Magyarország vidéki repülőterei A regionális repülőtér egy régió lehetőségeinek kapuja

Amikor egy új menetrend szerinti járat indul valamelyik magyar vidéki repülőtérről, néhány napra ismét reflektorfénybe kerül a magyar légiközlekedés. Ünneplnek, ott a sajtó, interjúk készülnek és optimista nyilatkozatok hangzanak el.

Ha azonban néhány hónappal vagy néhány évvel később ugyanaz a járat megszűnik, a hangulat szinte egyik napról a másikra megváltozik. A közbeszéd gyorsan ítéletet mond: a repülőtér ismét kudarcot vallott.

Pedig szerintem rossz helyen keressük az okokat. Egy regionális repülőtér sokkal több, mint pusztán egy kifutópálya, egy terminál vagy néhány menetrend szerinti járat.

Egy jól működő repülőtér kapcsolatot teremt a világgal, segíti a vállalkozásokat, megkönnyíti a befektetők érkezését és támogatja a turizmust, ahogy otthont adhat repülőgép-karbantartó vállalkozásoknak, pilótaképzésnek, cargo-forgalomnak, kutatás-fejlesztésnek vagy akár a sportrepülésnek is.

Más szóval reptereink olyan értéket képviselnek, amely sokszor csak akkor válik igazán láthatóvá, amikor már hiányzik.

A repülőtereink a fejlődés motorjai

Az elmúlt hónapokban többször foglalkoztunk a magyar regionális légiközlekedéssel. Írtunk a Pécs–München járat megszűnéséről, a közszolgáltatási kötelezettségen alapuló járatok lehetőségéről, a vidéki repülőterek helyzetéről és arról is, milyen szerepet játszhat a légi közlekedés egy térség turisztikai versenyképességében.

A beszélgetések során azonban egyre inkább azt éreztem, hogy rendre ugyanabba a csapdába esünk: mindig egy járatról beszélünk vagy egy adott légitársaságról, egy repülőtérről miközben maga a rendszer szinte soha nem kerül szóba.

Pedig a valódi kérdés nem is az, hogy hány járat indul egy adott városból, hanem az, hogy milyen szerepet tölthet be az adott repülőtér saját régiójának fejlődésében.

Nem ugyanazt kell elvárnunk minden repülőtértől

Magyarországon hajlamosak vagyunk minden vidéki repülőteret ugyanazzal a mércével mérni. Legyen minél több utas, menetrend szerinti járat és minél nagyobb forgalom.

Ez azonban túlságosan leegyszerűsíti a kérdést, hiszen egy ipari központ egészen más légi kapcsolatokat igényel, mint egy gyógyturisztikai régió. Egy egyetemi város más mobilitási igényekkel rendelkezik, mint egy autóipari központ és egy wellnessdesztináció pedig teljesen más utazási szokásokra épül, mint egy exportorientált gazdasági térség.

Debrecentől, Hévíz–Balatontól és Pécs–Pogánytól sem ugyanazt kellene várnunk. Első pillantásra mindhárom regionális nemzetközi repülőtér. Valójában azonban három teljesen eltérő szerepet tölthetnek be Magyarország gazdaságában és turizmusában is.

Már ebből az egyszerű összehasonlításból is látszik, hogy a három repülőtér jövője nem ugyanabban a receptben keresendő.

A vonzáskörzetek térképe időközben teljesen átrajzolódott

Az elmúlt húsz évben Közép-Európa közlekedési térképe alapvetően átalakult, amihez hozzájárult a Schengen-övezet bővülése, az autópálya-hálózat fejlődése, az online jegyvásárlás és a légiközlekedés liberalizációja is teljesen új helyzetet teremtett.

Ma már egy debreceni utas számára természetes alternatíva lehet Nagyvárad, Kolozsvár vagy Kassa, ahogy egy pécsi család számára Eszék vagy Zágráb, de akár Belgrád is sok esetben ugyanolyan reális választás, mint Budapest. A Nyugat-Dunántúlon élők pedig manapság már inkább számolnak Bécs, Graz, Pozsony vagy Ljubljana kínálatával, mint a magyar repülőterekével.

A légitársaságok pontosan így gondolkodnak: nem országhatárokban, nem is (vár)megyékben, hanem úgynevezett repülőtéri vonzáskörzetekben (airport catchment area). Vagyis azt vizsgálják, hogy egy adott repülőtér két-három órás autóúton/elérhetőségen belül hány potenciális utast, milyen gazdasági teljesítményt, milyen vállalati környezetet és milyen turisztikai keresletet ér el, és itt már többnyire nem számítanak az országhatárok.

Ez a szemlélet alapjaiban változtatja meg a magyar regionális repülőterekről alkotott képet, mert a XXI. században már nem elsősorban repülőterek versenyeznek egymással, hanem régiók.

Három repülőtér teljesen eltérő jövőképpel

Ha kizárólag az éves utasszám alapján hasonlítjuk össze Debrecent, Hévíz–Balatont és Pécs–Pogányt, könnyen téves következtetésekre juthatunk, valójában mindhárom repülőtér más-más gazdasági térséget és igényt szolgál ki.

Debrecen egy dinamikusan fejlődő ipari régió légi kapuja. A BMW, a CATL és a térségbe érkező nemzetközi beruházások új dimenziót adtak a repülőtér szerepének. A cargo, a repülőgép-karbantartás (MRO), valamint az üzleti utazások jelentősége várhatóan tovább növekszik. Debrecen ugyanakkor rendkívül erős nemzetközi versenytérben működik. Nagyvárad, Kolozsvár, Kassa és Szatmárnémeti ugyanannak a vonzáskörzetnek a részei, miközben a Wizz Air több közeli repülőtéren is jelen van, ráadásul a környező repülőtereken számos román és nemzetközi fapados is elérhető. Debrecen jövőjét ezért legalább annyira az ipari fejlődés és a logisztikai szerepkör határozhatja meg, mint az új menetrend szerinti járatok, bár a Lufthansa stabil jelenléte a müncheni járatával biztató, miközben a cargo- és MRO-fejlesztések hosszú távon akár nagyobb stabilitást is jelenthetnek, mint egy-egy új útvonal.

Hévíz–Balaton teljesen más pályán játszik. Itt a repülőtér elsődleges feladata nem egy ipari régió kiszolgálása, hanem a Balaton és Hévíz nemzetközi turisztikai elérhetőségének javítása. A wellness- és gyógyturizmus, a magas költésű külföldi vendégek, valamint a szezon meghosszabbítása jelenti a legfontosabb kihívást. A versenytársak sem Debrecen vagy Pécs, hanem Bécs, Graz, Pozsony, Ljubljana, Zágráb vagy akár Maribor. A kérdés itt nem az, hogy ugyanazt tudja-e nyújtani, mint ezek a repülőterek, hanem az, hogy képes-e saját turisztikai különlegességeire építeni. A kérdés nem az, hogy Hévíz–Balaton képes-e utolérni Bécset vagy Ljubljanát, hanem hogy saját erősségeire építve hogyan válhat Közép-Európa egyik fontos egészségturisztikai légi kapujává.

Pécs–Pogány talán a legérdekesebb példa. A közbeszéd szinte kizárólag azt kérdezi: mikor indul újra menetrend szerinti járat? Pedig lehet, hogy ez már nem is a legfontosabb kérdés. A Magnus Aircraft Pécsett működteti repülőgépgyárát és fejlesztőközpontját, amely Magyarország egyik repülőgép-fejlesztési és -gyártási központja, miközben a Fleet Air is hosszú távon számol a repülőtérrel cargo- és karbantartási bázisként. Ehhez társul a Pécsi Tudományegyetem innovációs háttere és a régió ipari fejlődése. Könnyen lehet, hogy Pécs jövőjét nem kizárólag az utasszállítás, hanem egy kialakuló repülőgépipari és innovációs klaszter határozza majd meg. Schengen pedig itt is teljesen új helyzetet teremtett: Eszék, Zágráb, sőt bizonyos útvonalakon még Belgrád is ugyanannak a versenytérnek a része lett.

Egy közös válasz, amely önmagában is üzenet

A cikk előkészítése során részletes kérdéssorral kerestük meg a három repülőtér vezetését. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan látják saját szerepüket, milyen fejlesztésekre lenne szükségük, milyen kihívásokkal szembesülnek, és mit várnak a következő évektől.

A három repülőtér közös választ küldött. Bár egyetlen konkrét szakmai kérdésre sem kívántak részletesen reagálni, örömmel üdvözölték, hogy a hazai szakmai sajtó figyelmet fordít a vidéki repülőterek jövőjére.

A közös válasz önmagában is figyelemre méltó. A helyi önkormányzatok mellett mindhárom repülőtérben meghatározó tulajdonosi szerepet tölt be a magyar állam is, különböző szervezeteken keresztül. Pécs-Pogány esetében ez az elmúlt években a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz kapcsolódott, részben a paksi beruházáshoz kötődő légi forgalom miatt. Debrecen és Hévíz–Balaton esetében pedig a korábbi Nemzetgazdasági Minisztérium által létrehozott állami társaság a társtulajdonos.

Több, egymástól független iparági forrásunk szerint ez a tulajdonosi struktúra a következő hetekben, a kormányváltást követő kormányzati struktúra átalakulásával változhat, ami önmagában is magyarázhatja a nyilvános megszólalások óvatosságát.

Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a közös válasz semmi figyelmet sem szentelt azoknak a pozitív folyamatoknak, amelyek hosszabb távon meghatározhatják a három repülőtér jövőjét. Debrecen ipari és cargo adottságai, Hévíz turisztikai potenciálja, valamint Pécs repülőgépipari fejlődése olyan értékek, amelyek túlmutatnak a menetrend szerinti utasszállítás kérdésén.

Nem a repülőterekről írunk

Ez a cikksorozat nem azt szeretné eldönteni, melyik magyar repülőtér a sikeresebb, sokkal inkább azt szeretnénk bemutatni, hogy minden repülőtér mögött egy régió áll a gazdaságával és a lehetőségeivel, egy társadalmi közösség, fejlesztési elképzelések és valamilyen jövőkép. Nem ugyanazt kell elvárnunk tehát Debrecentől, Hévíz–Balatontól és Pécs–Pogánytól.

A repülőterek feladata mindig abból a régióból következik, amelynek a kapui.

A következő hónapokban ezért Magyarország további regionális, üzleti, sport- és általános repülőtereit is bemutatjuk, mert a repülőterek jövőjéről szóló vita valójában nem csak a repülésről szól, hanem Magyarország régióinak jövőjéről.

A következő hónapokban arra keressük a választ, hogy ezek a repülőterek nemcsak követni, hanem alakítani is képesek lesznek-e saját régiójuk fejlődését, további repülőtereket és iparági szereplőket mutatunk be és elemezzük szerepüket és lehetőségeiket.

A szerzőről

Pakuts Tamás több mint három évtizede dolgozik a légiközlekedés, a turizmus és a szállodaipar területén. Airline Manager diplomáját Genfben szerezte, airline marketinget végzett, földi kiszolgálásból is vizsgázott, a lipcsei egyetemen pedig nemzetközi jogot tanult, az államközi légügyi egyezményekre és az engedélyezési eljárásokra specializálódott.

Pályafutása során számos légitársaságot képviselt Magyarországon és a környező országokban. Az általa alapított TPG Airways & Travel volt az első virtuális légitársaság Közép- és Kelet-Európában, ami ezzel egy időben Magyarország egyik legnagyobb repülőjegy-konszolidátoraként működött.

Szakmai segítséget nyújtott a debreceni repülőtér első nemzetközi járatainak előkészítéséhez, indításához és fogadásához is.

Aktív tanácsadói tevékenységet végzett a FÁK-országokban, közreműködött a Kazakhstan Airlines megalapításában, és több repülőtér nemzetközivé tételében is számítottak a tudására. A Denim Air kelet-európai igazgatója, később pedig az ABC Air vezérigazgatója és Accountable Managere volt.

Több légitársaság számára készített esettanulmányokat a grúz, az azerbajdzsáni és a magyarországi vidéki repülőterek gazdaságos üzemeltetési lehetőségeiről és potenciális célállomásairól.

A Szalloda.blog alapítójaként a közlekedés, a turizmus és a regionális gazdaságfejlesztés összefüggéseit elemzi.

A cikk eredeti nyelve a magyar, az angol fordítás AI által generált.

Képek forrása: AI, szalloda.blog