AZ ÖSSZES BEJEGYZÉS

A kormány 5,5 milliárd forint többletforrást biztosít Debrecen, Hévíz–Balaton és Pécs–Pogány repülőterének 2026-os működésére. A döntés szükségesnek tűnik, hiszen támogatás nélkül a három légikikötő működése is veszélybe kerülhetett volna. Az összeg azonban nem repülőtér-fejlesztési program, hanem mindenekelőtt mentőöv, ezért most nemcsak azt kell megkérdezni, hogy szükség volt-e erre a pénzre, hanem azt is, mire kellene elkölteni, meddig lehet vele eljutni, és mi következik

Minden egyes elemzés végén ugyanoda jutottunk vissza. Nem ahhoz a kérdéshez, hogy ki legyen az MTÜ vezérigazgatója, ki vezesse a szakmai érdekképviseleteket, vagy melyik politikai erő milyen szervezeti átalakításokat tervez. Sokkal inkább ahhoz az alapvető dilemmához, amelyről meglepően kevés szó esik a hazai szakmai és politikai vitákban: tudjuk-e egyáltalán, milyen turizmust szeretnénk építeni Magyarországon tíz év múlva?

Amikor egy új menetrend szerinti járat indul valamelyik magyar vidéki repülőtérről, néhány napra ismét reflektorfénybe kerül a magyar légiközlekedés. Ünneplnek, ott a sajtó, interjúk készülnek és optimista nyilatkozatok hangzanak el. Ha azonban néhány hónappal vagy néhány évvel később ugyanaz a járat megszűnik, a hangulat szinte egyik napról a másikra megváltozik. A közbeszéd gyorsan ítéletet mond: a repülőtér ismét kudarcot vallott.

A magyar turizmus előtt álló legfontosabb kérdés ma már nem az, hogy hány új szálloda épül még, hanem az, hogy képesek leszünk-e valódi, fenntartható és integrált desztinációként működni. A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 kapcsán írt elemzésemben a Budapest–Balaton–gyógyturizmus tengely, a szezonális működés problémái, a munkaerőhelyzet, a közlekedési infrastruktúra hiányosságai, valamint a luxusturizmus és a regionális fejlesztés közötti egyensúly kérdéseit vizsg

A turizmus nem csak egy mellékes iparág: minden 7. forint kötődik a szektorhoz

Zákintosz vagy Balaton? Egy hét vakáció: itthon vagy külföldön olcsóbb?