért is valamit az eddigi kormányzati gondolkodásban), hazai fejlesztések, hazai problémák. Ez természetes, de veszélyes is lehet.