89 nap TISZA-kormányzás után miért ugyanaz a kör ül az asztalnál, mint 2018 óta folyamatosan?

Kik is képviselik valójában a magyar turizmust, és kiknek az érdekeiért lobbiznak majd az új kormánynál?

Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter szombaton Facebook-oldalán arról számolt be, hogy a héten a magyar turizmus „meghatározó szakmai szervezeteivel” egyeztetett, nevezetesen a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségével, a VIMOSZ-szal, a MaReSz-szel, a Magyar Utazási Irodák Szövetségével és a Magyar Beutaztatók Szövetségével, miközben a találkozón a Gazdasági és Energetikai Minisztérium mellett a Magyar Turisztikai Ügynökség is részt vett. A miniszter szerint áttekintették az ágazat versenyképességét meghatározó kérdéseket, a turizmusirányítás és a desztinációmenedzsment fejlesztését, a szabályozási környezetet, a munkaerőpiaci kihívásokat, valamint azokat a rövid távú intézkedéseket, amelyekkel „gyorsan és kézzelfoghatóan” javítani lehetne az ágazat működését, a bejegyzés végén pedig azt is megtudhattuk, hogy „a közös munka most kezdődik”.

A találkozó ténye önmagában pozitív, mert a magyar turizmusnak szüksége van rendszeres, kiszámítható és érdemi szakmai párbeszédre. A probléma nem az, hogy Kapitány István leült ezekkel a szervezetekkel, hanem az, hogy a közlemény elolvasása után szinte egyetlen konkrét szakpolitikai információval sem lettünk gazdagabbak. Nem tudjuk, pontosan milyen rövid távú intézkedéseket tárgyaltak meg, milyen javaslatok kerültek az asztalra, milyen kérdésekben volt egyetértés vagy vita, született-e bármilyen vállalás, határidő vagy következő lépés, sőt még azt sem tudjuk biztosan, kik ültek név szerint annál az asztalnál, amelynél a magyar turizmus következő időszakáról már láthatóan elkezdődött az egyeztetés.

Augusztus 9-én 89 nap telt el május 12. óta, ezért a „közös munka most kezdődik” mondatot nehéz kizárólag egy új korszak optimista nyitányaként értelmezni. Ha most kezdődik, akkor jogosan kérdezhető meg az is, hogy mi történt az előző közel három hónapban, hol tart az új turizmusirányítás megszervezése, mi lett a korábban beharangozott önálló turisztikai államtitkárságból, ki felel ma név szerint az ágazat napi államigazgatási irányításáért, milyen mandátummal érkezett Csendes Olivér az MTÜ élére, és mindenekelőtt: milyen turizmuspolitikai koncepciót kíván végrehajtani az új kormány.

A Szálloda.blog már a Miért lett a turizmus az új TISZA-kormány mostohagyereke? című korábbi elemzésében feltette ezeket a kérdéseket, később pedig a Lehet-e egyáltalán sikeres a magyar turizmus modern, megújult stratégia nélkül? című írásunkban már arra is rámutattunk, hogy személycserék és új szervezeti dobozok önmagukban még nem jelentenek új turizmuspolitikát. Azóta kinevezték az MTÜ vezetőjét, megkezdődtek bizonyos szakmai egyeztetések, de a stratégiai alapképlet továbbra sem ismert.

Miért éppen ez az öt szervezet?

Erre a kérdésre az első magyarázatot nem Kapitány István szombati bejegyzésében, hanem egy tíz nappal korábbi szakmai közleményben találjuk meg. Július 29-én ugyanis pontosan ugyanez az öt szervezet, a MABEUSZ, az MSZÉSZ, a MUISZ, a MaReSz és a VIMOSZ közös közleményt adott ki, amelyben a turizmusstratégia újragondolását és az új MTÜ-vezetéssel kialakítandó szorosabb együttműködést sürgették. Saját magukat taglétszámuk, szakmai múltjuk és az általuk képviselt turisztikai forgalom alapján „reprezentatívnak tekinthető szervezeteknek” nevezték, szakmai tudásukat és tapasztalatukat felajánlották az új turizmusirányításnak, a dokumentumot pedig Kanel Judit, Erdei Bálint, Molnár Judit, Gál Pál Zoltán, Ganczer Gábor, Kovács Balázs és Juszkó Anita írták alá.

Az időrend alapján ezért legalábbis életszerű feltételezés, hogy a mostani miniszteri találkozó ennek a közös fellépésnek a folytatása volt, ezt azonban a miniszteri kommunikáció nem tisztázza. Nem mindegy ugyanis, hogy a minisztérium egy előzetesen meghatározott reprezentativitási rendszer alapján választotta ki a magyar turizmus öt legfontosabb érdekképviseletét, vagy az öt, egymással már korábban is együttműködő szervezet közösen jelentkezett be tárgyalópartnerként, a kormány pedig fogadta őket. Mindkét változat teljesen legitim lehet, csak éppen egészen mást mond el arról, hogyan kívánja az új kabinet megszervezni a szakmai érdekegyeztetést.

Ebből következik egy ennél is egyszerűbb kérdés: együtt tárgyalt az öt szervezet a miniszterrel, vagy külön egyeztetések történtek, és kik ültek név szerint a tárgyalóasztalnál? A július 29-i közlemény aláíróit ismerjük, de ebből nem következik automatikusan, hogy a miniszteri találkozón is pontosan ugyanezek a személyek vettek részt. Ha azonban egy ágazat jövőjét érintő egyeztetésről van szó, egy résztvevőlista és néhány mondatos tárgyalási összefoglaló közzététele aligha tekinthető túlzó transzparenciaigénynek.

Mitől lesz valaki reprezentatív?

Az öt szervezet szakmai jelentőségét nem kívánjuk megkérdőjelezni, hiszen valamennyien fontos piaci területeket képviselnek. Az MSZÉSZ a szállodaipar meghatározó érdekképviselete, a MUISZ az utazási irodai piacot, a MaReSz a rendezvény- és MICE-szektort, a MABEUSZ a beutaztatást, a VIMOSZ pedig szélesebb munkaadói érdekkört képvisel, ezért mind az öt szervezetnek helye van egy országos turisztikai szakmai egyeztetésen. A reprezentativitás azonban nem pusztán önminősítés kérdése, és nem is csak a taglétszám alapján dönthető el.

A helyzetet tovább árnyalja, hogy az érdekképviseleti körök jelentős mértékben egymást is átfedik. A VIMOSZ ernyőszervezetként többek között az MSZÉSZ-t, a MUISZ-t, a MaReSz-t és a FATOSZ-t is tagjai között tudja, vagyis a miniszteri asztalnál a VIMOSZ mellett három olyan szervezet önállóan is helyet kapott, amely egyébként ezen az ernyőszervezeten keresztül is képviselve van, miközben a szintén ugyanebbe a körbe tartozó Falusi Turizmus Országos Szövetsége már nem szerepelt a meghívottak között.

Ez azért is érdekes, mert a magyar turizmus valós szerkezete jóval szélesebb annál az öt területnél, amelyet a mostani szervezetek lefednek. A vidéki és falusi turizmus, a magánszálláshelyek, a fürdők, a vendéglátóhelyek, a kempingek, az aktív turizmus, az idegenvezetők, a turisztikai attrakciók, a kulturális intézmények, a közlekedési szolgáltatók, az önkormányzatok, a turisztikai felsőoktatás és szakképzés, valamint végső soron maguk a munkavállalók is ugyanannak az ágazatnak a részei. Ha tehát a kormány a magyar turizmus „meghatározó szakmai szervezeteivel” tárgyal, akkor joggal kérdezhető meg, milyen objektív kritérium alapján került öt szervezet ebbe a kategóriába, és mikor kapnak hasonló közvetlen megszólítást a többiek.

Desztinációmenedzsment a TDM-szövetség nélkül?

A kimaradók közül különösen feltűnő a Magyar TDM Szövetség, hiszen Kapitány István közlése szerint a találkozó egyik témája éppen a turizmusirányítás és a desztinációmenedzsment fejlesztése volt. Ha egy ország desztinációmenedzsment-rendszerének jövőjéről folyik szakmai egyeztetés, logikus lenne, hogy azon az ország TDM-szervezeteit képviselő szövetség is közvetlenül jelen legyen, vagy legalább világosan lássuk, mikor és milyen módon kívánják őket bevonni.

Hasonló kérdés vetődik fel a Magyar Vendéglátók Ipartestülete, a Magyar Fürdőszövetség, a FATOSZ és több más érdekképviselet esetében is. Nem arról van szó, hogy minden egyes találkozón harminc vagy ötven szervezetnek kell ugyanahhoz az asztalhoz ülnie, hanem arról, hogy az új kormány tegye átláthatóvá az érdekegyeztetés rendszerét: kik tartoznak az állandó tárgyalói körbe, milyen tematikus munkacsoportok működnek, hogyan lehet javaslatot benyújtani, hogyan kerülnek a kisebbségi vagy eltérő szakmai álláspontok a döntéshozók elé, és milyen módon számolnak be az egyeztetések eredményéről.

Az összehasonlítás azért sem érdektelen, mert az előző kormány 2024-ben létrehozott Turisztikai Tanácsadó Testületében több mint harminc turisztikai szakmai szervezet vett részt. Ha az új rendszer valóban nyitottabb, szélesebb és érdemibb szakmai párbeszédet ígér, akkor azt is jó lenne tudni, mi lett ezzel a testülettel, megszűnt-e, átalakul-e, vagy valamilyen más konstrukció lép a helyére.

Az ötös kör nem most alakult ki

A történet azonban ezen a ponton válik igazán érdekessé, mert az öt most tárgyaló szervezet közös fellépése egyáltalán nem 2026-ban kezdődött. Már a Covid-válság idején az MSZÉSZ, a MUISZ, a MaReSz, a MABEUSZ és a VIMOSZ ugyanebben az ötös felállásban készített szakmai és gazdaságstabilizációs javaslatcsomagokat az akkori Orbán-kormány számára, a korabeli kommunikációban pedig maguk is utaltak arra, hogy már évek óta együttműködnek és egyeztetnek egymással.

Vagyis nem öt, az új politikai korszakban véletlenszerűen összeállt szakmai érdekképviselet jelenik meg Kapitány István mellett, hanem egy hosszabb ideje együttműködő, egymással intézményesen is összekapcsolódó szakmai blokk, amely a korábbi kormányzati turizmusirányításnak is jól bejáratott tárgyalópartnere volt.

Abból persze, hogy egy szakmai szervezet együttműködött a korábbi kormánnyal vagy az MTÜ-vel, nem következik sem politikai lojalitás, sem az, hogy a szervezetet egyszerűen „NER-szervezetnek” lehetne nevezni. Egy érdekképviselet feladata éppen az, hogy a mindenkori kormánnyal tárgyaljon. A valódi kérdés nem politikai címkézés, hanem az, hogy mennyire alakult ki az elmúlt évek során egy privilegizált intézményi hozzáférés, és az új kormány ezt a rendszert változtatás nélkül átveszi-e vagy szélesebb, átláthatóbb struktúrát épít helyette.

A közös nevező: a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány

Az öt szervezet korábbi kapcsolatrendszerének egyik legfontosabb közös pontja a Magyar Turisztikai Szövetség Alapítvány, az MTSZA. A mostani ötös körből az MSZÉSZ, a MUISZ, a VIMOSZ és a MaReSz az alapítói körhöz tartozott, a MABEUSZ pedig csatlakozott partnerként jelent meg, vagyis lényegében ugyanaz a szervezeti kör kapcsolódott össze az MTSZA-ban, amely most ismét az új kormány egyik első számú szakmai tárgyalópartnereként jelenik meg.

Az MTSZA szerepe ráadásul messze túlmutatott egy hagyományos szakmai ernyőszervezet működésén. 2018-ban az MTÜ és az MTSZA formális együttműködési megállapodást kötött, amelynek keretében az MTÜ vállalta, hogy az MTSZA útján bevonja a szakmai szervezeteket a döntés-előkészítésbe, kikéri a szövetség véleményét, biztosítja részvételét egyes szakpolitikai folyamatokban, valamint bevonja a turizmusstratégia monitoringjába és más egyeztetésekbe. Az MTSZA tehát intézményesített kapuvá vált az állami turizmusirányítás és a szakmai érdekképviseletek között.

Ez a történet azért releváns 2026-ban, mert ha az új kormány első kiemelt turisztikai egyeztetésén ismét azok a szervezetek jelennek meg, amelyek a korábbi rendszerben ezen a kapun keresztül rendelkeztek a legerősebb döntéshozói hozzáféréssel, akkor teljesen legitim kérdés, hogy valóban új érdekképviseleti rendszer épül-e, vagy egyelőre a régi rendszer tárgyalói hálózata működik tovább új politikai szereplőkkel.

A személyi hálózatban is van folytonosság

A kapcsolatrendszer nem kizárólag szervezeti. Az MTSZA jelenlegi kuratóriumában több olyan személyt is találunk, aki a most tárgyaló szervezetek meghatározó vezetője: Erdei Bálintot, Gál Pál Zoltánt és Ganczer Gábort, vagyis a MUISZ, a VIMOSZ és a MaReSz fontos szereplőit. Ez nem valamiféle rejtett kapcsolat, hanem nyilvánosan dokumentált intézményi összefonódás, és önmagában szintén nem jelent politikai kötődést, viszont azt egyértelműen mutatja, hogy az egyes érdekképviseletek vezetői az előző rendszer központi szakmai ernyőszervezetének döntéshozatalában is közvetlenül részt vettek.

Az MSZÉSZ esetében szintén látható volt a szakmai érdekképviselet és az állami turizmusirányítás közötti személyi átjárás. Könnyid László az MSZÉSZ korábbi meghatározó vezetőjeként került az MTÜ vezérigazgató-helyettesi pozíciójába, később pedig magát az ügynökséget is vezette, míg Erdei Bálint 2024-ben az MTÜ turizmusstratégiáért felelős vezérigazgató-helyettesi pozíciójába került. A Szállodaszövetség – Érdekképviselet vagy gittegylet? című korábbi elemzésünkben már részletesen foglalkoztunk azzal, hogy hol húzódik az egészséges szakmai együttműködés és az állami turizmusirányítással történő túlzott intézményi összefonódás határa.

Ezeket a kapcsolatokat nem azért érdemes feltárni, hogy bárkit politikailag minősítsünk, hanem azért, mert az új kormány most éppen egy átláthatóbb, szakmaibb és partnerségen alapuló rendszer felépítését ígéri. Ha azonban ennek a rendszernek a központi tárgyalópartnerei lényegében ugyanazok maradnak, akik az előző rendszerben is a legjobb intézményi hozzáféréssel rendelkeztek, akkor az új rendszer hitelességéhez annak bemutatása is hozzátartozik, hogyan nyílik meg a döntéshozatal azok előtt, akik korábban kevésbé voltak jelen ebben a belső körben.

Közpénz és intézményi súly

Az MTSZA jelentőségét tovább növeli, hogy az elmúlt években komoly közpénzes finanszírozáshoz jutott. A nyilvánosságra került adatok szerint a Szerencsejáték Zrt.-hez kapcsolódó támogatási rendszerből 2019 és 2023 között mintegy hárommilliárd forint támogatást kapott, majd a 2026-os választásokat megelőzően kötött konstrukció alapján újabb jelentős összegű támogatás kapcsolódott az alapítványhoz.

Ebből természetesen nem következik, hogy az öt most meghívott szakmai szervezet ezt a pénzt megkapta volna, és a támogatás ténye önmagában politikai függést sem bizonyít. Az azonban kétségtelen, hogy az MTSZA az elmúlt években nem pusztán érdekképviseleti, hanem jelentős pénzügyi és intézményi kapacitással rendelkező szereplővé vált, ezért az új kormány aligha kerülheti meg annak egyértelmű tisztázását, hogy milyen szerepet szán neki a jövőben.

Mi lesz az MTÜ körüli intézményi hálóval?

A Szálloda.blog korábbi cikkeiben többször hangsúlyoztuk, hogy az MTÜ jövőjéről önmagában beszélni már nem elegendő, mert az előző rendszerben egy jóval szélesebb állami, alapítványi, nonprofit társasági, minősítési, marketing-, képzési és kommunikációs ökoszisztéma alakult ki körülötte. Az MTSZA létrehozta a Magyar Turisztikai Minőségtanúsító Testületet, amely a kötelező szálláshely-minősítés egyik központi szereplőjévé vált, az alapítványhoz kapcsolódik a Turizmus Kft. is, amely a turizmus.com szakmai médiaterméket működteti, miközben az MTÜ mellett külön struktúrában működik a Visit Hungary és több további turisztikai szervezet, program és társaság.

A „mi lesz az MTÜ-vel?” kérdés ezért valójában sokkal szélesebb: mi lesz az MTÜ-vel és az elmúlt években köré épített úgynevezett árnyékszervezeti rendszerrel? Az „árnyékszervezet” kifejezést ebben az összefüggésben nem politikai megbélyegzésként használjuk, hanem annak a nehezen áttekinthető intézményi struktúrának a leírására, amelyben az állami irányítás, az érdekképviselet, a minősítés, a turizmusmarketing, a szakmai programok és részben a szakmai kommunikáció feladatai több egymással összefüggő szervezet között oszlanak meg.

Az új kormány éppen ezen a ponton tudna valódi változást felmutatni: nyilvánosan bemutatni a teljes turisztikai intézményi térképet, minden szervezet feladatát, tulajdonosi és finanszírozási viszonyait, vezetőit, döntési kompetenciáit és jövőbeli mandátumát, majd eldönteni, mely szervezetekre van valóban szükség, mely feladatokat kell összevonni, mely intézményeket kell függetlenebbé tenni, és melyeket indokolt megszüntetni.

A MaReSz esete különösen érdekes

A MaReSz pozíciója ebből a szempontból külön figyelmet érdemel, mert a szervezet az új politikai helyzetben már kifejezetten élesen értékelte az előző rendszert. A Balásy-ügy nyilvánosságra kerülése után 2026 májusában a rendezvényszervezők érdekképviselete arról beszélt, hogy az állami beavatkozás piactorzító hatású volt, szereplőket zárt ki a lehetőségekből, és az elmúlt másfél évtized politikai környezete kedvezőtlenül hatott a hazai üzleti és konferenciaturizmusra.

Ez legitim és fontos szakmai kritika, de ugyanakkor felvet egy további kérdést is: mikor, milyen fórumon és milyen dokumentumokban fogalmazta meg ugyanezeket a problémákat a MaReSz a korábbi kormány, az MTÜ vagy az MTSZA felé, különösen úgy, hogy a szervezet vezetője az MTSZA kuratóriumában is helyet foglalt, vagyis intézményesített kapcsolata volt az állami turizmusirányítás szakmai konzultációs rendszeréhez.

Nem azt állítjuk, hogy ilyen kritikák korábban nem hangzottak el, hanem éppen azt kérjük, hogy ha voltak ilyen állásfoglalások, hozzák őket nyilvánosságra, mert sokat megtudhatnánk belőlük arról, hogyan működött a valóságban az a szakmai érdekegyeztetési rendszer, amelynek egyes szereplői most már maguk is kritikus véleményt fogalmaznak meg az előző korszakról.

Kiknek az érdekeiért lobbiznak?

A címben feltett kérdés talán a legfontosabb az egész történetben. Amikor az MSZÉSZ, a MUISZ, a MaReSz, a MABEUSZ vagy a VIMOSZ a kormányhoz fordul, pontosan kinek az érdekeit képviseli? A teljes magyar szállodaipart, vagy elsősorban saját tagjait? A teljes vendéglátást, vagy a tagszervezetein keresztül képviselt munkaadókat? A turizmus valamennyi vállalkozását, vagy azokat a szegmenseket, amelyek saját szervezetükön belül valóban képviselve vannak?

Ezzel semmi probléma nincs, hiszen egy érdekképviselet elsődleges feladata természetesen saját tagságának érdekeit képviselni. A probléma ott kezdődhet, ha a kormány ezeket az álláspontokat automatikusan „a szakma véleményeként” kezeli, miközben más szereplők érdekei eltérhetnek vagy akár közvetlenül ütközhetnek velük. Ami egy nagy szállodának kedvező szabályozás, nem biztos, hogy megfelelő egy tízszobás vidéki panziónak; ami egy nagy rendezvényszervező számára optimális, nem feltétlenül az egy kisebb szolgáltatónak; ami egy utazásszervező számára jó, nem biztos, hogy ugyanazt jelenti egy idegenvezető, egy attrakció vagy egy közlekedési szolgáltató számára.

Éppen ezért lenne szükség arra, hogy az érdekképviseleti rendszer ne csak a szervezetek nevét, hanem tényleges szakmai lefedettségét, tagságát, felhatalmazását és álláspontjait is láthatóvá tegye, különösen akkor, amikor egyes szervezetek az egész ágazat „reprezentatív” képviselőiként jelennek meg.

Miért nem számoltak be maguk a szervezetek nyíltan a miniszteri találkozóról?

A július 29-i közös fellépésnél az öt szervezet részletes, névvel és aláírásokkal ellátott közleményt adott ki arról, milyen kapcsolatot szeretne kialakítani az új turizmusirányítással. A mostani találkozóról ezzel szemben elsődlegesen Kapitány István Facebook-bejegyzéséből szereztünk tudomást, miközben az érintett szervezetek saját nyilvános kommunikációjában egyelőre nem találtunk hasonló részletességű értékelést.

Ennek természetesen lehet egyszerű időzítési vagy kommunikációs oka, de egy új, transzparens szakmai párbeszédhez szerintünk az is hozzátartozik, hogy ne kizárólag a kormány mondja el, miről beszéltek a szakmai érdekképviseletekkel. Jó lenne megtudni az MSZÉSZ-től, mit vitt az asztalhoz, a MUISZ-tól, milyen problémákat jelzett, a MABEUSZ-tól, mit kért a beutaztatás érdekében, a MaReSz-től, milyen szabályozási változásokat szorgalmazott, és a VIMOSZ-tól, milyen munkáltatói problémákat tartott a legfontosabbnak.

Az érdekképviselet ugyanis kétirányú feladat: a tagok álláspontját el kell vinni a döntéshozóhoz, de az egyeztetés eredményéről vissza is kell számolni a tagságnak és a szakmai nyilvánosságnak. Ha a szervezetek valóban a szakma nevében ülnek le a kormánnyal, akkor a szakmának joga van megtudni, mit mondtak a nevében.

Ki felel ma név szerint a magyar turizmusért?

A szervezeti bizonytalanság közben továbbra sem szűnt meg. Tudjuk, hogy a turizmus a Gazdasági és Energetikai Minisztériumhoz került, és azt is, hogy gazdaságfejlesztési államtitkárként Fábián Ágnes területéhez kapcsolódik, ugyanakkor önálló turisztikai államtitkárt nem találunk a kormányzati struktúrában. Korábban arról volt szó, hogy a turizmus helyettes államtitkári szinten kap majd külön irányítást, de augusztus elején továbbra sem világos a nyilvánosság számára, ki az a név szerint azonosítható helyettes államtitkár, aki a turizmus napi szakmai és közigazgatási irányításáért felel.

Ez nem protokolláris részlet, mert ha Kapitány István maga hangsúlyozza, hogy a turizmus mintegy 400 ezer embernek ad munkát Magyarországon, akkor egy ekkora gazdasági és társadalmi súlyú ágazat esetében pontosan kellene tudnunk, ki a politikai felelős, ki az államtitkári felelős, ki a közigazgatási szakmai vezető, milyen mandátuma van az MTÜ vezérigazgatójának, és hol húzódnak közöttük a döntési határok.

Az MTÜ-nek vezetője már van, stratégiája még mindig alig látható

Csendes Olivér kinevezésével az MTÜ személyi kérdésének egy része megoldódott, de ahogy a Magyar Turisztikai Ügynökségnek régi-új vezetője már van – de miért titok még mindig, hogy milyen turizmuspolitikát kellene végrehajtania? című elemzésünkben is megfogalmaztuk, a személyi döntésnél lényegesen fontosabb, hogy milyen mandátummal érkezett az új vezérigazgató.

Mi lesz az MTÜ pontos feladata, mi marad a Visit Hungarynál, mi lesz az NTS 2030-cal, készül-e teljesen új stratégia, milyen mérőszámokat kap az új vezetés, mi lesz az MTSZA-val és annak intézményi hálójával, milyen rendszerben történik a szálláshely-minősítés, és hogyan oszlanak meg a döntési kompetenciák a minisztérium, az MTÜ és a különböző kapcsolódó szervezetek között? Ezek azok a kérdések, amelyekre egy új vezérigazgató kinevezése önmagában nem válasz.

Közel másfél hónappal ezelőtt a GEM már a 25 kérdésre választ is ígért

A most meghirdetett „rendszeres, kiszámítható és érdemi szakmai párbeszéd” fényében nem lehet elmenni amellett sem, hogy a Szálloda.blog június 15-én már 25 konkrét szakpolitikai kérdést küldött az illetékes kormányzati szerveknek, amelyek a turizmus kormányzati helyétől az MTÜ jövőjén, a Kisfaludy Programon, az NTS 2030-on, a vidéki turizmuson és a közlekedésen át egészen a szakemberképzésig és a hosszú távú stratégiai célokig terjedtek.

A megkeresés után telefonhívást kaptunk Fábián Ágnes államtitkár titkárságáról, és azt az ígéretet, hogy a válaszok megérkeznek, az akkor zajló átvilágítások azonban elsőbbséget élveznek. Elfogadtuk ezt az érvelést, és vártunk. Július 24-én, Csendes Olivér kinevezése után azonban már újabb tíz kérdést kellett feltennünk, amelyek közül az egyik egészen egyszerűen azt kérdezte: mikor válaszol végre a kormány az első huszonöt kérdésre?

Most, augusztus elején, miközben a miniszter már arról beszél, hogy elindult a rendszeres és érdemi szakmai párbeszéd, a korábban megígért válaszok továbbra sem érkeztek meg.

A június 15-én elküldött 25 kérdés

1. Milyen helyet fog elfoglalni a turizmus az új kormány gazdaságpolitikai prioritásai között?

2. Tervezik-e önálló turisztikai államtitkárság vagy más dedikált turizmusirányítási struktúra létrehozását?

3. Kik felelnek jelenleg és majd a jövőben a turizmus stratégiai irányításáért a kormányzaton belül?

4. Mikor várható az új kormány turizmusra vonatkozó szakpolitikai programjának vagy stratégiai elképzeléseinek ismertetése?

5. Tervezi-e a kormány a Magyar Turisztikai Ügynökség működésének felülvizsgálatát?

6. Megmarad-e az MTÜ önálló szervezetként?

7. Terveznek-e szervezeti, vezetési vagy feladatköri változtatásokat az MTÜ esetében?

8. Hogyan értékeli az új kormány az MTÜ elmúlt évekbeli működését?

9. Folytatódik-e a Kisfaludy Program a jelenlegi vagy módosított formában?

10. Tervezik-e a korábbi támogatások és beruházások szakmai vagy pénzügyi auditját?

11. Lesznek-e új turisztikai fejlesztési pályázatok a következő 12 hónapban?

12. Milyen finanszírozási lehetőségekre számíthatnak a kis- és középvállalkozások a turizmusban?

13. Továbbra is érvényesnek tekinti-e a kormány a korábbi Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2030 célkitűzéseit?

14. Tervezik-e új stratégia vagy új célrendszer kidolgozását vagy az NTS 2030 átdolgozását?

15. Mely turisztikai szegmenseket tekintik a következő évek prioritásainak?

16. Milyen szerepet szánnak az egészségturizmusnak, a konferenciaturizmusnak, az aktív turizmusnak, a kulturális turizmusnak és a vidéki turizmusnak?

17. Hogyan kívánja a kormány összehangolni a közlekedésfejlesztési és turizmusfejlesztési célokat?

18. Készülnek-e olyan programok, amelyek javítják a vidéki turisztikai desztinációk közösségi közlekedési elérhetőségét?

19. Vizsgálják-e a repülőterek, vasútállomások és turisztikai térségek integrált fejlesztésének lehetőségeit?

20. Napirenden van-e a regionális légiközlekedés szerepének újragondolása a turizmus fejlesztésében?

21. Milyen szerepet szán a kormány a turizmusnak a vidéki gazdaságfejlesztésben?

22. Terveznek-e célzott intézkedéseket a turizmusban jelentkező munkaerőhiány enyhítésére?

23. Készülnek-e programok a turisztikai szakemberképzés és felnőttképzés fejlesztésére?

24. A kormány szerint milyen legyen Magyarország turisztikai pozicionálása 2030-ban?

25. Mi az a három legfontosabb turisztikai célkitűzés, amelyet az új kormány a ciklus végére el kíván érni?

A július 24-én feltett további 10 kérdés

1. Milyen konkrét, nyilvános és számon kérhető turizmusstratégia végrehajtására kapott megbízást Csendes Olivér?

2. Melyek az MTÜ következő négy évének mérhető céljai, és milyen mutatók alapján értékelik majd az új vezérigazgató teljesítményét?

3. Miért nem írtak ki nyílt pályázatot az MTÜ vezetésére, miközben más jelentős állami intézményeknél a kormány maga hivatkozott a nyilvános kiválasztás hitelességére?

4. Kik vettek részt a jelölési és kiválasztási folyamatban, milyen más jelölteket mérlegeltek, és milyen szakmai szempontok alapján esett a választás Csendes Olivérre?

5. Hogyan értékeli az új kormány a Visit Hungary elmúlt évekbeli működését, és mely korábbi gyakorlatokat kívánja megőrizni, átalakítani vagy megszüntetni?

6. Hogyan garantálják, hogy az állami turizmusmarketing a jövőben átlátható szakmai szempontok, és ne politikai, tulajdonosi vagy kapcsolati érdekek alapján ossza el a figyelmet és a forrásokat?

7. Nyilvánosak lesznek-e az MTÜ és a Visit Hungary kampányainak költségei, kiválasztási mechanizmusai, teljesítménymutatói és utólagos eredményértékelései?

8. Milyen intézményi helyet és önállóságot kap a turizmus a kormányzaton belül, és ki viseli a politikai felelősséget az ágazat stratégiájáért?

9. Mikor válaszol a kormány a Szálloda.blog korábban megküldött huszonöt szakpolitikai kérdésére?

10. Mikor kezdődik valódi, nyilvános szakmai egyeztetés a szállodák, vendéglátóhelyek, munkavállalók, önkormányzatok, közlekedési szolgáltatók, oktatási intézmények és független turisztikai szakemberek bevonásával?

A tizedik kérdésre talán elkezdődött a válasz – de csak részben

A július 24-i tizedik kérdésünk azt kérdezte, mikor indul valódi, nyilvános szakmai egyeztetés a szállodák, vendéglátóhelyek, munkavállalók, önkormányzatok, közlekedési szolgáltatók, oktatási intézmények és független turisztikai szakemberek bevonásával. A mostani találkozó lehet ennek a folyamatnak egy első lépése, de öt, egymással régóta együttműködő érdekképviseleti szervezet meghívása még nem azonos egy széles körű turisztikai konzultációval.

Most azt lenne érdemes látni, hogy a minisztérium leül-e ugyanolyan közvetlenséggel a FATOSZ-szal, a Magyar TDM Szövetséggel, a Magyar Fürdőszövetséggel, a Magyar Vendéglátók Ipartestületével, a magánszálláshelyek érdekképviseleteivel, a turisztikai oktatás szereplőivel, a munkavállalói oldallal, az önkormányzatokkal és a közlekedési szolgáltatókkal, valamint azokkal a független szakemberekkel is, akik nem rendelkeznek intézményesített belépővel a kormányzati turizmusirányításba.

A szakmai párbeszéd ugyanis nem attól válik reprezentatívvá, hogy a meghívott szervezetek fontosak vagy saját magukat reprezentatívnak tekintik, hanem attól, hogy a részvétel szabályai átláthatók, az eltérő érdekek és vélemények is megjelenhetnek, és minden érdemi szakmai csoport számára létezik út a döntéshozókhoz.

Nem az a kérdés, hogy beszéljenek-e az ötökkel, hanem hogy kivel beszélnek még

Az MSZÉSZ-nek, a MUISZ-nak, a MaReSz-nek, a MABEUSZ-nak és a VIMOSZ-nak természetesen ott van a helye a kormány tárgyalóasztalánál, és az lenne különös, ha a turizmusért felelős miniszter nem tárgyalna ezekkel a szervezetekkel. Az igazi kérdés nem az, hogy ők miért vannak bent, hanem az, hogy ki és milyen rendszer alapján jut még be melléjük.

Ha azonban ugyanaz az ötös érdekképviseleti kör tárgyalt a korábbi kormányzattal, ugyanennek a körnek több vezetője részt vett az MTSZA működésében, ugyanez a struktúra rendelkezett formalizált kapcsolattal az MTÜ-höz, és most ugyanaz az ötös kör jelenik meg az új miniszter első látványosan kommunikált turisztikai egyeztetésén, akkor a folytonosság nem politikai vád, hanem dokumentálható intézményi tény.

A valódi kérdés az, mit kezd ezzel az új kormány. A szakmai tudást, tapasztalatot és intézményi memóriát természetesen nem kell kidobni csak azért, mert politikai korszakváltás történt, ugyanakkor egy új rendszer nem lehet pusztán annyi, hogy ugyanahhoz az asztalhoz másik miniszter ül le.

89 nap után most már a válaszoknak is el kellene kezdődniük

Kapitány István szerint „a közös munka most kezdődik”. Szeretnénk ezt komolyan venni, és éppen ezért gondoljuk úgy, hogy 89 nappal az új kormány hivatalba lépése után el kellene kezdődnie nemcsak a találkozók, hanem a konkrét válaszok, határidők, felelősök és számon kérhető vállalások korszakának is.

A Szálloda.blog A magyar turizmus megújulásának 12 pontja és a ráadás című vitaindítójában már konkrét javaslatokat is megfogalmaztunk arról, milyen területeken lenne szükség változásra, a hosszú távú stratégiától és a szakoktatástól kezdve a vidékfejlesztésen, mobilitáson, fenntarthatóságon és szakmai érdekképviseleten át egészen addig, hogy a turizmusnak végre valódi, súlyának megfelelő helyet kellene kapnia a kormányzati struktúrában. Ezek sem kizárólagos igazságok, hanem vitaindító pontok, amelyekkel lehet és érdemes vitatkozni.

Pontosan ilyen vitára lenne szükség, nem pedig arra, hogy egy szűk szakmai kör zárt ajtók mögött megállapodjon arról, mit jelent a magyar turizmus érdeke, majd a nyilvánosság egy Facebook-posztból megtudja, hogy mindenki a versenyképességet és a kiszámíthatóságot szeretné.

A következő lépés ezért nem egy újabb általános közlemény lehetne, hanem annak világos bemutatása, kik ültek a tárgyalóasztalnál, kiket képviseltek, milyen konkrét javaslatokat tettek, milyen válaszokat kaptak, milyen rendszerben vonják be a többi szakmai szereplőt, mi történik az MTÜ és az előző rendszerből örökölt intézményi hálózat körül, ki felel név szerint a turizmusért, és mikor kapjuk meg végre azokat a válaszokat, amelyeket hetekkel ezelőtt már megígértek.

Mert egy szakmai egyeztetés még nem turizmuspolitika, egy Facebook-bejegyzés még nem stratégia, az önmagunkról kimondott reprezentativitás még nem helyettesíti az átlátható érdekképviseleti rendszert, és a válaszígéret sem válasz. Az igazi változás akkor kezdődik, amikor már nemcsak azt tudjuk, hogy kik ültek az asztalnál, hanem azt is, kiknek az érdekeiért ültek ott, kiknek a hangja hiányzott, és mi változott meg azért, mert a találkozó megtörtént.

A szerzőről:

Vezetőként és tanácsadóként is több légitársaság működésére volt rálátása, ahogy szállodákéra, szállodaláncokéra és hajós társaságokéra is, ezek operatív működtetésében, válságkezelésében, fejlesztésében is sikeresen szerepet vállalva.

Jelenleg a világ számos országában van jelen kollégáival szakértőként, tanácsadóként, trénerként a szállodaiparban és a légiközlekedésben is, kollégáival számos új, nemzetközileg is figyelemre méltó projekt fejlesztésén munkálkodnak.