AZ ÖSSZES BEJEGYZÉS

A Singular Places különleges házigazdákat, személyes ötleteket és fenntartható kezdeményezéseket kapcsol össze – egy olyan nemzetközi hálózatban, amely a magyar turizmus és vidékfejlesztés számára is követendő példa lehet

Privát medence, saját séf, láthatatlan személyzet és teljes szabadság – de vajon fenntartható-e az a luxus, amely minden vendég köré külön szállodát épít?

LED-világítás, törölközőcsere csak kérésre, bambusz fogkefe és néhány növény a lobbyban. Sok szálloda fenntarthatósági kommunikációja még mindig nagyjából eddig jut. Pedig egy városi hotel környezeti és társadalmi hatása nem a fürdőszobai táblácskánál kezdődik – és nem is ott ér véget.

A turizmusban különösen könnyű összetéveszteni az adottságot a teljesítménnyel. Egy tó, egy hegyvonulat, egy történelmi város, egy gyógyforrás vagy egy látványos panoráma kétségtelenül érték, de önmagában még egyik sem turisztikai termék. A vendég számára akkor válik azzá, amikor el tud jutni hozzá, érti, mit érdemes ott csinálnia, egyszerűen össze tudja kapcsolni más élményekkel, megbízható szolgáltatást kap

Ha ma belépünk egy modern étterembe vagy kávézóba, könnyen az az érzésünk támadhat, hogy a fenntarthatóság már megérkezett a magyar vendéglátásba. Papírszívószálat kapunk a limonádéhoz. A cukrot lebomló tasakban szolgálják fel. A falon ott függ a „Support Local” felirat, az étlapon pedig büszkén szerepel néhány környékbeli termelő neve. A közösségi médiában egymást érik a „farm to table”, „zero waste”, „slow food” és „green dining” kifejezések.

Magyarország és Szlovénia földrajzi szomszédok. Mindkettő jelentős természeti, kulturális, gyógyászati és gasztronómiai értékekkel rendelkezik, egyik sem klasszikus tengerparti tömegdesztináció, és mindkettőnek erős regionális versenyben kell pozicionálnia magát. A két ország turizmusstratégiája mégis alapvetően eltérő gondolkodást tükröz.

A turizmusban gyakran hajlamosak vagyunk hazai keretek között gondolkodni és az elmúlt két évtized turizmusstratégiái is ezt sugallták. Hazai vendégéjszakák, hazai rekordok, hazai szállodapiac, hazai vendéglátás, hazai repülőterek (bár itt koncessziós okokból ugye csak Budapest számított és ért is valamit az eddigi kormányzati gondolkodásban), hazai fejlesztések, hazai problémák. Ez természetes, de veszélyes is lehet.

A Velencei-tó ügye 2026 nyarán már régen nem egyszerűen vízügyi kérdés és nem is környezetvédelmi probléma: ez már egy teljes térség bizalmi, kommunikációs és desztinációmenedzsment-válsága, negatív kihatásokkal a turisztikai desztinációra magára is.

Lezárt utcák, bedeszkázott kirakatok, rendkívüli biztonsági intézkedések és több száz ideiglenes munkás. Vajon arányban állnak a G7-csúcstalálkozó gazdasági és diplomáciai előnyei azokkal a társadalmi, környezeti és gazdasági költségekkel, amelyeket a helyi közösség visel?

Miközben a légitársaságok egyre több ülőhelyet kínálnak, a regionális repülés, a konnektivitás és sok esetben maga a turizmus fenntarthatósága került veszélybe

Európa legversenyképesebb turisztikai régiói ma már nem az autós turizmusra épülnek, hanem a mobilitás maga is nagyon tudatosan az élmény részévé vált. A modern turista egyre kevésbé akar vezetni, parkolót keresni, forgalomban és dugókban ülni, ráadásul egyre fontosabb számára a fenntarthatóság és a környezettudatosság. Magyarország lemarad vagy felzárkózik - ez most a legfontosabb kérdés.

A turizmus nem csak egy mellékes iparág: minden 7. forint kötődik a szektorhoz

2020 és az utazás. Utazás és Utazómajom. Utazómajom és az utazók. Hogyan változtatta meg az előbb felsorolt kapcsolatokat 3 év?

Se velük, se nélkülük? Avagy a "minőségi" turisták vonzása - Amszterdamból jelentjük - Covid alatt és után