Ki szolgálja ki holnap a vendéget?
- Pakuts Tamás
- 10 perccel ezelőtt
- 6 perc olvasás
Vendégmunkás-stop, kétségbe esett ágazat, a magyar szállodaipar és vendéglátás munkaerő helyzete
A napokban egy LinkedIn-bejegyzés inspirált ennek a cikknek a megírására. Pintér Róbert, a Hotel Silvanus üzemeltetési igazgatója saját tapasztalatait osztotta meg a harmadik országból érkező munkavállalók foglalkoztatásáról, mert még az ország egyik legikonikusabb szállodája sem tudna ma már nélkülük megfelelően működni. Ez különösen aktuális annak fényében, hogy a kormány nemcsak bejelentette, hanem be is vezette a vendégmunkások foglalkoztatását érintő szigorító intézkedéseket.
A magyar vendéglátás és szállodaipar egyik legkényelmetlenebb igazsága ma már nem valahol a háttérben van eldugva, hanem ott áll a reggeliztetőpult mögött, a mosogatóban, a szobaasszonyi kocsinál, a konyhai előkészítőben és a személyzeti bejáratnál.
Sri Lanka-i, indiai, fülöp-szigeteki és más harmadik országbeli munkavállalók nélkül sok magyar szálloda, étterem, wellnesshotel és turisztikai szolgáltató ma már nem vagy egyszerűen nehezebben működne.
A vendégmunkásokról szóló vita ezért a turizmusban nem politikai szlogenek kérdése és már nem is valamilyen elméleti munkaerőpiaci próbálkozás, hanem egyszerűen mindennapos túlélési kérdés.
Aki dolgozott már szállodában, pontosan tudja: a vendégélmény nem a vezetői és tulajdonosi irodákban kezdődik, hanem reggel hatkor, amikor az első éhes vendégeknek ki kell nyitni a büfét, amikor frissnek kell lennie a kenyérnek, a pékárunak, a felvágottas tálaknak és a meleg ételeknek, tisztának az asztaloknak és frissnek, mosolygósnak a felszolgálóknak, kora délutánra tisztának, késznek a szobáknak és folyamatosan működőképesnek a háttérnek. Megfelelő, képzett és motivált személyzet nélkül nincs minőség. Minőség hiányában pedig hiába minden reklámkampány, nem számít, hogy éppen máshol a rekordok éve van, vagy hogy egyre jobb az országimázs.
2026 júniusában az új kormány szigorú irányváltást hajtott végre a vendégmunkás-szabályozásban. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság tájékoztatása szerint 2026. június 6-tól nincs lehetőség új vendégmunkás-tartózkodási engedély kérelmezésére, mert jelenleg nincs olyan harmadik ország, amelynek állampolgárai erre a jogcímre jogosultak lennének [1]. Korábban még 35 ezerben határozták meg a 2026-ban munkavégzési célból kiadható foglalkoztatási célú és vendégmunkás-tartózkodási engedélyek legmagasabb számát [2].
A Reuters elemzése szerint a kormányzati szigorítások mögött részben az a politikai szándék áll, hogy a külföldi munkavállalók számának növekedésével kapcsolatos társadalmi aggodalmakra reagáljanak, miközben több munkaadói szervezet arra figyelmeztetett, hogy bizonyos ágazatokban továbbra is jelentős munkaerőhiány tapasztalható [3].
Fontos pontosítani: ez nem jelenti azt, hogy minden külföldi munkavállaló egyik napról a másikra eltűnik Magyarországról. A már kiadott engedélyekre, a folyamatban lévő ügyekre és más tartózkodási jogcímekre eltérő szabályok vonatkozhatnak. De a politikai üzenet világos: a rendszer szűkül, a bizonytalanság pedig nő, a munkaadók nem tudják, mire tervezzenek. A vendéglátásban ez nem adminisztratív kellemetlenség.
Ez vészjelzés.
Érdemes felidézni a Hotel Silvanus példáját is, Pintér Róbert szerint néhány évvel ezelőtt még szokatlan volt indiai vagy fülöp-szigeteki kollégákat látni egy vidéki szállodában, ma azonban már a munkaerő jelentős részét adják. A Silvanus három okból nyitott ebbe az irányba: a fizikai munkakörökben folyamatosan csökkenő hazai munkaerő-kínálat miatt kellenek a külföldi kollégák, akik a már meglévő és jól működő betanítási és mentorálási rendszerükre alapozva képezhetők, továbbá az új munkatársak az egész szervezet teljesítményét javíthatják. A szálloda újranyitása óta több mint húsz indiai kolléga dolgozik náluk, akik a teljes állomány mintegy 15 százalékát adják, közülük többen már csoportvezetői pozícióba is kerültek.
A legfontosabb üzenet azonban az volt, hogy a hosszú távú stratégia nem változott: a magyar vendéglátóipari tehetségek fejlesztése továbbra is elsődleges cél lenne.
Az ágazat évek óta nem azért fordul Sri Lanka, India, a Fülöp-szigetek vagy más távoli munkaerőpiacok felé, mert ez kényelmes vagy olcsóbb, elsősorban azért, mert itthon sok pozícióra egyszerűen nincs jelentkező.
Nincs elég szobalány, mosogató és konyhai kisegítő, ahogy nincs túljelentkezés szobaasszonynak és takarítónak sem és a reggeliztető vagy felszolgáló pozíciók sem népszerűek már Magyarországon. Különösen a Z-generáció, de mások sem szeretnének hétvégén, ünnepnapon, osztott műszakban, szezonban, fizikai terhelés mellett dolgozni.
A szakma régóta jelzi aggályait. A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége és a VIMOSZ 2026 májusában egyértelműen arról beszélt, hogy a harmadik országokból érkezők foglalkoztatása nélkülözhetetlen a turizmusban [4].
A helyzet abszurditása, hogy miközben a politikai megnyilvánulások a magyar munkahelyek védelméről szólnak, addig a turizmusban sok esetben nem egy magyar és egy külföldi dolgozó versenyez ugyanazért a munkáért. Hanem egy külföldi dolgozó és egy üres pozíció állnak egymással szemben. Ha nincs fülöp-szigeteki szobalány, nem biztos, hogy másnap lehetne helyi szobalányt találni a helyére. Lehet, hogy csak egyszerűen kevesebb szoba lesz kitakarítva. Ha nincs a Sri Lanka-i konyhai kisegítő, nem biztos, hogy magyar munkavállaló áll be azonnal a helyére. Lehet, hogy lassabb lesz a szerviz. Ha nincs indiai vagy más ázsiai háttérmunkatárs, nem biztos, hogy lesz tiszta ágynemű vagy a csöpögő csap problémája megoldódna.
A KSH adatai szerint 2026 áprilisában 4 millió 619 ezer foglalkoztatott volt Magyarországon, 216 ezer munkanélküli mellett. A potenciális munkaerő-tartalék 311 ezer fő volt, miközben 108,7 ezer külföldi állampolgárságú alkalmazott dolgozott magyarországi munkáltatóknál [5]. Ezek a számok országos szinten kezelhetőnek tűnhetnek. A szállodaipar azonban nem országos átlagokból működik, hanem konkrét helyszíneken, konkrét műszakokban, konkrét emberekkel, nehezített feltételekkel, akadálypályaként.
Egy balatoni hotel nem a teljes magyar munkaerő-tartalékból választ. Egy budapesti négycsillagos szálloda nem tud elvont statisztikai kategóriákkal reggelit adni. Egy vidéki wellnesshotel nem tud potenciális munkaerő-tartalékkal ágyat húzni. Oda hús-vér ember kell, aki elérhető, betanítható, lakhatása van, vállalja az előnytelen munkarendet és nem is mond fel két hét után.
A Telex/G7 elemzése szerint Magyarország európai összevetésben továbbra sem számít kiugróan magas külföldi munkavállalói arányú országnak. A külföldi munkavállalók aránya a teljes foglalkoztatotti létszámhoz képest körülbelül 2,3 százalék volt, ami jóval alacsonyabb az uniós átlagnál [6]. A probléma tehát nem az, hogy Magyarország „tele lenne” külföldi munkavállalókkal. A probléma az, hogy néhány ágazatban és néhány munkakörben már nélkülük semmi nem áll össze.
Erre több konkrét szállodai példa is volt az elmúlt években. A szakmai sajtó már 2023-ban írt arról, hogy a mátraházai Hotel Ózon & Luxury Villasban 50 Sri Lanka-i vendégmunkás dolgozott, a személyzet közel egyharmadát adva [7]. 2024-ben a HVG balatoni példát hozott olyan szállodáról, ahol indiai és szingapúri vendégmunkások is megjelentek [8]. A fülöp-szigeteki munkaerő szerepe pedig a magyar turizmusban külön témává vált, mert a szálloda- és vendéglátóipar tartós munkaerőhiánya egyre láthatóbban támaszkodik rájuk [9], okkal, hiszen jól terhelhető, motivált kollégák.
Ez már nem a luxusszállodák valamikori egzotikuma, hanem a mindennapi általános működési modell, ezért is veszélyes hirtelen politikai kézifékkel belenyúlni egy olyan rendszerbe, amelyet az ágazat valós kényszerből épített fel.
A bérek kérdését természetesen nem lehet megkerülni. A Magyar Vendéglátók Ipartestületének 2024-es helyzetjelentése szerint a szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás területén az átlagkereset továbbra is a legalacsonyabbak között volt, a nemzetgazdasági átlag mindössze 64 százalékát érte el [10]. Ez súlyos adat. A turizmus hosszú távon nem építhet alacsony presztízsű, alulfizetett, kiégésre hajlamosító poziciókra és emberekre.
Önmagában a vendégmunkás-stop nem javít a bérstratégián, sem a szakképzés népszerűségén, szezonkezelési modell sem lesz belőle és ha fékezünk, miközben a motor már így is rángat, akkor nem biztos, hogy biztonságosabb lesz az út, sőt lehet, hogy egyszerűen lefullad az autó.
A WHC 2026-os elemzése szerint a turizmusban és vendéglátásban a tavaszi-nyári időszakban a munkaerőigény akár 30 százalékkal is emelkedhet, különösen a felszolgálók, pultosok, szakácsok, konyhai kisegítők, szobalányok, takarítók és recepciósok körében [11]. Vagyis pontosan azokban a munkakörökben, amelyek nélkül nincs napi működés.
Közben a KSH szerint 2026 áprilisában 1,4 millió vendég 3,3 millió vendégéjszakát töltött el a hazai turisztikai szálláshelyeken [12]. A vendég tehát érkezik. A kérdés az: ki fogja kiszolgálni? A külföldi munkavállalók nem a magyar turizmus ellenségei lettek, hanem sok helyen az utolsó tartóoszlopai lettek.
Beszélni kell mindenképpen arról, hogyan lehet több magyar munkavállalót visszahozni az ágazatba. Lehet beszélni bérekről, lakhatásról, szakképzésről, emberibb beosztásokról, jobb vezetésről, tisztességesebb munkakultúráról. De amíg ezek nincsenek meg, addig a vendégmunkások hirtelen elűzése nem megoldás, hanem az ágazat kockázati tényezőit növeli.
A Hotel Silvanus példája is azt mutatja, hogy a külföldi munkavállalók alkalmazása nem feltétlenül a magyar munkaerő helyettesítéséről szól. Sokkal inkább arról, hogy egy működő vállalkozás képes legyen fenntartani szolgáltatási színvonalát, miközben továbbra is a hazai szakemberek képzésére és megtartására épít.
A magyar vendéglátás ma nem attól fél, hogy túl sok a külföldi dolgozó, hanem attól, hogy nélkülük holnap reggel már nem lesz, aki kinyitná az ajtót.
Forrásjegyzék
A szerzőről
Pakuts Tamás közel 35 éve dolgozik a turizmus, a vendéglátás, a légiközlekedés és a luxus hajózás világában. Nemzetközi pályafutása során vezetői, tanácsadói és fejlesztési pozíciókban szerzett tapasztalatot Európa és Ázsia számos országában.
Szakmai érdeklődésének középpontjában az áll, hogy miként kapcsolódik össze a turizmus a közlekedéssel, a gazdaságpolitikával, a regionális fejlesztéssel és az ország versenyképességével. Elemzéseiben gyakran vizsgálja azokat a területeket, ahol a turizmus túlmutat a szállodák és vendégéjszakák világán, és a nemzetgazdaság egészére gyakorol hatást.
A Szálloda.blog alapítójaként rendszeresen publikál a turizmus, a mobilitás és a közlekedés aktuális kérdéseiről, különös figyelmet fordítva a hosszú távú trendekre, a nemzetközi jó gyakorlatokra és a stratégiai összefüggésekre.
A cikk eredetije magyar nyelven íródott, a fordításokat AI generálja.
A képek forrása: AI, szalloda.blog
Hozzászólások