21 pont a magyar turizmus megújítására az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesületétől – ugyanazokat a problémákat látjuk?

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete egy kivételesen részletes és alapos szakmai anyagot tett le az asztalra a magyar turizmus és vendéglátás megújításáról, és különösen örömteli számunkra, hogy a 21 pontos koncepció számos megállapítása és javaslata erősen összecseng azzal, amit a Szálloda.blogon az elmúlt hónapokban mi is megfogalmaztunk.

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete – amelyet sokan Séfklub néven is ismernek – elkészítette A magyar turizmus és vendéglátás megújításának stratégiai koncepciója című, 34 oldalas szakmai anyagát, amely 21 területen fogalmaz meg javaslatokat egy versenyképesebb, kiszámíthatóbb és fenntarthatóbb magyar turizmus és vendéglátás kialakítására.

Már maga a dokumentum megszületése is figyelemre méltó, mert az elmúlt időszakban a Szálloda.blog-on többször tettük szóvá, hogy miközben rengeteget beszélünk turisztikai eredményekről, vendégéjszakákról, fejlesztésekről és marketingkampányokról, jóval kevesebb valódi szakmai vita zajlik arról, milyen legyen a magyar turizmus következő tíz-tizenöt éve. Milyen rendszerben működjön az ágazat, hogyan legyen képviselve, milyen állami szerepvállalásra van szükség, hogyan lehetne erősebbé tenni a vidéki Magyarországot, és hol kellene végre szakítani azokkal a gyakorlatokkal, amelyek évek óta velünk vannak?

Erről írtunk a Lehet-e egyáltalán sikeres a magyar turizmus modern, megújult stratégia nélkül? című elemzésünkben, majd legutóbb A magyar turizmus megújulásának 12 pontja – és a ráadás című vitaindítónkban foglaltuk össze, mely területeken látunk szükséget rendszerszintű változásra. Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete most egy ennél is részletesebb, 21 területet érintő szakmai vitaanyagot tett le az asztalra, ezért számunkra nem az volt az igazán érdekes kérdés, hogy egyetértünk-e minden egyes javaslatával, hanem az, hogy mennyiben találkozik azokkal a problémákkal és megoldási irányokkal, amelyekről mi az elmúlt hónapokban írtunk.

Az összevetés eredménye számunkra is érdekes, mert meglepően sok mindenben ugyanoda jutottunk. Vannak kérdések, amelyekben az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete koncepciója lényegesen konkrétabb a Szálloda.blog eddigi javaslatainál, vannak olyanok, amelyekben szinte teljes az egyetértés, és akad néhány olyan terület is, ahol mi tovább mennénk, vagy más hangsúlyt helyeznénk a megoldásra. Mindez azonban sokkal inkább mutatja a két gondolkodás közötti szakmai rokonságot, mint a különbségeket.

A legfontosabb közös pont: nem új program kell, hanem más rendszer

Talán ez az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete dokumentumának egyik legerősebb állítása, és egyben az a pont, ahol a leginkább találkozik a Szálloda.blog álláspontjával. A koncepció az állam feladatát nem abban látja, hogy kiválassza a támogatandó szállodákat, éttermeket, desztinációkat vagy gazdasági győzteseket, hanem abban, hogy kiszámítható, átlátható és versenysemleges működési környezetet teremtsen.

Ez lényegében ugyanaz az alapelv, amelyet a saját megújulási pontjaink között úgy fogalmaztunk meg, hogy kevesebb irányítás, többet szolgáltató állam. A két gondolkodás mögött nagyon hasonló gazdaságpolitikai filozófia húzódik meg: az állam ne akarja eldönteni, ki legyen sikeres, hanem teremtsen olyan környezetet, amelyben a szakmailag jól működő vállalkozás képes sikeressé válni, fejleszteni, munkaerőt megtartani és saját üzleti döntései alapján beruházni.

Ez kapcsolódik ahhoz a kérdéshez is, amelyet A Magyar Turisztikai Ügynökségnek régi-új vezetője már van – de miért titok még mindig, hogy milyen turizmuspolitikát kellene végrehajtania? című cikkünkben is feltettünk. Előbb kellene tudnunk, milyen rendszert akarunk működtetni, és csak utána lehet érdemben beszélni arról, ki irányítsa azt. Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete a támogatások kérdésében is következetesen viszi végig ezt a logikát, és a támogatásvezérelt működés helyett kiszámíthatóbb gazdasági ösztönzőket szorgalmaz, amiben nagyon közel áll egymáshoz a két álláspont.

Ugyanazok ülnek mindig az asztalnál?

Van azonban egy még feltűnőbb találkozási pont. Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete koncepciójának egyik fontos kérdése a valódi szakmai képviselet, és a dokumentum azt az irányt képviseli, hogy nem elegendő néhány országos ernyőszervezettel vagy kiemelt szereplővel konzultálni, miközben a kisebb vállalkozások, vidéki szereplők és különböző szakmai közösségek tapasztalatai sokkal nehezebben jutnak el a döntéshozókhoz.

Nehéz lenne ennél közelebb kerülni ahhoz a kérdéshez, amelyet a Szálloda.blog is újra és újra feltesz: kik képviselik valójában a magyar turizmust, és főként kit képviselnek? Ezzel részletesen foglalkoztunk a Szállodaszövetség – Érdekképviselet vagy gittegylet? című elemzésünkben is, ahol nem az érdekképviseletek szükségességét kérdőjeleztük meg, hanem azt vizsgáltuk, mennyire független, eredményes és reprezentatív egy szakmai szervezet, amikor az ágazat nevében tárgyal.

Mi ezen a területen talán még tovább mennénk, mert nem egyszerűen több szereplőt ültetnénk ugyanahhoz az asztalhoz, hanem a szakmai érdekképviselet legitimációját és reprezentativitását is mérhetővé tennénk. Hány vállalkozást képvisel valójában egy szervezet, mekkora gazdasági súlyt, milyen földrajzi területet, milyen vállalkozásméreteket, és kik, milyen rendszerben választották meg azokat, akik a „szakma nevében” tárgyalnak?

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete egy állandó Turizmus- és Vendéglátásügyi Érdekegyeztető Fórum létrehozását javasolja. Ezt kifejezetten támogatandó gondolatnak tartjuk, amelyhez mi a reprezentativitás mérhetőségét és átláthatóságát tennénk hozzá.

Budapest és Balaton helyett Magyarország

A következő nagyon erős közös terület a vidéki turizmus. Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete koncepciója szakítana azzal a gondolkodással, amelyben néhány kijelölt turisztikai térség jelenti Magyarország turizmusát, és ehelyett a helyi adottságokra épülő desztinációfejlesztést, valamint nagyobb helyi autonómiát támogatna. A központi turizmusirányítás szerepét elsősorban a keretek, az infrastruktúra és a szakmai háttér biztosításában látja.

Ez szinte pontosan találkozik azzal, amit mi a magyar turizmus megújításáról írtunk. Magyarország nem Budapest és Balaton, és az egyik legnagyobb kihasználatlan turisztikai potenciálunk éppen az lehet, hogy az ország jelentős része még mindig csak korlátozottan kapcsolódik be a turisztikai gazdaságba.

Erről korábban Az aktív turizmus: a magyar turizmuspolitika legnagyobb kihagyott lehetősége című írásunkban is részletesen írtunk. A regionális közlekedés, a helyi gazdaság, a gasztronómia, az aktív turizmus, a szálláshelyek és a helyi szolgáltatók csak együtt képesek működő desztinációt létrehozni.

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete fontos megállapítása az is, hogy nem minden térségnek új attrakcióra van szüksége. Sokszor egy út, egy vasúti kapcsolat, egy parkoló, egy kerékpárút, egy rendezett településközpont vagy megfelelő egészségügyi infrastruktúra többet ér egy újabb látogatóközpontnál, ami pontosan találkozik azzal a gondolatunkkal, hogy a turizmus nem önálló sziget, hanem egy működő térség eredménye.

A regionális repülőtereknél is találkozik a két gondolkodás

Különösen érdekes számunkra, hogy az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete dokumentuma a regionális közlekedési kapcsolatokat is stratégiai kérdésként kezeli. A nyugati és közép-európai piacok eléréséhez megfelelő közúti és vasúti kapcsolatok mellett – ahol annak gazdasági létjogosultsága van – regionális légikapcsolatokra is szükség lehet, és Sármellék, illetve más regionális közlekedési csomópontok jövőjét nem önmagukban, hanem a térség turisztikai gazdaságának részeként érdemes értékelni.

Ez nagyon közel áll ahhoz, amit a Magyarország vidéki repülőterei – A regionális repülőtér egy régió lehetőségeinek kapuja című cikkünkben hangsúlyoztunk. Egy repülőtér önmagában nem cél, ahogyan egy járat önmagában sem az, mert a kérdés az, hogy milyen gazdasági, lakossági és turisztikai rendszert köt össze, és milyen új keresletet képes ténylegesen megnyitni.

Itt azonban már megjelenik egy kisebb különbség. Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete óvatosan azt mondja, hogy ahol gazdaságilag indokolt, szükség lehet regionális légi kapcsolatokra. Mi ennél egy lépéssel tovább mennénk, és azt mondanánk, hogy az államnak, a turizmusirányításnak és a közlekedéspolitikának aktívan meg kell vizsgálnia, elő kell készítenie és piacilag tesztelnie ezeknek a kapcsolatoknak a lehetőségét, nem pedig megvárnia, amíg valaki egyszer esetleg elindít egy járatot.

A belföldi turizmus nem marketingprobléma

Ebben szintén nagyon erős az egyetértés. Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete abból indul ki, hogy ha egy család rendelkezésre álló jövedelme nem teszi lehetővé az utazást, akkor a legerősebb reklámkampány sem fog vendégéjszakát teremteni, ezért a belföldi turizmus problémáját a fizetőképes kereslettel, a megfizethetőséggel és az ár-érték aránnyal együtt kell vizsgálni.

Ez fontos megállapítás, mert a turisztikai statisztikák és kampányok világában hajlamosak vagyunk megfeledkezni valami nagyon egyszerűről: vendégéjszakát végső soron nem a marketing, hanem a vendég fizet. Pontosan ezt a problémát vizsgáltuk az Erős forint, gyenge nyár – ki éli túl a magyar turizmus 2026-os szezonját? című elemzésünkben is, ahol a belföldi fizetőképes keresletet és a környező országokkal folytatott ár-érték versenyt együtt vizsgáltuk.

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete arra is figyelmeztet, hogy a magyar turizmus fejlesztése nem válhat elitistává. Prémiumszolgáltatásokra természetesen szükség van, de egy átlagos magyar családnak is vendégnek kell tudnia maradni a saját országában, és ebben lényegében teljes az egyetértés.

Oktatás: közös diagnózis, de mi tovább mennénk egy szinttel

Az oktatási fejezet az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete dokumentumának egyik legerősebb része. A képzést a munkaerőpiac valós igényeihez kötné, nagyobb szerepet adna a gyakorló szakembereknek és a foglalkoztató vállalkozásoknak, erősítené a pályaorientációt, a gyakorlati tudást és a felnőttképzést.

Ebben megint nagyon közel vagyunk egymáshoz, de van egy jelentős különbség. Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete koncepciója elsősorban a szakoktatásra és a felnőttképzésre koncentrál, mi viszont ehhez következetesen hozzátennénk a turisztikai felsőoktatás megújítását is.

A magyar turizmusnak ugyanis nemcsak jó szakácsokra, cukrászokra, felszolgálókra és gyakorlati szakemberekre van szüksége, hanem nemzetközileg versenyképes szállodavezetőkre, revenue managerekre, turisztikai közgazdászokra, desztinációmenedzserekre, digitális szakemberekre és jövőbeni felsővezetőkre is. Ezért nálunk továbbra is szakoktatás és felsőfokú képzés együtt szerepelne, és a kettő között sokkal erősebb átjárást, valamint a gyakorlati szakemberek nagyobb felsőoktatási jelenlétét is fontosnak tartanánk.

Fenntarthatóság: végre nem csak greenwashing

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete koncepciójának vízgazdálkodásról és klímaalkalmazkodásról szóló része szintén közel áll ahhoz, amit mi fenntarthatóság alatt értünk. Nem kommunikációs kampányokról és újabb zöld címkékről beszél, hanem arról, hogy a Balaton, a Tisza-tó, folyóink, termálvizeink és természetes erőforrásaink gazdasági és nemzeti vagyonként is kezelendők, és a turisztikai, vízügyi, mezőgazdasági, környezetvédelmi és településfejlesztési döntéseket össze kell hangolni.

Ez sokkal közelebb áll a valódi fenntarthatósághoz, mint a greenwashing, és pontosan ezt a különbséget próbáltuk megmutatni a Mitől fenntartható egy városi szálloda – és mikor csak greenwashing? című cikkünkben is.

Különösen értékesnek tartjuk, hogy az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete a turizmust a mezőgazdasággal és a hazai élelmiszer-termeléssel is összekapcsolja, és regionális beszállítói rendszerekben, rövidebb ellátási láncokban és a helyi termelők piacra jutásában gondolkodik. Ez nagyon közel áll ahhoz, amit mi is képviselünk: a fenntarthatóság nem dekoráció és nem kommunikációs elem, hanem beszerzési, gazdasági, társadalmi és működési kérdés, ezért nálunk a fenntarthatóság mellé továbbra is a vidékfejlesztés bevonása kerülne.

Amiben az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete konkrétabb nálunk

Ezt is fontos kimondani, mert vannak olyan kérdések, amelyekben az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete anyaga lényegesen konkrétabb annál, amit a Szálloda.blog megújulási pontjaiban eddig megfogalmaztunk. Ilyen az egyszerűbb és egységesebb ételáfa, a turizmusfejlesztési hozzájárulás kivezetése, az NTAK vendéglátói kötelező adatszolgáltatásának megszüntetése és a teljes rendszer független felülvizsgálata, valamint a munkát terhelő adók csökkentésére és egy speciális vendéglátóipari foglalkoztatási modellre tett javaslat.

Ugyancsak konkrét és vitára érdemes javaslat a szervizdíj kivezetése, valamint a borravaló és a teljesítményösztönzés modernizálása. Ezek mindegyikének vannak költségvetési, munkaerőpiaci, vállalkozói és fogyasztói következményei, ezért önmagukban is megérnének egy-egy külön szakmai elemzést. Éppen ez az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete anyagának egyik nagy erénye: nem általánosságban beszél arról, hogy változásra lenne szükség, hanem számos területen konkrétan megmondja azt is, hogy milyen irányba indulna el.

Nem feltétlenül kell minden egyes javaslattal egyetérteni ahhoz, hogy értékeljük ezt a konkrétságot. Egy szakmai vitaanyag akkor igazán hasznos, ha van miről vitatkozni benne, és ebből a szempontból a 21 pontos koncepció bőségesen ad muníciót a következő szakmai beszélgetésekhez.

Ami viszont nekünk nagyon hiányzik: ki viszi végig mindezt?

Itt érkezünk el talán a legfontosabb különbséghez. Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete nagyon helyesen mondja ki, hogy a turizmus horizontális nemzetgazdasági kérdés, amely közlekedéshez, településfejlesztéshez, egészségügyhöz, környezetvédelemhez, vízgazdálkodáshoz, kultúrához, kereskedelemhez és a helyi gazdasághoz egyszerre kapcsolódik.

De ebből szerintünk szükségszerűen következik egy további kérdés: ha ennyi kormányzati területet kell összehangolni, ki rendelkezik ehhez megfelelő politikai és intézményi súllyal? Ez a kérdés már korábban is visszatért nálunk, többek között a Lehet-e egyáltalán sikeres a magyar turizmus modern, megújult stratégia nélkül? című elemzésben és A magyar turizmus megújulásának 12 pontja – és a ráadás című vitaindítónkban is.

Ezért került a Szálloda.blog 12 pontja mellé a „+1”: a turizmust magasabb kormányzati szintre kell emelni. Nem azért, mert újabb hivatalra vagy újabb államtitkársági névtáblára lenne szükség, hanem azért, mert közlekedést, gazdaságpolitikát, vidékfejlesztést, oktatást, kultúrát, környezetpolitikát és nemzetközi kapcsolatokat nem lehet alacsony szintről hatékonyan koordinálni.

Ebben az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete diagnózisa szerintünk már nagyon közel jut ugyanahhoz a problémához, amelyet mi is látunk, mi azonban ebből egy határozottabb intézményi következtetést vonnánk le.

A minőség kérdése nem (ár)kérdés

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete helyesen hangsúlyozza az ár-érték arányt és azt, hogy Magyarország nem zárt piacon működik. A vendég egy magyarországi utazást ma már könnyedén összehasonlít Horvátországgal, Ausztriával, Szlovéniával vagy más könnyen elérhető desztinációval, ezért nem önmagában az a kérdés, hogy magas-e az ár, hanem az, hogy mit kap érte a vendég.

Ebben teljesen egyetértünk, de nálunk a következő kérdés is felmerül: ki és hogyan garantálja vagy hitelesíti a minőséget? Ez vezet tovább a szállodai és vendéglátóhelyi minősítési rendszerek, a valóban független auditálás és általában a minőség objektív mérhetőségének kérdéséhez.

Az ár-érték arány ugyanis csak akkor értelmezhető igazán, ha a vendég előre tudja, milyen minőségre számíthat. Ez a 21 pontban kevésbé hangsúlyos terület, nálunk viszont fontos önálló kérdés, és éppen ezért foglalkozunk külön is a szállodai és vendéglátóhelyi minősítési rendszerekkel.

A támogatásoknál nemcsak átláthatóság, hanem elszámoltathatóság is kell

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete koncepciójának egyik fontos pillére a bizalom helyreállítása, és minden jelentősebb közpénzes turisztikai fejlesztésnél előre meghatározott célokat, valamint utólag mérhető eredményeket várna el. Nem azt tekintené eredménynek, hogy mennyi pénzt sikerült elkölteni, hanem azt, hogy abból mennyi fenntartható gazdasági és társadalmi érték keletkezett.

Ebben teljes az egyetértés, mi azonban hozzátennénk még egy szót: felelősség. Ha egy állami fejlesztés nem teljesíti a vállalt célokat, ha egy turisztikai beruházás tartósan veszteséges, vagy milliárdokból olyan infrastruktúra születik, amelynek nincs megfelelő kihasználtsága, akkor a hatásvizsgálat önmagában kevés. Valakinek azt is meg kell válaszolnia, miért történt így, ki döntött róla, és mit tanulunk belőle, mert valódi elszámoltathatóság nélkül ugyanazokat a hibákat újra és újra el lehet követni.

Meglepően közel vagyunk egymáshoz

Ha egymás mellé tesszük az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete 21 pontos koncepcióját és a Szálloda.blog elmúlt hónapokban megfogalmazott álláspontját, a különbségeknél sokkal feltűnőbb a közös alap. Mindkettő rendszerszintű változást sürget, kevesebb állami mikromenedzsmentet és kiszámíthatóbb működési környezetet akar, problémának látja a szakmai képviselet beszűkülését, erősebb vidéki és helyi döntéshozatalt támogat, és a desztináció egészében gondolkodik az egyedi presztízsberuházások helyett.

Mindkettő összekapcsolja a turizmust a közlekedéssel, infrastruktúrával, oktatással, környezettel és helyi gazdasággal, és mindkettő szerint a belföldi turizmushoz nem több reklám, hanem megfelelő fizetőképes kereslet is kell. Ugyanígy közös pont az átláthatóbb, mérhetőbb és szélesebb szakmai párbeszédre épülő turizmuspolitika igénye.

Ez önmagában fontos jelzés, mert ha egymástól független szakmai gondolkodások újra és újra ugyanazokhoz a problémákhoz és nagyon hasonló megoldási irányokhoz jutnak el, akkor talán már nem az a kérdés, hogy valóban szükség van-e változásra. Sokkal inkább az, hogy mikor kezdünk végre érdemben beszélni arról, hogyan valósítsuk meg.

Mikor kezdünk végre beszélni arról, hogyan csináljuk meg?

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete a dokumentumban maga is világossá teszi, hogy a 21 javaslatot szeretné eljuttatni a döntéshozókhoz, és célja, hogy ezekről érdemi, adatokra, hatásvizsgálatokra és a szakma valós tapasztalataira épülő párbeszéd kezdődjön. Ebben aligha lehet vita közöttünk, sőt, éppen az ilyen részletes szakmai anyagokra lenne szükség ahhoz, hogy a magyar turizmus jövőjéről végre ne kizárólag általánosságok, politikai üzenetek vagy egy-egy új támogatási program szintjén beszéljünk.

A Szálloda.blog ezért az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete dokumentumát nem konkurens turizmusstratégiának tekinti, és nem is kész programként kezeli, hanem komoly és értékes szakmai hozzájárulásnak ahhoz a vitához, amelyet Magyarországon már régen el kellett volna kezdenünk. Különösen örömteli számunkra, hogy egy másik szakmai műhely egymástól függetlenül számos olyan problémát azonosított és olyan megoldási irányt fogalmazott meg, amelyekhez nagyon hasonló következtetésekre jutottunk mi is.

Vannak pontok, amelyekkel teljesen egyetértünk, vannak, amelyekről érdemes tovább beszélni, és vannak olyan területek, ahol az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete jóval konkrétabb nálunk. Ugyanakkor akadnak olyan kérdések is – a turizmus kormányzati súlya, a minősítés függetlensége, az intézményi felelősség és az elszámoltathatóság –, amelyekben mi még tovább mennénk, de ez nem gyengíti, hanem éppen értékesebbé teszi a szakmai párbeszéd lehetőségét.

Mert egy valódi stratégia nem attól születik meg, hogy mindenki mindenben ugyanazt mondja, hanem attól, hogy a szakma különböző szereplői végre leteszik az asztalra a saját javaslataikat, összevetik azokat, vitatkoznak róluk, majd megpróbálják megtalálni azt, amiben közösen lehet továbblépni.

Az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete teljes stratégiai koncepciója

Fontosnak tartjuk, hogy olvasóink ne csak a mi értelmezésünket ismerjék meg, ezért az ÉTREND Magyar Konyhafőnökök Egyesülete – a Séfklub – által készített, „A magyar turizmus és vendéglátás megújításának stratégiai koncepciója” című teljes, 34 oldalas dokumentumot változtatás nélkül elérhetővé tesszük a Szálloda.blog-on is (lsd. fent).

Arra biztatjuk a turizmusban, vendéglátásban, szállodaiparban, oktatásban és a kapcsolódó területeken dolgozó olvasóinkat, hogy olvassák el az eredeti anyagot is, vessék össze a saját tapasztalataikkal, és alakítsák ki róla a saját véleményüket. Ha valamire ugyanis most valóban szüksége lenne a magyar turizmusnak, az nem egy újabb, zárt ajtók mögött elkészített dokumentum, hanem nyílt, érdemi és lehetőleg minél szélesebb szakmai párbeszéd arról, merre menjünk tovább.